2015 októberében fogadta el az Európai Bizottság azt az ütemtervet, amely arra a következtetésre jutott, hogy az EU csatlakozása az Isztambuli egyezményhez “koherens uniós szintű keretet teremt a nők elleni erőszak leküzdésére”. Például azért, mert javítja a megelőzést és jobb védelmet, és támogatást biztosít a nők és gyermekek számára, akik erőszak áldozataivá váltak.

Az Európai Unió alá is írta az egyezményt, azonban a ratifikáció elmaradt, mert hat tagállam elutasította, hogy a saját jogrendjébe ültesse át a dokumentumot. Ebben a helyzetben a Parlament az Európai Bírósághoz fordult azt kérve, hogy az uniós bíróság értékelje a jogi helyzetet. Végül 2021-ben a Bíróság megerősítette, hogy az EU minősített többséggel ratifikálhatja az egyezményt. Ugyanakkor hozzátették, hogy az EU csatlakozása az egyezményhez nem mentesíti a fennmaradó hat tagállamot az egyezmény ratifikálása alól. 

Most az EP nagy többséggel elfogadott egy határozatot amelyben támogatták, hogy az EU ratifikálja az egyezményt. A parlamenti képviselők sürgették a maradék hat országot – Bulgáriát, Csehországot, Magyarországot, Lettországot, Litvániát és Szlovákiát –, hogy ők is haladéktalanul ratifikálják az egyezményt, egyebekben az EP szerepe ebben a folyamatban véget ért, a továbbiak a tagállamokon múlnak. Korábban a soros elnökséget betöltő svéd kormány képviselője úgy nyilatkozott, hogy számukra prioritás az egyezményhez történő csatlakozást, ezért a téma minden bizonnyal a közeljövőben a Tanács napirendjére kerül. 

“A nemi alapú erőszak a legnagyobb megoldatlan napi probléma Európában. Az EU-ban minden harmadik nő tapasztalt fizikai és/vagy szexuális erőszakot – körülbelül 62 millió nő. Ami sok az sok. Az Isztambuli egyezményt a nemi alapú erőszak elleni küzdelem leghatékonyabb eszközének tekintik, mivel konkrét kötelezettségeket ír elő. Egy európai jogi erőszakellenes esernyő megvédi a nőket és a lányokat Európában az EU Isztambuli egyezményhez való csatlakozása révén” – kommentálta a parlamenti szavazást Łukasz Kohut lengyel szociáldemokrata képviselő, a téma egyik előadója. 

A magyar parlament három évvel ezelőtt politikai nyilatkozat formájában utasította el a ratifikálást, többek között így érvelve: “Nem támogatjuk az Isztambuli egyezmény ratifikációját egyrészt azért, mert a társadalmi nem definícióján alapuló megközelítést ír elő rendelkezéseinek átültetése során, az Országgyűlés pedig nem kívánja nemzeti jogunk részévé tenni sem a társadalmi nem fogalmát, sem az Isztambuli egyezmény genderszemléletét.” 

Érdekesség, hogy amikor a parlamentben az előkészítő munka zajlott, akkor 2017 májusában az EP jogi bizottsága elfogadott egy támogató véleményt, amelyben többek között ez áll: “az Isztambuli egyezmény aláírása és megkötése koherenssé tehetné az Unió jogi keretét és fellépését a nők elleni erőszakkal szemben azáltal, hogy összehangoltabb belső megközelítést alkalmaz, és megerősíti a nemzetközi fórumokon betöltött szerepét”.

Ezt a dokumentumot akkor megszavazta a Szájer József is, aki a Fidesz – még néppárti – képviselője volt a szakbizottságban. A Fidesz képviselői a mostani szavazáson a javaslat ellen voksoltak.