A Disney mindig is az animáció Rolls-Royce-a volt.
Az állítással valószínűleg amúgy is kevesen vitatkoznának, főképp, ha a múltról beszélünk, de a hvg.hu-nak meglehetősen elfogult ember mondja: az a rajzoló, aki megalkotta a Disney Aladdin című legendás filmjében a Dzsinnt, a Pocahontas című rajzfilm egyik rendezője, Eric Goldberg Disney-veterán, aki részt vett többek között a Micimackó, a Rontó Ralph és A hercegnő és a béka megalkotásában is. Amit persze kevesen tudnak róla, hiszen a címeket talán mindenki ismeri, ám a mögötte lévő neveket már édeskevesen. De Goldberg szerint ezzel nincs is semmi baj.
Eric Goldberg
Disney
„Ha jól alkotjuk meg őket, ezek a karakterek nélkülünk is élnek. Az azt jelenti, hogy sikerült életet lehelnünk beléjük. Azt már senkinek nem kötelező tudnia, ki volt a teremtőjük: természetes, hogy a figurákhoz kötődnek olyan sokan, és nem hozzánk. Miért kéne tudnia egy gyereknek, hogy ki csinálta Balut A dzsungel könyvében? Csak az a fontos, hogy Balu létezik” – mondja.
Goldberggel és a Disney több neves munkatársával Londonban volt alkalmunk beszélgetni, hiszen a cég százéves születésnapjára nagyszabású és lenyűgöző kiállítás nyílt az angol fővárosban – erről ebben a cikkben írtunk részletesen.
Csodaország semmi a százéves Disney saját magát ünneplő, mégis nagyszerű kiállításához képest
Október 16-án ünnepli fennállásának 100. évfordulóját a világ egyik, ha nem a leghíresebb filmes cége, a Disney. Hogy ne csak saját maguk ünnepelhessenek, hanem a rajongók is, létrehoztak egy hihetetlenül nagyszabású, interaktív kiállítást is Londonban. Megnéztük.
A kiállítás gigantikus számadás a szórakoztatóipari birodalom múltjáról az első, fekete-fehér, Walt Disney által rajzolt, még Mickey egeret is megelőző animációktól egészen napjainkig, amikor a cég már korántsem csak bájos meséket jelent, sőt nem is csak azok újra felmelegített, úgynevezett „élő szereplős” verzióit, hanem szinte mindent: már a Disney-é a szuperhősfilmes Marvel-univerzum, a teljes Star Wars-világ, sportcsatornák, természetfilm-csatornák, saját korábbi konkurensük, a Pixar animációs stúdió, sőt már hírcsatornák és legújabban a teljes 21th Century Fox is, ami maga is gigacég volt, még mielőtt a még nagyobb hal bekebelezte volna.
Walt Disney alkotás közben
AFP / Walt Disney / Collection Christophel
„A Disney mindig is az animáció csúcsát jelentette, mindig itt mutatták meg, mi mindent lehet elérni ezzel a formával. Emlékszem, amikor először mentem el a moziba, hogy megnézzem a Fantáziát (a Disney 1940-es, egész estés zenés animációs filmje – K. B.), és csak bámultam a gyönyörű rajzokat és azt a rengeteg speciális effektet, ültem, és elborított a láva meg a többi… Mintha hipnotizáltak volna” – emlékszik vissza a 68 éves rajzoló, aki az újságírókkal való beszélgetések alatt is végig rajzol, egyszerre mozog a szája és a keze is, miközben Mickey egeres ingében ül az asztal mögött: felesége, Susan szintén a Disney művésze, és egy egész gardróbnyi rajzfilmfigurás inget készített már a férjének. „Nem, nem kötelez a cég, hogy ilyenek hordjak. Egyszerűen csak rajzfilm-geek vagyok!” – nevet Goldberg.
Arra a kérdésre, úgy érzi-e magát 2023-ban, mint a Music TV indulásakor a rádiósok, amikor az első klip rögtön a Video Killed the Radio Star volt, azaz elavultnak tartják-e a CGI és a különféle háromdés technikák korában az általa képviselt, „klasszikus” rajzolást, felnevet: „Ha ez a helyzet, akkor én is a múlt része vagyok, és mégis csinálom még mindig! És a stúdió még mindig örül is neki, hogy csinálom. Nem tudok ezekre a filmekre a múlt részeiként tekinteni. Egyébként is, az animáció kortalan és nem öregszik. Emlékszem, amikor nemrég megnéztem a Doktor Zsivágót: csodálatos film, de hát mi az a méhkas Julie Christie fején, és mik azok a sminkek?! Az egész annyira hatvanas évek, hogy képtelen vagy függetleníteni magad tőle. Az animációval sosem lesz ilyen probléma.”
