Szijjártó Péter szokásához híven csak a brüsszeli, kormánypárti médiumoknál dolgozó újságírók előtt tartott a közösségi médiában és az állami csatornákon közvetített „sajtótájékoztatót”, amelynek rögtön az elején kijelentette:

hatalmas, összehangolt, a magyar békemissziót, a békepárti magyar politikát támadó, azt mindenféleképpen hitelteleníteni akaró, agresszív háborúpárti hisztériával kerültünk szembe.

Mielőtt azonban az előbbieket részletezte volna, Ukrajnával foglalkozott, azt követően, hogy az ukránok úgy döntöttek, nem engedik át a területükön az orosz Lukoil Magyarországra (és Szlovákiába) irányuló kőolajszállítmányát. Szijjártó szerint ugyan az ülésre online bejelentkező Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter ezt tagadta, de a magyar kollégája kijelentette, hogy Kuleba nem mond igazat.

Szijjártó leszögezte, hogy az energiaellátás nem politikai, hanem infrastrukturális kérdés, és Magyarország ellátását nem lehet megoldani orosz kőolaj nélkül, mert nincs más vezeték, amely kellő mennyiségű energiahordozót lenne képes szállítani. A kiesett Lukoil-mennyiség évi 2 millió tonna, ami az import egyharmada (Szlovákiában ez az arány 45 százalék.)

Elfogadhatatlan és érthetetlen lépés egy olyan országtól, amely az EU tagja akar lenni

– mondta Szijjártó, jelezve, hogy mindez sérti az EU–Ukrajna társulási megállapodást, amely szerint Ukrajna nem szakíthatja meg a területén az energiahordozók szállítását uniós tagállamok felé. Éppen ezért és erre hivatkozva választott bírósági eljárást megelőző konzultáció beindítását kezdeményezte Szlovákia és Magyarország az Európai Bizottságnál. Ennek az eljárásnak 3 napon belül le kell zárulni, s ha ez eredménytelen, akkor megindul az ún. vitarendezési folyamat.

Szijjártó azt is megjegyezte, hogy mindeközben a legtöbb villamos energia Magyarország felől megy Ukrajnába, ez júniusban az ukrán felhasználás 42 százaléka volt.

Nem a szájkaratézókra számíthat Ukrajna a nehéz helyzetben, hanem Magyarországra

– jelentette ki Szijjártó. Aztán a háborús helyzettel kapcsolatban azt állapította meg, hogy „egyre távolabb vagyunk a békétől”. Mint kiderült, amikor ezt mondta a magyar miniszter, akkor a többi külügyminiszter a Kreml propagandájának minősítette megállapításait. Pedig Szijjártó szerint ő csak kérdéseket tett fel, mégpedig a következőket:

• Összesen mennyi fegyver kell ahhoz, hogy Ukrajna meg tudja fordítani a csatatéren a helyzetet?
• Meddig lesz rendelkezésre álló ukrán haderő?
• Ez a háborús politika mennyibe kerül az európai embereknek?

Szijjártó Péter szerint a diplomáciai csatornákat újra kell nyitni, de a világ már kezd ébredezni ezen a téren, kivéve az európai országokat, amelyek az eddig stratégiához ragaszkodnak.

Jajjaj, húha, most mi lesz

– így reagált a külügyminiszter arra az eshetőségre, hogy augusztus végére a külügyi főképviselő, Josep Borrell az informális külügyi és védelmi miniszteri ülést nem az elnökséget adó országba – ahogy ez hagyományosan szokás –, hanem Brüsszelbe hívja össze. Tekintettel arra is, hogy „jó páran” – ez Szijjártó Péter becslése – nem hajlandók Budapestre utazni, de „jó páran” meg igen.

Nincs is nagy jelentősége, ahol lesz, én oda megyek

– zárta rövidre a vitát a magyar külügyminiszter, majd azt is megjegyezte a hallgatóságának, hogy

akik oxfordi szintű intellektuális vitákra vágynak mostanában, azok ne a külügyminiszteri értekezletet keressék ennek érdekében.

Szijjártó elmondta, hogy a külügyi értekezleten is világossá tette, Magyarország szuverén módon alakítja a külpolitikáját, nem fog jóemberkedni vagy különféle elvárásoknak megfelelni, mert

Mi nem vagyunk jawohl-nemzet!