Pontosztogatás

Noha a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) versenytanácsa fennállása óta még soha nem csapott le a törvény teljes szigorával - azaz senkit sem sújtott éves nettó árbevétele 10 százalékára rúgó bírsággal -, ám egyre vaskosabb büntetésekkel operál (lásd táblázatunkat). 2002-ben az előző évinél hatszorta több, közel 450 millió forint összbírságot, tavaly pedig minden idők legmagasabb összegét, az előzetes adatok szerint mintegy 800 millió forintot rótt ki az egyébként bő 1 milliárd forintos költségvetési támogatásból élő hatóság. E rekord csaknem kétharmada két ügyből jött össze: 360 millió forintot ért a hatóságnál a mobilszolgáltatók versenykorlátozásra alkalmasnak ítélt megállapodása (HVG, 2003. augusztus 2.), és 203 milliót három, fővárosi multiplex mozikat üzemeltető vállalkozás összehangolt áremelése. A visszatartó erejű szankciók alkalmazása közérdek, és a vállalkozásoktól elvárható a versenyjogi szabályok ismerete - indokolta a szigorítást a GVH a bírságolási gyakorlatát taglaló közleményében.

Csak ködszurkálásnak tartják a versenyfelügyeleti eljárásokat az elmarasztalt vállalkozások. "Indokolatlanul súlyos büntetés" - kommentálta a HVG-nek Csepi Lajos, a fővárosban négy multiplexet működtető és ebből mintegy 2 milliárd forint árbevételt elkönyvelő InterCom Rt. vezérigazgatója a cégére kiszabott 83 millió forintos bírságot. A fővárosi moziüzemeltetőkre lecsapó kartellkommandó, illetve a GVH versenytanácsa úgy találta: 2002 áprilisában, éppen a Csillagok háborúja új részének bemutatása előtt három fővárosi multiplex összehangoltan 100 forinttal emelte a jegyárakat. Az InterCom Rt.-vel azonos büntetést kapott a Ster-Ucice Kft., a két multiplexet - a Corvint és a 800 millió forint nettó jegyárbevételt hozó Mammut mozit - üzemeltető, közvetve a fővárosi önkormányzat érdekeltségébe tartozó Budapest Film Kft.-re pedig 37 millió forintos bírságot szabtak ki. Biztosra vehető, hogy a cégek fellebbezni fognak a bíróságon, ám csak lapzártakor jutott el hozzájuk írásos formában a hivatal még novemberben hozott határozata. Csepi Lajos - aki 1990-ig maga is a versenyhivatalnál dolgozott - azt nem vitatta, hogy egyszerre történt az áremelés, s azt sem, hogy négy-öt slágermoziban ugyanannyiba kerültek a jegyek, ám hangsúlyozta, öt-tíz másik moziban ugyanakkor olcsóbban nézhették meg a látogatók ugyanazon filmeket (például a Mammutban volt emelés, az egyazon üzemeltetőhöz tartozó Corvinban nem). Vagyis érvelése szerint a fogyasztó számára nem szűnt meg a kínálat és a minőség tekintetében a választás lehetősége. Az egységesen drágább, 1090 forintos multiplexárak egyébként csupán két-három hétig álltak fenn, eközben nem nőtt a látogatottság, így - mint azt a GVH is elismerte - a fogyasztót nem érte érdemi kár.

Más kérdés, mennyi folyik be a hivatal kasszájába az első látásra komoly büntetésekből. A több tíz- vagy százmilliós versenytanácsi határozatokat az érintettek ugyanis rendre megtámadják a bíróságon, az eddigi gyakorlat alapján nagyon jó eredménnyel. A GVH-nál a 2002 végén nyilvántartott 2,7 milliárd forintnyi bírság alig harmadát (782 millió forintot) fizették be az elmarasztalt vállalkozások. A bíróság ugyanis, miközben a jogsértéseket többnyire megállapította, általában jelentősen mérsékelte a bírságokat, arra hivatkozva, nem volt megfelelően indokolva a büntetés mértékének megállapítási módja. Ezt annál is könnyebben megteheti, mivel a versenytörvény jóformán csak a bírság plafonját szabja meg, a részleteket viszont homályban hagyja. Sőt 2002 óta - azaz amióta a GVH igyekszik elrettentő mértékű szankciókat alkalmazni - a vállalkozások már azt is elérték, hogy a jogerős ítélet meghozataláig függesszék fel a befizetést. Így tettek például a mobilosok, de várhatóan ezt kérik majd a bíróságtól az elmarasztalt multiplexek is.

