Az arany ára

Európa legnagyobb - legalább 330 tonna aranyat és 1300 tonna ezüstöt rejtő - külszíni aranybányáját szeretné megnyitni 2007-ben a romániai Verespatak mellett a 80 százalékban a kanadai Gabriel Resources Ltd. (GR), 19,3 százalékban a dévai Minvest állami bányatársaság, 0,7 százalékban pedig három román magáncég és hat magánszemély, köztük a kormányzó Szociáldemokrata Párthoz tartozó Selegea Constantin honatya tulajdonában lévő Rosia Montana Gold Corporation (RMGC). A cég számításai szerint a tonnánként mindössze 1,5-1,6 gramm aranyat és 6-7 gramm ezüstöt tartalmazó lelőhely kiaknázásához óriási mennyiségű, 220-230 millió tonna ércet kell megmozgatni. Megéri: a jelenlegi tőzsdei nemesfémárakon a kitermelés 17 évre tervezett időszaka alatt több mint 4 milliárd dollár árbevételt és több százmillió dolláros nyereséget vár a cég, a román állam az adókból és az osztalékból 1,8 milliárd dollárhoz jutna. Az RMGC 430 millió dollárról 540 millió dollárra emelte a beruházás tőkeigényét. Korábban ugyanis a befektetők megnyugtatását tartotta szem előtt, most viszont a környezetvédelmi aggályokat igyekszik eloszlatni, ami emeli a tervezett kiadásokat.

Az Alsó-Tiszát is veszélyezteti, ha az Abrud patakon keresztül a Maroson át a folyóba kerülne a cianidtartalmú iszapos meddő, a zagy. Amelynek a tárolására a bánya miatt eltűnő 2 ezer fős Verespatakon kívül a vele szomszédos, háromszáz fős Szarvaspatakot is fel kell számolni, ugyanis ennek a völgyét töltenék fel a meddővel. Ha a bányatársaság tervei megvalósulnak, a világ második leggazdagabb, külfejtéssel bányászható aranytelepének bezárása után a két települést körülölelő négy hegy szó szerint a föld színével lenne egyenlő. Az arany kivonásának ciánlúgozási technikája és a cianidos meddő tárolásának biztonsága már nem román belügy. Az ausztrál-román Aurul nagybányai ciános zagytározójának 2000. januári gátszakadása és Románia uniós tagfelvételi erőfeszítései után ugyanis több új, környezeti témájú egyezmény született a két ország között (lásd Tárgyalási kényszer című írásunkat).

Több zöld szervezet már másfél éve követelte a beruházás és az erőszakos kitelepítési módszerek leállítását. Állításuk szerint a bányatársaság elzárta a vezetékesvíz-szolgáltatást a település egy részén, és engedély nélkül elkezdte a munkálatokat. Az akkori tervek szerint 50 milligramm lett volna a zagytározó cianidtartalma, miközben a legtöbb halra már 0,03 milligrammos koncentráció halálos. Többen attól tartottak, hogy átszakadna a tározó 180 méter magas gátja (Nagybányán egyszerűen a kiszárított meddőből építették a tározó töltését). A Greenpeace azt is elérte, hogy a Világbank-csoporthoz tartozó Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) elutasítsa az RMGC hitelkérelmét (a cégnél viszont állítják: maguktól léptek vissza a hiteligényléstől, a fő finanszírozó a HVG információi szerint a GR egyik tulajdonosa, a Rotschild Golden Arrow Fund). Tavaly a román parlament eseti bizottsága a terv támogatása mellett döntött - iparügyi minisztersége idején éppen a bizottság elnöke adta meg 1998 végén a 4282 hektáros területre a bányászati koncessziót.

Azóta fordulatot vett az ügy. Az RMGC visszavonta a környezetvédelmi engedély iránti kérelmét, amelyet még 2002 októberében nyújtott be. Adrian Dascalu, az előkészületekre eddig 95 millió dollárt költő RMGC tájékoztatási főnöke azzal indokolta a késlekedést, hogy a képlékeny jogszabályi környezetben - az engedélyezési rend időközben szigorodott - nem kívánták állandóan módosítgatni beadványaikat. Azt azonban nem zárta ki, hogy az engedélyezés első szakaszához szükséges műszaki tanulmányt már a következő hónapokban benyújtják. Ez esetben - a román környezetvédelmi tárca nemrég közreadott közleménye szerint - a környezetvédelmi hatóság az eljárás megkezdésekor az erre vonatkozó 1991-es espooi egyezmény alapján értesíti az érintett országokat, így Magyarországot is. "Visszafelé sülne el, ha túlhajtanánk követeléseinket, például olyasmivel állnánk elő, hogy ne engedélyezzék az aranybányászatot. A nagybányai gátszakadás miatt bekövetkezett ciánkatasztrófa után viszont jogos az aggodalmunk, amit meg is értenek. Ezt jelzi, hogy többhavi egyeztetést követően a helyszínen fogad román kollégám" - mondta a HVG-nek a pénteken Verespatakra látogató Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter. "Azt szeretném elérni, hogy a magyar fél költségére szakértőink is részt vehessenek a majdani környezetihatás-tanulmány kiértékelésében, beleértve a technológia korszerűségének megítélését és a vészhelyzetek kizárását."

