A Gogol Bordello frontembere: Ha nem vagy tisztában a gyökereiddel, nem világpolgár vagy, csak egy bunkó
Hatalmas bulit csapott a Budapest Parkban hétfőn a Gogol Bordello zenekar. A gipsy punkra verető banda New York-i székhelyű ugyan, de kelet-európai gyökereik vannak, ennélfogva a koncerten most a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt fektettek a zenészek arra, hogy kifejezzék az Ukrajna iránti támogatásukat. A koncert előtt egy villáminterjú keretében volt lehetőségünk a frontember Eugene Hützcel a háborúról és Bartók Béláról beszélgetni.
hvg.hu: A Gogol Bordello tagjai sokfelől jönnek, van, aki már az Egyesült Államokban született, valaki Ecuadorban, ön viszont az oroszok által most lerohant Ukrajnában nőtt fel, míg Szergej Rjabcev, a zenekar legendás hegedűse Oroszországban. Hogyan érinti, különösen kettejüket, a háború?
Eugene Hütz: Azt fontosnak tartom leszögezni, hogy abszolút semmilyen konfliktusom nincs Szergejjel a háború kapcsán. Az ő felesége ukrán, és Szergej is teljes mértékben az ukrán oldalon áll. Ahogy minden más józan orosz ember is, akit ismerek, hasonlóan van ezzel. Mindenki az ukránokat támogatja. Sok orosz barátom van New Yorkban, mindannyian nagyon szomorúak és nem győznek bocsánatot kérni a történtek miatt.
Ugyanakkor közvetlenül Oroszországhoz már semmilyen kapcsolódásunk nincsen, Szergejnek sem élnek már ott rokonai, az édesanyja tavaly halt meg. Nekem soha nem is éltek ott rokonaim.
hvg.hu: Maradtak az orosz invázió megkezdése után Ukrajnában barátai, családtagjai?
E. H.: Igen, élnek ott barátaim és rokonaim is, akik most a háború viszontagságaival néznek szembe. Hadd jegyezzem meg itt, hogy rettenetesen röhejesnek találom, hogy a világ azt gondolja, hogy például a Johnny Deppel kapcsolatos hírekkel most sokkal fontosabb tisztában lenni, mint a háború valóságával. Nagyon szeretem Johnny Deppet, de az a benyomásom, hogy az emberek többet beszélnek róla, mint a háborúról. Sokan úgy állnak ehhez hozzá, hogy Ukrajna távol van: ami ott történik, az „nem az én harcom”, „nem az én személyes ügyem”. Boldogok az ilyen emberek, mert szerintük a háború valahol messze történik, és nem ér a közelükbe. De ez butaság. Mert mi van, ha ez csak egy illúzió? Szerintem valójában már abban a pillanatban érintette őket is a háború, ahogy az elkezdődött. Úgyhogy azt tudom mondani, hogy
minél hamarabb kezdenek el az emberek nem csak a saját szaros kis problémáikkal foglalkozni, annál jobbat tesz az az egészségüknek.
hvg.hu: Szeretném azt hinni, hogy talán Magyarországon egy kicsivel kevésbé közömbösek az emberek a háborúval szemben, hiszen mégiscsak van közös határunk Ukrajnával.
E. H.: Tudom, a nagyapám még beszélt magyarul.
hvg.hu: Ez a bónusz kérdésem lett volna, de akkor ugorjunk a végére: tanulmányozta a cigány zenét, ezen belül is találkozott és zenélt együtt magyarul beszélő cigányokkal is, az egyik kedvenc zeneszerzője pedig Bartók Béla. Az ön művészetére hatott-e bármilyen formájában a magyar zenei hagyomány, folklór?
E. H.: Soha nem úgy gondoltam ezekre, hogy én most például kifejezetten magyar gyökerekkel bíró zenét hallgatok. Inkább úgy tekintek a régió zenéire, mint valami Kárpát-medencei, törzsi mixre, egy misztikus forgatagra. Nyugat-Ukrajna, Magyarország, Szlovákia, Lengyelország és Románia, vagy a történelmi Bukovina és Besszarábia egy varázslatos, egyedülálló kultúra és egy sajátos életértelmezés vidéke.
