A gyerek még féléves sem volt, amikor az apja úgy döntött, hogy elég idős már az orális abúzushoz. A nemi erőszakról Jörg L. (akinek jogi okokból és a lánya védelmében nem hozták nyilvánosságra a teljes nevét) fotókat is készített. Így telt a következő két év is: az apa rendszeresen a kicsi felhasználásával jutott kielégüléshez. És nem is csak egyedül. Egy interneten megismert másik apával, Dennis Hohmann-nal (ez az újságírók által használt álnév) és annak a kisgyerekével egy wellness-fürdőben ismerkedett meg. A két férfi közösen követett el nemi erőszakot a két gyereken.

Mindez a vádiratból tudható, amely az eddigi legnagyobb német pedofilhálózat leleplezésének egyik eredménye. Jörg L. pere ezekben a napokban kezdődött, Hohmannt május végén tíz évre ítélték, majd zárt pszichiátriai intézetbe utalták.

A kölni tárgyaláson ismertett vádirat szerint Jörg L. majdnem 70 alkalommal abuzálta a saját lányát 2017. júliusa és 2019. októbere között, első alkalommal a kislány három hónapos volt. A tárgyalás most a nyilvánosság kizárásával folytatódik, a férfit akár 15 év börtönre is ítélhetik, és várható, hogy börtönbüntetésének letöltése után Jörg L. biztonsági őrizetben marad.

A májusi ítélet a német tévéhíradóban:

A megdöbbentő, ugyanakkor nem tanulságok nélküli, szövevényes ügynek utánajárt a hamburgi Die Zeit hetilap is. Öt újságíró öt hónapon át több mint harminc nyomozóval, jogásszal, szakértővel beszélt és meghallgatta több áldozat rokonait is.

Az ügy rendőri része külföldi értesítéssel kezdődött (csakúgy, mint a Magyarországon nagy port kavaró Kaleta-ügy). A Szövetségi (azaz országos) Bűnügyi Hivatal, a BKA a kanadai rendőrségtől kapta meg egy gyanúsított mailcímét. Mivel a BKA sok ilyen tippet kap, eltartott pár hónapig, amíg kopogtattak egy 40 év körüli mozdonyvezetőnél, aki gyermekek elleni erőszakról gyűjtött képeket. Mivel a rendőrök rutinszerűen felgöngyölítik a gyanúsítottak kapcsolatait, a mozdonyvezetőn keresztül jutottak el Jörg L.-hez. Ő történetesen Bergisch Gladbach városában lakik, ezért az ügyet e városhoz köti a sajtó, de a hálózat az egész országra kiterjedt.

A német rendőrség eddig 116 embert gyanúsított meg, 85 terabájt adatot foglalt le (ez mintegy 21 millió fotónak felel meg), 50 gyereket szabadított ki – voltak köztük háromhónaposak és 15 évesek is. A kölni kiberbűnözési központban, ahol a szálak összefutnak, 30 ezer „digitális személyt“ azonosítottak, és mivel az adatokat már megtisztították az ismétlődésektől, ez feltehetőleg ugyanennyi tettest jelent. Ami hatalmas szám, például ahhoz képest, hogy egész Németországban most 60 ezer ember ül börtönben minden lehetséges bűncselekményért.  

„Ez a fajta erőszak a mindennapok része Németországban, és a tettesek a társadalom kellős közepén élnek” – vonják le a következtetést a Die Zeit újságírói, hangsúlyozva, hogy

nem őrültekről, szörnyekről van szó, hanem családapákról, nagybácsikról, szomszédokról, szakácsokról, katonákról, számítástechnikusokról. Olyan férfiakról, akik úgy csevegnek erőszakos  képzelgéseikről, mint mások az ételreceptekről.

Jörg L. például általában reggelenként abuzálta gyermekét, amikor a felesége már a munkahelyén volt. A rendőrök szerint a feleség mit sem sejtett, sőt gondoskodó, segítőkész férjnek és apának tartotta őt. A nyomozók szerint ez egyáltalán nem ritka helyzet az érintett családokban. (A nő most kész a férje ellen vallani.)

Fazekas István

„Nincs rá bizonyíték, hogy a szexuális abúzus mértéke az utóbbi években erősen megnőtt volna – írják a riportban –, de szakértők véleménye szerint a digitalizáció miatt alacsonyabb annak a küszöbe, hogy a tettesek eszmét cseréljenek az erőszakról.“ Szóval

jobban látható, ami korábban „a családban maradt“. Ami azzal a hatással is jár, hogy a pedofiloknak az az érzésük támadhat: ha ennyien csetelünk a témáról, akkor nincs is abban semmi különös

– írta a Der Spiegel.