Goldbergnek persze, vélhetően a cégnél dolgozók nagy részéhez hasonlóan Mickey egér a kedvence azok közül, akiket nem ő teremtett meg. (Azok közül a Dzsinn a favorit.) „Számomra Mickey az animáció definíciója: vele akármit ki lehet fejezni, össze lehet nyomni, szét lehet feszíteni, csodás pózokba és akciókba lehet helyezni, mindenre alkalmas, amire csak az animáció lehetőséget ad, a legjátékosabb és legtalálékonyabb figura. Ő a műfaj csúcsa” – mondja.
Ilyen felvezetés után szinte megszeppen az ember, ha a nevezett egérrel is szóba állhat – vagy legalábbis a szinkronhangjával. Ami nagyon is komoly titulus a cégnél: egyrészt azért, mert a figurát 1929-től 1946-ig maga Walt Disney szólaltatta meg, de azért is, mert ebben a nyolcvanöt évben Bret Iwan – aki 2009 óta személyesíti meg Mickey-t – még csak a negyedik szinkronhang. De hogy a mesterséges intelligencia előretörése miatt esetleg ő lesz-e az utolsó, akinek most már akár szabadon újrateremthetnék a hangját gépileg is, azt nem hiszi. „Nem tudom, van-e ilyen tervük, de azt hiszem, nagy előny, ha igazi színész áll egy ilyen karakter, és különösen Mickey egér mögött. Így lehet ott mögötte a szív és a melegség, és épp ez Mickey létezésének a magja. Nem hinném, hogy ezt az érzelmi töltést bármilyen gép is utánozni tudná, márpedig ez mindennek a kulcsa, amit a Disney valaha is csinált – de Mickey egérének különösen.”
Bret Iwan
AFP / ROBYN BECK
Iwan hangja beszélgetés közben egyébként egyáltalán nem hasonlít a kissé sipító hangú, rajzolt egérére, épp ezért a legtöbben meg is lepődnek, akik előbb beszélnek vele, és csak utána tudják meg, mi is a foglalkozása. (Mert teljes állásról van szó, hiszen amellett, hogy Mickey egér már 121 filmben szerepelt, videójátékokban, reklámokban, beszélő játékokban és a Disney-vidámparkokban is ott van a hangja, sőt lemezeket is adott már ki az egér.) „A reakciók lefedik az érzések teljes skáláját” – nevet Iwan. „Az az egy közös, hogy amikor meghallják Mickey hangját, azonnal mosolyogni kezdenek. Nem hiszem, hogy valaha is találkoztam volna bárkivel, aki ne mosolyodott volna el. A legviccesebb reakció azt hiszem, a nyolcéves unokahúgomtól jött. Mindent megtettem, hogy megőrizzem számára a mesét, mert mindig is azt szerettem volna, ha Mickey-t Mickey egérként ismeri és szereti meg. Valahogy mégis rájött saját magától, hogy én vagyok a hangja. Amikor legutóbb nálunk jártak, szigorúan ránézett anyukámra, az ő nagymamájára, és közölte vele:
Nem is mondtad, hogy Bret nagybácsi ilyen híres!
Próbáltam meggyőzni, hogy Mickey az, aki híres, nem Bret nagybácsi. Mindenesetre érdekes volt látni, hogyan változott meg gyökeresen a hozzáállása, amint megtudta, hogy szerepet játszom Mickey életében.”
Az sem csoda, hogy a Disney-nél mindenki annyit beszél épp Mickey egérről: nemcsak az első igazán ikonikus figura volt a cég történetében, de Walt Disney is sokszor elmondta, Mickey és ő tulajdonképpen egyek, amit Mickey képvisel, azt Walt is, és ez fordítva is igaz. „Akármekkora rajongó is voltam, azelőtt én is csak egy apró szeletét láttam annak, ami Mickey” – mondja Bret Iwan. „Annyi termék számára csábító ez a figura, annyi köpönyeget tud magára ölteni, hogy én már olyannak látom őt, mint egy nagyon sokoldalú színészt, még akkor is, ha ez persze butaság, hiszen csak egy rajzfilmfigura. Ha rászánod az időt, hogy kicsit utánamenj a dolgoknak, kutatsz arról, mi minden érdekelte Walt Disney-t, milyen volt az ő életpályája, rájössz, hogy Mickey-ben ez mind megvan.”