E két ügy lehet a főpróbája a GVH új bírságolási gyakorlatának, amely egységes szempont- és pontrendszert alkalmaz a versenykorlátozó megállapodások és az erőfölénnyel való visszaélések megítélésére. A hivatal határozataiban újabban részletesen indokolja a bírság megállapítását, külön-külön pontozva "a verseny veszélyeztetettségét, a jogsértés piaci hatását, a vállalkozás jogsértéshez való viszonyulását", illetve egyéb körülményeket, s mindezekkel korrigálja a kiindulási alapot, az érintett piaci forgalom 10 százalékát. "Az egységes pontrendszer alkalmazása önmagában emeli a bírságokat" - mondta a HVG-nek Bara Zoltán, a versenytanács egyik tagja. Különösen, ha olyan nagy forgalmú cégekről van szó, mint a Westel Mobil Távközlési Rt. és a Pannon GSM Távközlési Rt. Bár a maximális százból csupán hat pontot szedtek össze - a versenytanács ugyanis maga is úgy ítélte meg, hogy a verseny veszélyeztetettsége csekély, mivel nem kőkemény kartellt, csupán versenytorzításra alkalmas megállapodást talált -, végeredményben mégis 210 millió, illetve 150 millió forintra rúgott a 6 ezrelékes bírság, mert a mobilcégek bírságalapul szolgáló forgalma 35 milliárd, illetve 25 milliárd forintot tett ki. A GVH és a versenytanács elnöke által kiadott, a jogalkalmazás gyakorlatát összefoglaló közlemény nem kötelező érvényű ugyan, de a hatóság azt reméli tőle, hogy a vele aládúcolt határozatokat a jövőben jobban akceptálja a bíróság.

Kiskaput is kínál azonban a GVH a nyomasztónak ható bírságok alól azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a titkos kartellek felderítésében közreműködnek. A versenytörvény eddigi nagyvonalú szövegét részletezte az úgynevezett engedékenységi politika alkalmazásáról szóló közleményében a GVH, megjelölve benne, mikor számíthat a bírság elengedésére vagy enyhítésére a kartellben részt vevő. E szerint a büntetés teljes egészében elengedhető, ha a GVH által addig nem ismert ügyet elsőként tárja fel az illető vállalkozás, a bizonyíték pedig elegendő a jogsértés megállapításához. A további adalékokat szolgáltatók akár a bírság felétől is mentesülhetnek, attól függően, hogy hányadiknak, illetve milyen erős bizonyítékkal állnak elő. Bár - mint Bara Zoltán fogalmazott - "ez még a jövő reménye", eddig ugyanis egyetlen ilyen ügy sem jutott el a versenytanácsig.

Nem az engedékenységi politika alkalmazásának terméke tehát a nyolc fővárosi taxistársaságra tavaly márciusban kirótt 30 millió forintos bírság, amit azért kaptak, mert 2002-ben egy hónapon belül valamennyien 300 forintra emelték az alapdíjat. Az emelés tényét nem, az egyeztetést azonban vitatják, s mindegyik cég fellebbez a bíróságon. Végh Tibor, a Vegyépszer-csoport érdekeltségébe tartozó Főtaxi Rt. vezérigazgatója a HVG kérdésére tagadta, hogy egyeztetett áremelés történt volna, bár versenyhivatali források szerint az egyik társaságnál erre utaló feljegyzést talált a kartellkommandó. A taxisok azzal érvelnek, hogy csak a fővárosi önkormányzat által megszabott maximális árat alkalmazták, továbbá hogy fuvardíjaik eltérnek egymástól, a kilométertarifa, illetve a várakozási idő ugyanis társaságonként más és más. Végh egyenesen szereptévesztésnek nevezte a hatóság ténykedését, mivel az újabban a reptéri fuvardíjak vélt összehangolása után kutakodik, jóllehet Ferihegyen máig nem sikerült megszüntetni a reptéri drosztolás kvázimonopóliumát (HVG, 2003. április 5.).

Keményebb szankciókra számíthatnak a jövőben azok a vállalkozások is, amelyek a fogyasztók megtévesztése miatt kerülnek a GVH látókörébe, már készül ugyanis a rájuk vonatkozó "sorvezető" is. Ennek előszeleként néhány esetben már a szokásos, 5 millió forintos bírságnál magasabb összegeket rótt ki a GVH. A dán tulajdonú Pharma Nord Kft.-t például 18 millió forintra bírságolta, mert véleménye szerint azt a hamis látszatot keltette étrend-kiegészítőnek minősülő, mikroelem-, illetve vitamintartalmú készítmények népszerűsítésekor, hogy azok gyógyhatásúak. Például ilyen szövegekkel: "Kevesebb mint egy hónappal azután, hogy elkezdtem szedni ezeket a tablettákat, már csak az egyik botra volt szükségem (...) és az étrend-kiegészítő pár hetes használata után már egyik sem kellett." Legalábbis ezt állítja az egyik reklámszövegben szereplő idősödő férfi, "aki teljesítette a lehetetlent: sántából aktív sportolóvá vált". A visszaesőnek tekintett Tesco Global Áruházak Rt.-nek pedig 15 millió forintot kellett leszurkolnia, mert az akciókról tájékoztató újságjaiban szereplő termékek némelyike nem volt kapható, vagy csupán drágábban, esetleg nem az akció előtti árat tüntették fel az árengedmény alapjaként.

VITÉZ F. IBOLYA