A hatóságok lassúsága az elkövetők kezére játszik

A borzalmas esetek mellé a Die Zeit riporterei tanulságokkal is szolgálnak. Idézik Jack Kreutz igazságügyi orvosszakértőt, aki szerint átlagosan húsz évig tart, amíg egy tettest óvatosan visszavezetnek a szabad életbe. A terápia eredményességéről egyébként megoszlanak a vélemények – Kreutz szerint az igazságügyi orvosi intézetekben eredményesen kezelt tettesek körében egy százalék a visszaesők aránya, a többi börtönviselt abuzáló körében elérheti az 50 százalékot.

Tanult a rendőrség is a mostani esetből. Miután az említett mozdonyvezető átkutatásától Jörg L. letartóztatásáig másfél vészterhes év telt el, ma már gyorsabban csapnak le, párhuzamosan dolgoznak az ügyeken.

Bergisch Gladbach éppúgy a legnépesebb német tartományban, Észak-Rajna-Vesztfáliában fekszik, mint egy pár évvel ezelőtti pedofilbotrány színhelye, Lügde. A tartomány belügyminisztere egy 67 éves kereszténydemokrata, Herbert Reul. Mivel a lügdei (még mindig nem teljesen felderített) eset részben a rendőrség és más hivatalok hibájából vált lehetővé és húzódott el, a tartományi parlamentben most bizottság vizsgálódik.

Reul tehát nyomás alatt érezheti magát. Elszántságát azonban nemcsak ez erősítette meg, hanem elsősorban egy tavalyelőtti látogatás a tartományi bűnügyi hivatalban. Ott síró, jajgató gyerekekről mutattak neki filmeket. Azóta többszörösére emelte a pedobűnözés felderítőinek számát, sőt a képek értékeléséhez civil önkénteseket is bevetnek, hogy gyorsabban menjen a tettesek azonosítása a Bergisch Gladbach-ügyben.

Ezeken a képeken nem csupaszon strandoló fiúcskák és kislányok láthatóak, hanem nehezen elviselhető erőszak. Gyermekvédelmi szakértők véleményére hallgatva a Die Zeit munkatársai a cikkben nagyon tompítva ugyan, de érzékeltetik (a vádiratokban foglaltak alapján), hogy miről van szó. Azért tartják ezt helyesnek, hogy a hallgatás ne szolgáljon a tettesek védelmére, ne lepleződjön el cselekedeteik undorító volta.

Nehéz elhinni?

A gyerekek elleni erőszak megelőzése vagy feltartóztatása nem pusztán rendőri ügy. A hamburgi lap egy elkeseredett édesanya példáján mutatja ezt be részletesen. A közös gyerek a válás után az apához került. És bár a gyanús jelek szaporodtak és az anya megjárt minden lehetséges fórumot, sem a gyámhivatal, sem a gyermekpszichiátria nem jött rá, hogy az apa erőszakoskodik a gyerekkel. Annak ellenére sem, hogy – mint a riporterek a vaskos irattömeg utólagos áttanulmányozása nyomán írják – sok szakember vette magának a fáradságot és alaposan foglalkozott az üggyel. Mégsem hitték el, hogy az apa szexuális erőszaktevő.

Ennek kapcsán a Die Zeit is rámutat, mennyire gyakori, hogy a felnőttek nem figyelnek fel a gyerekek jelzéseire vagy nem hisznek nekik. Pedig a gyerekek maguktól aligha találnak ki szexjeleneteket. Igaz, gyerekelhelyezési ügyekben megesik, hogy valamelyik szülő a volt partnerének meggyanúsításával igyekszik a maga javára fordítani a per kimenetelét, de gyakoribb, hogy a gyerek valóban veszélyben van. Szakértőktől a lap azt a tanácsot is idézi ugyanakkor, hogy a feltételezett tettest nem szabad szembesíteni a gyanúval, mert akkor fokozhatja a nyomást áldozatára.

Jörg L. esetében a gyereke kálváriájának végül csak az vetett véget, hogy a kapcsolatain át a rendőrség eljutott az apához. A nyomozók rengeteg fotót és videót találtak nála, köztük olyanokat, amelyeket saját magáról és a saját gyerekéről készített. A rendőrök aztán órákon belül lecsaptak két további férfira egy szomszéd városban.

A hálózat felgöngyölítése változatlanul folyik, ahogyan a perek is zajlanak. A hamburgi lap szerint szinte hetente tartóztatnak le gyanúsítottakat. De ha a korábban említett 30 ezer „digitális személy“ valóban létezik, és eddig kétszázat sem kaptak el közülük, akkor hányan lehetnek még szabadlábon? – teszi fel joggal a kérdést a német sajtó.