A háromszoros olimpiai bajnokunkkal az e heti HVG készített portrét, amiben elmondja többek közt, hogy szülei is és edzője is kifejezetten szigorú volt vele, de szerinte ez kellett ahhoz, hogy felküzdje magát csúcsra.

„Otthon azt tanultam, napról napra meg kell újulni ahhoz, hogy az élen maradhass” – mondja a 43 éves, Budakalászon élő sportoló, aki mellesleg a nők között minden idők legeredményesebb kajakosa 3 olimpiai, 31 világbajnoki és 29 Európa-bajnoki aranyával.

Mint mondja, cseppet sem hezitált azon, hogy elfogadja, hogy a nevét viselje majd a Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia. „Megtisztelőnek tartom, és nagyon büszke vagyok rá. Annyi mindent kaptam a sporttól, szeretnék én is valamit visszaadni.”

Kovács arról is őszintén beszél az interjúban, hogy borzasztó volt pár századdal elbukni az olimpiai indulást. „Az athéni olimpia előtti válogatón 500 méteres egyesben 11 századdal kaptam ki Janics Natasától, így nem sikerült egyéniben kijutni az olimpiára, ugyanakkor adta az élet a lehetőséget, hogy Natasával összeültünk, és könnyedén versenyezve legyőztünk mindenkit párosban. Fantasztikus volt az a pár év, amikor a világ előtt jártunk.”

Mint mondja, mind a ketten tudták már az első együtt evezésünk után, hogy ez valami nagyon jó dolognak a kezdete lehet. Kovács szerint a sportban a hit és a tisztelet a legfontosabb. „Ha Natasa fölhívna, hogy segítsek, rögtön segítenék, és ez fordítva is igaz. De nem egymáshoz fordulnánk először. Havonta, kéthavonta csetelünk, tudjuk, mi van a másikkal” – magyarázza.

A teljes interjú az e heti HVG-ben olvasható.