A német Spiegel újságírója, Verena Töpper öt hónapot töltött családjával Tahitin, Francia Polinézia legnagyobb csendes-óceáni szigetén. A nőt azért küldték a szigetre, hogy szemmel tartsa a globális hírhelyzetet, amíg a hamburgi kollégái alszanak: Tahitin az időeltolódás nyáron tizenegy, télen tizenkét óra, így az éjszakai műszakból nappali műszak lesz.

Töpper ambivalens érzések között töltötte mindennapjait februártól júniusig: a tenger vize csillogott a távolban, házuk teraszán illatoztak a szebbnél szebb virágok, a kislánya a medencében lubickolt – miközben ő háborúkról, árvizekről, földrengésekről és a Donald Trump elleni perekről írta a cikkeket.

A koncepció nem szokatlan az újságírásban: több európai híroldalt éjszaka más időzónákból irányítanak, szerkesztenek, például a Spiegel két újságírójának is állandó bázisa van Ausztráliában. De ezen kívül is számos olyan munkakör létezik, ami éjszakai beosztást igényel, ha pedig a feladatot távmunkában is el lehet végezni, akkor sokak számára vonzó lehetőség, hogy ezt a világ másik végéről, éjszakázás nélkül tehetik meg, pláne, ha közben valóságos paradicsomi körülmények között élhetnek.

Szivárvány Tahitin

AFP / Jerome Brouillet

Tahiti tipikusan egy olyan helyszín, amit rengetegen választanak távoli munkavégzéshez, ennek a fentieken túl az is az oka, hogy Francia Polinézia megkönnyíti az uniós polgárok számára az országba való beutazást. Töpper sem tapasztalt mást: amikor párjával és kislányával 30 óra repülés után megérkeztek a fővárosba, Papeetebe, mindössze tíz percbe telt, míg minden formaságot elintéztek. Ezzel szemben elszomorítónak látta, hogy a bevándorlási szándékkal érkező nem EU-s polgárok hosszú sorokban álltak, a várakozási időt két hiányos öltözetű, ukuleléző férfi próbálta vidámabbá tenni számukra.  

A német újságíró és férje nem csak helyváltoztatással, hanem szerepváltással is szembesült: a nő lett az egyedüli kenyérkereső, a férfi pedig főállású apává változott – önálló szoftverfejlesztőként könnyű volt öt hónapot kivennie a munkából. Kihívást jelentett az új szerep otthonmaradó apaként, mert az első hónapokban olyan meleg és párás idő volt a szigeten, hogy szinte lehetetlen volt kint megmaradni a szabadban délelőtt 11 és délután 4 óra között. Az anyának ez viszont pont ideális volt, úgyis a számítógép előtt kellett ülnie ebben az idősávban, és amikorra a műszakja véget ért, kint már sötét volt.

Tahitin a nap este 6 óra körül nyugszik le, és majdnem pontosan tizenkét órával később kel fel újra. Így a család a helyiekhez hasonlóan akkor keltek fel, amikor a mindenütt jelenlévő kakasok kukorékoltak. A délelőttöket fürdőzéssel, búvárkodással és homokvárépítéssel töltötték, avokádót, passiógyümölcsöt, sárkánygyümölcsöt és szúrszopot, azaz tüskés almát szedtek. Megtanulták, hogyan kell kókuszdiót pálcával kinyitni és pálmaágakból táskát szőni. Megnézték azt is, ahogyan kagylókból gyöngyöket készítenek a helyiek, cápák és ráják között búvárkodtak, és elnevezték a kedvenc strandjuk előtti zátonyon élő színes halakat – akár egy álomnyaraláson.

Nyitókép: AFP