Mindenesetre az RMGC a beruházás elfogadtatása érdekében anyagi áldozatra is hajlandó. Dascalu ígérete szerint a zagytározó töltését nem a meddőből tömörítik, fenekét agyagréteggel szigetelik, csökkentik a magas kéntartalmú érc kénes szivárgásainak a veszélyét, a zagy ciánkoncentrációját pedig a módosított tervek szerint kén-dioxidos eljárással literenként 10 milligrammra csökkentik. "Ez az uniós határérték egyötöde, amelynek előírását 2015-re tervezik, mi erre készülünk fel." Kérdés, honnan lesz rá pénz. A cégnek - legutóbbi, áprilisi jelentése szerint - "korlátozott pénzforrásai vannak, és nincs rá garancia, hogy a további fejlesztésekre rendelkezésre állnak majd a többletforrások", s ez "a beruházás késleltetéséhez vagy határozatlan idejű elhalasztásához vezethet". A Svájcból Verespatakra települt, a beruházást az elsők közt ellenző Stephanie Roth a HVG-nek adott nyilatkozatában éppen ebben bízik, Dascalu viszont azzal indokolta a várakozó álláspontot, hogy felismerték: választási évben a politikusok nem döntenek könnyen az engedélyezésről.

"Nem vagyok hajlandó még tárgyalni sem az RMGC-vel. Ne jöjjenek felmérni a házamat, úgysem adom el" - mondta a HVG-nek a verespataki Ravai Ferenc, de nem mindenki ilyen elszánt. Az RMGC az 1014 ingatlanból 399-et már megvásárolt, 95 százalékukat pedig felmérte. Többekkel azért nem tudtak megegyezni, mert rendezetlen az ingatlanok tulajdonjoga, vagy birtokosaik kevesellték a vételárat. Az RMGC a néhány éve a Világbank által megállapított ingatlanár-táblázat szerint vásárol, azóta azonban legalább megháromszorozódtak az ingatlanárak. Így aki három-négy éve kötött üzletet az RMGC-vel, a vételárból hasonló házat vehetett valamelyik közeli városban, sőt még maradt is pénze, ma azonban már csak két-három szobás panellakásra futja az összegből. A bányavállalat képviselője állítja: "találnak megoldást", hogy mindenkivel megegyezzenek, bár hozzátette: a lakosság 5 százaléka nem is áll szóba velük. Elismerte: korántsem biztos, hogy az előirányzott határidőre és a várt költségeken belül megoldható a lakosság kitelepítése.

Eddig jobbára az üresen álló ingatlanokat vásárolta fel az RMGC - véli David Francisc, a helyi Alburnus Maior civil szervezet tagja. Szerinte a település lakóinak egyharmada költözött el, további egyharmaduk hajlandó lenne megegyezni, de az utolsó harmad nem adja fel az otthonát. Ez utóbbi csoportot csak 10 százalékra taksálja a beruházást egykor vehemensen ellenző Aurel Manta, a Minvest közeli aranybányájának nyugdíjas geológusa, az Alburnus Maior korábbi alelnöke, aki ma már nem bízik a település jövőjében. Mint a HVG-nek elmondta: miután szinte valamennyi szomszédja eladta a házát, nem lát más kiutat, mint hogy ő is megegyezzen az RMGC-vel. Szülőföldjén, a havasalföldi Campulung Muscel környékén el is kezdett ingatlant keresni.

Míg az ellenzők száma Verespatakon egyre apad, a tervezett zagytározó helyén fekvő Szarvaspatakon a lakosok 85 százaléka még kitart: az itteni mintegy 120 ingatlanból csak húsz jutott az RMGC tulajdonába. Pedig ha Verespatakon elvileg megmaradhat is a külszíni bányák között néhány épület, Szarvaspatakon erre nincs esély. A környéken egyébként ma is a bányászat jelenti a legfőbb megélhetési forrást. A Minvest fiókcégénél, az évi 330 kilogramm aranyat és 1600 kilogramm ezüstöt - nem ciános eljárással - termelő RosiaMinnél mintegy 330 személy dolgozik (ez a bánya szerepel a nagybányai baleset után az unió megbízásából felállított Nagybányai Munkacsoport által a Tiszát fokozottan veszélyeztető létesítményekről készített listán). Munkanélküliség ma alig van: többeket az RMGC alkalmazott kutatófúrásokra és ingatlanok felmérésére, a régészeti feltárások is felszívták a régi, leépülő bányákból felszabaduló munkaerőt. Az RMGC a beruházás beindítása után, 2007 második felétől 560 állandó munkahelyet ígér, sőt az első két előkészületi évben a foglalkoztatottak száma ennél jóval nagyobb lesz. A fiatalabbak többségét a Minvest vagy az RMGC foglalkoztatja, így körükben kisebb az ellenérzés a projekttel szemben.

A terv ellenzői között még sokan emlékeznek rá, hogy az első világháború után, egészen 1948-ig kaptak kitermelési engedélyt a bányák, és szabadon termelhettek ki aranyat. Az ércet a bányaműszaki leletek tanúsága szerint zúzópöröllyel aprították fel. Verespatakon és Szarvaspatakon akkoriban több mint kilencszáz kis őrlőmalom működött (a kitermelés a régmúltra nyúlik vissza: a római korban az egyik tervezett külszíni bánya övezetében a szakirodalom szerint tonnánként mintegy 50-60 gramm aranyat tartalmazó ércet bányásztak). "A kommunisták által elvett aranykitermelési jognak vissza kellene szállnia a helybeliekre, akik megszenvedtek ezért" - véli David Francisc, jelezve, hogy akadnak, akik nem annyira az aranybányászatot, mint inkább annak külföldi kézre kerülését bírálják. Sokan viszont ragaszkodnak a két kezükkel épített otthonukhoz, templomaikhoz, halottaik nyugalmát sem hagyják bolygatni - derült ki Kocsis Tibor Új Eldorádó című dokumentum filmjéből, amelyet a környezetvédelmi világnap alkalmából vetítettek a múlt héten a budapesti Uránia moziban.

KRÁLIK LÓRÁND / VERESPATAK,

SZABÓ GÁBOR