Magyarországon a 33-as paragrafus 2020-as törvénybe iktatása óta nincs lehetőség a nem és a név jogi elismerésére. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy a nem jogi elismerésének tilalma előtt már évek óta nem hoztak döntéseket a beadott kérelmek ügyében. Ezzel súlyosan sérülnek a transz emberek alapvető jogai, és azóta is folyamatosan sebezhető és kiszolgáltatott helyzetben vannak – írja közleményében a Transvanilla Transznemű Egyesület.

Most a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) egy olyan ügyben hozott Magyarországot elmarasztaló döntést, amely a 2020-as törvénymódosítás előtti esetről szól. A Transvanilla ügyfele még 2020 előtt kérvényezte a nem- és névváltoztatását, de a hazai hatóságok jogszabályi hiányosságokra hivatkozva elutasították a kérelmét. Arra ugyanakkor az ügyben eljáró Fővárosi Törvényszék is felhívta a figyelmet, hogy az egyes alapjogok érvényesülését biztosító eljárási keretek kialakítása az állam feladata lenne, és a Fővárosi Törvényszék egyetért azzal a ténnyel is, hogy a kérelmezőt súlyos lelki és egészségügyi kár érte.

Az EJEB a csütörtöki döntésében kimondta, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke védi az egyén nemi identitását, mert az a személy identitásának része. Ez igaz azokra a transznemű személyekre is, akik még nem vettek igénybe nemi megerősítő kezeléseket vagy egyáltalán nem is akarnak élni ezekkel.

A szóban forgó 8. cikk arra is kitér, hogy az államnak „el kell fogadnia a jog hatékony gyakorlásához szükséges intézkedéseket, jogszabályi keretet és a jogorvoslati eljárásokat". Az EJEB döntésében megjegyezte, hogy a 2020. május 29-től életbe lépett törvénymódosítás értelmében a Transvanilla ügyfelének most már lehetősége sem lenne benyújtani kérelmet a nemének jogi elismerésére.

A bíróság szerint a tagállamoktól elvárt, hogy gyors, átlátható és elérhető eljárásokat biztosítsanak a transznemű személyek jogi elismerésére. Igaz, már 2020 előtt sem volt egy egyértelmű jogszabályhely, amely például iránymutatást adott volna arra vonatkozóan, hogy milyen benyújtandó dokumentumok, orvosi papírok szükségesek a nem elismertetéséhez, és melyek az ügyben hatáskörrel rendelkező hatóságok. De ekkor még legalább a név- és nemváltoztatásra közigazgatási eljárás keretében lehetőség volt.

"Soha nem jöttünk volna el Magyarországról, ha normálisan tudtunk volna párként élni"

Magyar LMBTQ emberek, akik úgy döntöttek, hogy a velük szemben fokozódó politikai hangulatkeltést nem tűrik tovább itthon. Emberek, akik már semmi pénzért nem jönnének haza, mert külföldön nemcsak elfogadják őket, de nemük, szexuális orientációjuk nem kérdés a munkahelyen, a bankban és az iskolában sem. Angliában, Dániában, Németországban és Ausztriában élő szivárványmenekültekkel beszélgettünk.

A bíróság megállapítja, hogy a jelen ügy körülményei olyan jogalkotási hiányosságokat és súlyos szabálytalanságokat tárnak fel, amelyek a kérelmezőt a magánéletével és személyes identitásának elismerésével kapcsolatban kínzó bizonytalanságban hagyták.

A fentiekben kifejtettek szerint ez a helyzet, amelyért kizárólag a nemzeti hatóságokat terheli a felelősség, hosszú távú negatív következményekkel jár a kérelmező mentális egészségére nézve – fogalmaz a strasbourgi intézmény.

Sebestyén Andrea, a Transvanilla Transznemű Egyesület program menedzsere szerint az ilyen nemzetközi fórumokon megnyert ügyek több szempontból is nagyon fontosak. „Elsősorban ügyfeleink számára, akik sok évnyi pereskedés után léphetnek előre az életükben. Emellett fontos üzenet a közösségünk számára, hiszen egyértelmű állásfoglalás a nemzetközi jog képviselőitől, hogy a transz emberek jogainak védelme mellett teszik a voksukat. Nem utolsó sorban pedig üzenet a magyar állam felé, hiszen továbbra is adósok azzal, hogy biztosítsa a nem- és névváltoztatás lehetőségét.”