szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Mihály György búcsúposztjából szépen kirajzolódik egy ellentmondásos és nagy formátumú ember portréja.

A nyolcvanas években, Vörös zsaru című film forgatása kapcsán találkoztak, aztán 1989-ben megcsinálták az InterComot, ami elsősorban filmforgalmazással foglalkozik.

"Ő hozta a 80-as évek vége felé az amerikai bérmunka filmeket Magyarországra, és talán amiatt, hogy akkoriban kinyúlt filmes pólóban, koszlott farmerban, és tényleg lyukas mokaszinban járkált, nem tudtuk mi elhinni magyar filmesek, hogy akkor ő volt a világ egyik legsikeresebb filmproducere."

Gárdos Istvánnal hármasban (plusz a Mafilmmel és a Hungarofilmmel) alapították az InterComot, amit szerinte "a két fiatal lelkesedése, az ő kapcsolatai és mérhetetlen tudása sikerre ítélt".

De a kiemelkedő szakmai tudás mellé ellentmondásos személyiség párosult: "Hűséges barát volt, ugyanakkor kőkemény, kérlelhetetlen üzletember. Képtelen volt szeretetet adni, és főként szeretetet elfogadni. Végtelenül, bántóan bizalmatlan volt a világgal, az őt körülvevő munkatársaival, de legfőképpen saját magával szemben."

A politikai kapcsolatairól így ír: "Fájt neki a világ, ezért fordult sokszor olyan emberekhez, akiknek a barátsága az ő létét, fontosságát igazolta. Kötődött az argentin elnökhöz az Evita forgatása kapcsán, Orbánhoz, aki segített neki megvalósítani nagy álmát, hogy az övé legyen a legnagyobb magyar médiabirodalom."

Mihály György azt is őszintén leírja, hogy sok sebet kapott, és nem ért szép véget a közös munkájuk, de ezzel együtt is szeretettel emlékezik rá.

A teljes posztot elolvashatja itt: 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!