Én ennek a részeként tekintek a magyar zenére is, talán valahogy éppen úgy, ahogy Bartók Béla is viszonyult a Kárpátok zenéjéhez. Elment Bulgáriába, Ukrajnába, a hegyekbe, összegyűjtötte a dalokat, majd elvitte azokat magával Budapestre, és azt mondta a kortársainak: „Nézzétek, ez ugyan nem magyar, de rohadt jó. Sőt, még az is lehet, hogy klasszabb, mint a magyar zene”. Amit viszont az emberek nem fogadtak jól, túl távolinak, bonyolultnak gondolták ezeket a zenéket. Bartók hiába védekezett, hogy ezek nem bonyolultak, hiszen ezek parasztdalok.
Mindenesetre ez jól leírja azt a légkört, ami elől is menekült Bartók a New York-i emigrációjakor. Ő ugyanis egy kozmopolita volt. Egyszerre hazaszerető és világpolgár. Csakúgy, mint Gogol (az ukrán származású író élete egy részét Itáliában, Németországban, Franciaországban töltötte – a szerk.). És ez az a mentalitás, ami különösen fontos, meghatározó nekem is: egészen addig, ameddig tudod, honnan jössz, lehetsz kozmopolita, de ha lövésed sincs, mi történik otthon, ha nem vagy tisztában a gyökereiddel, nem világpolgár vagy, csak egy seggfej.
Visszatérve a magyar zenéhez: a magyar tehetség kiemelkedő ebben a Kárpát-mixben, és biztos vagyok benne, hogy most is sok, kiváló magyar zenekar létezik, akik felbukkannak és hullámokat generálnak, hiszen a régi magyar zenekarok, a Locomotiv GT vagy a Skorpió, amelyek alapvetően az apám generációjának zenéi, nagyon erős alapot szolgáltattak hozzá. Az egész keleti blokkból szerintem Magyarország és Lengyelország messze mindenki előtt járt, főleg a lengyel punk és poszt-punk, illetve a magyar rockzene és progresszív rock tekintetében. Emlékszem, hogy az összes nagybátyám, meg általában a családom állandóan LGT-t és Skorpiót hallgatott.
Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen fán csak valami jó teremhet a jelenben is.
hvg.hu: Ha már fa: a budapesti koncerten is elhangzott a Cservona Kalina (Vörös Kányafa) című dal feldolgozása, amelynek a mostani háborúban is szimbolikus jelentősége van az ukránok számára. Mesélne egy kicsit erről a dalról?
E. H.: A Kalina évtizedek óta a fellépésünk része, akárhova is megyünk a világban, és mindig nagyon felemelő pillanat, mikor felcsendül, az emberek mindig nagyon várják. Ez egy olyan dal, amit muszáj ismerned, ha egy kicsit is otthon vagy az ukrán kultúrában. Valójában elég régi szerzeményről van szó, 1914-ben írták meg, egyfajta himnuszként a felkelő ukránok számára. Most, amikor kitört a háború, az ukrán Boombox nevű zenekar énekese, Andrij Klivnyuk elénekelte a dalt, miközben az egyik civil védelmi egységben éppen szolgálatot teljesített Kijevben. Andrij elképesztő módon egy új szintre emelte a dalt. Az erről készült videó virális tartalommá vált a neten, így fedezte fel magának a dalt a Pink Floyd is, amely készített egy feldolgozást Andrijjel.
hvg.hu: A Gogol Bordello egyik legutóbbi száma a Teroborona címet viseli, amely az Ukrajnában harcoló civil védelmi egységekre utal. Miről szól pontosan ez a szám?
E.H.: A Teroborona egy nagyon fontos dal a számunkra, mert ez az Ukrajnában maradt barátaink, az ukrán emberek bátorságának szól. Ezeknek az embereknek, akárcsak neked van nekem, soha semmilyen katonai tapasztalatuk nem volt mostanáig, mégis nagyon rövid idő alatt katonákká kellett válniuk, és mindezt méltósággal és becsülettel és a saját akaratukból tették. Ezzel nagyon mély benyomást tettek ránk, és szerintem példaértékű a viselkedésük bárki számára a világban, hiszen meglehetősen nárcisztikus időket élünk, amikor az emberek azt gondolják, hogy az egyetlen dolog, ami számít, az a kibaszott Instagram. Kiállunk a civilként harcolókért egészen a végső győzelemig.
hvg.hu: Volt egy olyan forgatókönyv, hogy a mostani turnéjuk utolsó állomása idén nyáron Kijev lesz.
E. H.: Amint lehet, fellépünk ott. Nagyon szeretnénk Kijevben játszani, de háború van, így semmi biztosat nem lehet még most kijelenteni.
hvg.hu: Lehet, hogy önök lesznek az első külföldi zenekar, amely a háború kitörése óta koncertet tud adni a városban.
E. H.: Nagyon remélem.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
