Mázastársak

"Engem nem ostromolnak a vevők" - világította meg a HVG-nek Dávid Pál, a Cash & Limes Rt. felszámolóbiztosa, hogy bő négy év alatt sem sikerült túladni a Hutschenreuther Hungária Porcelángyár Kft.-n. A harmadik legnevesebb magyar porcelángyár, a hollóházi szomszédságában - és annak 10 százalékos tulajdonrészével - 1996-tól mindössze három éven át működött, aztán a német tulajdonosának összeomlása miatt pánikszerűen becsukott bérmunkabázisra végre akadt jelentkező, csakhogy ez az üzlet még kérdéses. A vevő az idén márciusban bejegyzett, szlovák érdekeltségű Porceliko Kft. lenne, ám az eredetileg 237 millió forintért meghirdetett ingatlanvagyon, berendezések és készletek árát a jelölt részletekben - hitelből - szeretné kifizetni. Adásvételi szerződés létezik, de csak akkor válik faktummá, ha az első részlet augusztus közepéig megérkezik a felszámolóhoz.

A kézenfekvő megoldás - vagyis hogy a kft-t a nevét éppen most Hollóházi Porcelánmanufaktúra Rt.-re (HP) változtató résztulajdonos-nagytestvér vegye meg - felmerült ugyan, de a 227 éves cégnek 2002-ben már arra sem futotta, hogy korábbi tulajdonosa, a Magyar Fejlesztési Bank Rt. (MFB) hosszú lejáratú hiteleit törlessze "a gazdálkodás összeomlásának veszélye nélkül". Épp ezért a 75,64 százalékban tulajdonos Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV) mihamarabb szeretné eladni a mintegy 500 millió forint kötelezettségállományt összehozott HP-t is. Egyfordulós nyílt pályázatot hirdet a részvények 99,25 százalékára (a vevőnek ugyanis vételi kötelezettséget kell vállalnia a Magyar Befektetési és Vagyonkezelő Rt. 23,61 százalékos pakettjére is), a konkrét feltételekről lapzárta után dönt. Egyelőre annyi tudható, hogy a befektetőnek garantálnia kell a folyamatos működtetést és a fő profil, a háztartásikerámiagyártás megtartását. Nem ez az első próbálkozás, hiszen a HP már 1992-ben az első privatizációs listán is szerepelt, s az ÁPV legutóbb tavaly végeztette el a cég vagyonértékelését a magánosítás előkészítéseként (mostanra lejárt a szavatossága a vagyonértékelésnek, az újabb közbeszerzést a múlt hónapban írták ki). A 889,3 millió forint alaptőkéjű, az MFB-től két év alatt összesen 349 millió forint tőkeinjekciót kapott, tavaly 1,1 milliárd forint árbevételt és 70 millió forint veszteséget elkönyvelt HP-t most az ÁPV mégis "tartalékok nélküli", "törékeny" pénzügyi helyzetben lévő cégként kénytelen meghirdetni a befektetőknek. Mahalek István vezérigazgató már a tavaly februári közgyűlési beszámolójában válságközeli állapotról, a -66 millió forint mérleg szerinti eredménynél is jobban romló pénzügyi helyzetről beszélt.

A felerészben háztartási porcelánt, illetve dísztárgyakat készítő - díszítését tekintve a manufaktúra és a gépesített gyár közötti átmenetnek tekinthető - porcelángyárnál a tulajdonos a magas selejtarányban, az alacsony termelékenységben és mindenekelőtt a porcelánszakma egy évtizede tartó válságában látja a bajok forrását. Ugyanígy látta a tavaly szeptemberben kinevezett igazgatósági elnök, Fazekas Lászlóné is, aki az ÁPV-től egy év türelmet kért a cég reorganizálására, ami alatt a piaci igényekhez igazította volna a vállalkozás termelését és méretét. Az agilis elnöknő azonban alulmaradt, s május végén le is mondott posztjáról. Most úgy tűnik, az eladásig már nem bolygatják új stratégiával a szebb napokat látott, az 1980-as évektől Szász Endre festővel a művész haláláig szorosan együttműködő HP-t. (Sőt a tavalyi százfős elbocsátás után nemrég a munkahelyek megőrzésére nyert el 30,5 millió forintos támogatást a 390 fősre karcsúsított cég.)

Az eddigi porcelángyár elnevezést manufaktúrára váltó Hollóháza most megkísérli, hogy apránként felzárkózzon a másik két magyar manufaktúrához, a herendihez és a Zsolnayhoz. Mahalek szerint a márka ismertségében ugyanis nincs akkora eltérés, mint amekkorát az árak mutatnak. A herendi hat-nyolcszorosan, a kézzel festett Zsolnay 50 százalékkal drágább a hollóházi porcelánnál. Mahalek úgy véli, van remény az idei év veszteségmentes zárására s a tavalyi bevétel megismétlésére. Legalábbis az első fél évben a belföldi értékesítés 20 százalékkal nőtt, bár az árbevétel 10-12 százalékát kitevő export tovább csökkent. Az ÁPV mindenesetre a HVG-vel azt tudatta nyilatkozatában: saját forrásaiból nem tervez reorganizációt, a hitelező bankokkal folytatott tárgyalások alapján azonban elképzelhető a kötelezettségek átütemezése.