AFP / DPA / BARBARA MUNKER
A szinkronszínész épp ezért azt mondja, személyes missziójának tartja, hogy megőrizze az egeret olyannak, amilyen mindig is volt. „Sok karaktert alakítanak az évek során úgy, hogy beleférjen az új trendekbe, de vele ez nem működne.” Jogi értelemben nincs befolyása arra, mire használják Mickey-t, és a stúdióban sem mondhatja, hogy ezt vagy azt nem úgy kellene csinálni. „De azt mondhatom, hogy Mickey ezt nem így csinálná. Minél régebb óta dolgozom itt, annál inkább megbíznak bennem: ez is olyan, mint egy házasság vagy bármilyen emberi kapcsolat. Mostanra nagyon mély és személyes a kapcsolatom Mickey-vel.”
Ezek után már az sem lehet meglepő senkinek, hogy a valaha volt legelső Disney-s eladott reklámtermék (merchandise) is Mickey egérről szólt: erről már Becky Cline, a Disney Archívum vezetője beszélt a hvg.hu-nak. „Walt Disney épp New Yorkban járt 1930-ban, amikor összefutott valakivel egy hotel lobbijában, aki felajánlott neki 300 dollárt, ha használhatja Mickey egeret egy jegyzettömbön. Waltnak pedig épp kellett a pénz, úgyhogy igent mondott.” De az sem tartott sokáig, hogy a fogaskerekek beinduljanak, és megkezdődjön az egeres termékek tömeggyártása, hamarosan már egy embert is felvettek arra, hogy létrehozza a marketingdivíziót a cégben. (Ő volt a marketinglegenda Kay Kaman, annak a repülőgépnek a 48 utasa közül az egyik, akik 1949-ben szörnyethaltak, amikor az Air France menetrend szerinti repülőjárata egy hegynek csapódott az Azori-szigeteken.) Mire a Disney kijött a Hófehérke és a hét törpével, Kaman már komplett vállalkozást épített fel, így ez a film lett az első a világtörténelemben, amelynek előre kitalált marketingkampánya volt, és már a premierjekor árusították a filmhez köthető tárgyakat. „A Disney híres lett erről. Valószínűleg ezért vagyunk sikeresebbek benne, mint bárki a világon” – jegyzi meg szerényen Becky Cline.
Becky Cline, a Disney Archívum vezetője
Disney
Cline az archívumban végzett munkájáról azt mondja, egyszerre komoly és olyan munka is, amihez nem árt a gyereklélek: „Komoly történésznek tartom magamat, de nagy rajongónak is, aki imádja a rajzfilmeket, de imádja a történetüket is, és az információkat a készülésükről.” Cline eléggé érthető módon azt nevezi a munkája legnehezebb feladatának, hogy tartania kell a lépést a hihetetlen sebességgel bővülő portfólióval, hiszen már évtizedek óta korántsem csak arról van szó, hogy évente néhány új rajzfilmmel jön ki a cég. „1989 óta dolgozom a Disney-nél, akkor jelent meg az eredeti A kis hableány, és akkor kezdett igazán terjeszkedni a világ többi része felé a cég, nem sokkal korábban nyílt meg az első Amerikán kívüli Disneyland, Tokióban. Izgalmas volt látnom az újabb és újabb stílusokat, és azt is, hogyan jut el a Disney újabb és újabb közönségekhez, mert persze, hogy a Marvel-szuperhősfilmeknek és a Star Warsnak egy kicsit más nézői vannak, mint a klasszikus rajzfilmeknek, de mondhatnám az élőszereplős filmeket is. De az nem változott, hogy mindig is családcentrikusak voltunk, és családokat akartunk elérni.”
Arról, mennyire tekinti ugyanúgy a sajátjának mondjuk a Star Wars-filmeket és -sorozatokat, mint A kis hableányt, azt mondja: „Szeretem a sokféleséget, és szeretem, hogy mind ugyanazokban az értékekben gyökereznek. Most már, hogy mienk a 21th Century Fox és a National Geographic is, próbáljuk kitalálni, hogyan integrálhatjuk ezeket is a könyvtárainkba, de ez jó mulatság.”
Eric Goldberg idős korára már megengedheti magának a teljes őszinteséget. Ugyanerről a témáról ő azt mondja: „Nincs semmi baj azzal, hogy mindezek a stúdiók a Disney ernyői alatt vannak, és azzal sem, hogy a cégvezetők új közönségeket akarnak elérni az előszereplős remake-ekkel. De ha a Disney-re gondolok, nekem mindig az animáció fog eszembe jutni, és szerintem a legtöbben ugyanígy vannak ezzel, még azok is, akik fent ülnek az elefántcsonttoronyban. Ők is bevallanák, hogy az animáció adja a meg a Disney vérkeringését és minden szívdobbanását.”
