A Vajda János Gimnáziumban az iskola udvarán, a teljes gimnázium előtt kellett nyilvánosan bocsánatot kérnie egy tanárnak és több tanulónak az osztályműsorban elhangzott „poénokért”. Az iskola egyik diákja kereste meg az ügyben Dalnoki Szilárdot, a Momentum Zala megyei képviselőjét.

A poénosnak szánt jelenet abból indult ki, hogy az iskola egy korábbi tanára összejött egy 17 éves diáklánnyal. A lány már elballagott, és a tanárnak is távoznia kellett, ám a kapcsolatuk még mindig közszájon forog az iskolában, így beépítették ironikusan az egyik mostani 12.-es osztály a Vajda-napi műsorába.

Az érintett (és már nem az iskolában dolgozó) tanár édesanyja jelenleg is a Vajdában tanít, és a műsor nagyon felháborította, feldúltan távozott az előadásról.

A diákok állítása szerint egyébként maga a kifigurázott tanár is visszajárt az iskolába, és a műsorban szereplőket azzal fenyegette, hogy vagy nyilvánosan bocsánatot kérnek tőle vagy rendőrségi feljelentést tesz ellenük.

A diákok állítólag végül félelmükben a bocsánatkérés mellett döntöttek. Dalnoki információi szerint kiterelték az egész iskolát a napokban az udvarra, ahol először az osztályfőnök, majd a műsorban szereplő diákok egyenként bocsánatot kértek a volt pedagógustól, a volt diáktól és a jelenlegi vajdás tanárnőtől.

Az osztályfőnöki bocsánatkérés az iskola honlapján írásban is olvasható.

Dalnoki Szilárd felháborodott az iskola diákokat és osztályfőnöküket megalázó módszerén, és a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezethez fordult az esetleges jogi segítség biztosítása érdekében. Szerinte nem a bocsánatkéréssel van gond, hanem annak a módjával.

Az intézmény honlapjára felkerült egy intézményvezetői állásfoglalás is, amelyben Varga Sz. Gábor megbízott intézményvezető is azt írja:

"Szeretném leszögezni, hogy a bocsánatkérés nem megszégyenítés. A bocsánatkérés a felnőtt erkölcsiség megnyilvánulása, amely a másik ember személyének tiszteletén alapul. Ez pedig az európai kultúrában bármilyen közösségi együttélés, így az iskolai nevelő-oktató munkának is nélkülözhetetlen feltétele."

Az állásfoglalás szerint az említett osztály „bátran élt ezzel a lehetőséggel, példaértékű tettüket az iskolai közösség döntő többsége kellő átérzéssel fogadta”.