Egymagában az egykori tulajdonos MFB mintegy 700 millió forinttal hitelezi a HP-t, illetve a másik, privatizációra szánt porcelángyárat, a Zsolnay-csoportot - a háztartási porcelánt, dísztárgyakat és épületkerámiát gyártó Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt.-t, az alapanyag-termelő Zsolnay Porcelángyár Rt.-t és a műemléki védettséget élvező ingatlanokat gondozó Zsolnay Örökségkezelő Kht.-t. Az ugyancsak lapzárta után tárgyalandó, a hollóházinál kacifántosabb ügyben precedensértékű döntést kell hoznia az ÁPV-nek. A tét nem más, mint hogy a vagyonkezelő megnyitja-e az utat az ingyenes önkormányzati vagyonszerzés előtt, amivel helyhatósági igények özönét zúdítja magára, vagy sikerül valamilyen jogi kibúvót találni a tavaly decemberben puccsszerűen módosított privatizációs törvény (HVG, 2004. március 27.) szövegében. A törvény szerint ugyanis "a helyi önkormányzati feladatok ellátását hatékonyan szolgáló" ÁPV-s cégek önkormányzati tulajdonba adhatók, méghozzá "kivételesen indokolt esetben" akár térítés nélkül is. Elegendő az igényt - a helyhatóság képviselő-testületének határozatával - bejelenteni, s az ÁPV igazgatóságának javaslata alapján a kormány dönt az ilyen ügyekben. Toller László, Pécs polgármestere menten jelezte a város igényét, miszerint legfeljebb - egy korábbi önkormányzati határozat szerint - 130 millió forintot szánnának a porcelánüzletre. Tollerék azóta talán biztosabbak lettek a dolgukban, legalábbis az ÁPV-hez végül térítésmentes átadás iránti igény futott be.

Csakhogy az ÁPV "pénzes befektetőket szeretne" - fogalmazott az egyik, neve elhallgatását kérő főprivatizátor általánosságban, a tőke- és piacvesztésben lévő Zsolnay esetében pedig különösen. Kérdés persze, hogy Toller polgármester - mellesleg az MSZP egyik erős emberének tartott elnökségi tag - milyen súlyos érvekkel billentheti a város oldalára a mérleg nyelvét. ÁPV-s berkekben elvi alapon mindenesetre hajlamosak úgy értelmezni a privatizációs törvénybe csusszant vegyes rendelkezéseket, hogy az önkormányzati igények csak abban az esetben akceptálandók, ha az adott cég értékesítési esélye nem igazán kecsegtető. Márpedig a korábban három részre szabott Zsolnayra (HVG, 1999. március 20.) mindig is akadt jelentkező, például a Bernard Schreier nevével fémjelzett CP Holdings (HVG, 1998. június 20.). A korábban kiszivárgott hírek szerint legalább 2 milliárd forintot remél az ÁPV a nagynevű Zsolnay-csoportért, azzal együtt, hogy a HP-hez hasonló, 1,1 milliárd forintos bevétel mellett a manufaktúra tavaly 76,5 millió, a porcelángyár 91 millió forint veszteséget termelt. S a csoport ez utóbbi, hiteltemetőként használt tagjáról maga az ÁPV azt közli a befektetőkkel: alaptevékenysége folyamatosan veszteséges, az MFB-hitelek (a HVG értesülése szerint mintegy 350 millió forint) fedezete a társaság vagyona, s az a tevékenység során nem gazdálkodható ki. A könyvvizsgáló pedig tavaly márciusban tőkerendezésre szólította fel a tulajdonosokat, mivel a saját tőke 347 millió forintra, a 670 millió forintos jegyzett tőke alá csökkent.

A napirendről lekerült viszont a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. privatizációja. Igaz, ott az ÁPV-nek csak 25 százalék plusz egy szavazatnyi a részesedése, a többi a helyi MRP-szervezet, illetve a dolgozók kezében van, és Herend közel sincs olyan cudar állapotban, mint a másik két porcelánfellegvár. Bár az utóbbi két évben látványosan esett a forgalma, és már csak emlék a milliárdos profit, de a cég tavalyi, 6,2 milliárd forintos árbevételére még mindig 100 millió forint nyereség jutott (HVG, 2004. február 14.). A nemrég viharos vezetőcserén átesett cég új, László Csaba volt pénzügyminiszter vezette igazgatósága hat-tíz évre szóló stratégia kidolgozását kezdte meg. Polányi Sándor vezérigazgató - akit egyszer visszarendelt a korábbi igazgatóság, majd a dolgozók nyomására ülhetett vissza a székébe - úgy véli: teljesíthető az idei mintegy 7 milliárd forint árbevétel és a 100 millió forint körüli nyereség, miután az első fél évben a belföldi forgalom élénkült, a termékek háromnegyedét exportáló cég számára meghatározó amerikai piacról pedig a tervezettnél több megrendelés futott be.

VITÉZ F. IBOLYA