Mínusszor mínusz

Nem aratott osztatlan elismerést legutóbbi akciójával a Magyar Befektetési és Vagyonkezelő Rt. (MBV) tulajdonosánál, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nél (ÁPV). Az ÁPV igazgatósága (it) ugyanis a múlt héten az újságokból értesült arról, hogy az MBV, négy leányvállalata - köztük az idén 350 millió forint veszteséggel kalkuláló ST Glass Öblösüveggyártó és Forgalmazó Rt. (ST Glass) - bevonásával megvette a csőd szélén lavírozó Parád Kristály Manufaktúra Rt.-t (HVG, 2004. szeptember 4.). Az ügylet több okból is csípte az ÁPV szemét. A privatizációs szervezet, amelynek a hátán amúgy is púp a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-től (MFB) tavaly nyáron megörökölt MBV, nem bővítgetni akarta annak - honlapja szerint - tíztagúra apadt, többnyire "viharvert" társaságból álló portfólióját, hanem mielőbb szabadulni szeretett volna a cégtől: az értékesítésről a múlt csütörtökön döntött az it.

Az MBV eladása egyebek között a masszívan veszteséges salgótarjáni üveggyár miatt sem tűnik egyszerűnek, amit az újabb ráfizetéses szerzemény, a parádi üveggyár aligha könnyít meg. Az ÁPV it-je a történtekről magyarázatot kért az MBV vezérigazgatójától, Benedek Jánostól, és úgy döntött, hogy a jelentés elkészültéig visszatartja az MBV-vezér augusztusban esedékes prémiumát. A társaság az ÁPV égisze alatt úgy működik, mint állam az államban. Az 1996-os alapítású, 5 milliárd forint jegyzett tőkéjű, 2002-es mérlege szerint 700 milliós veszteséget felhalmozott MBV-nek - a privatizációs szervezethez hasonlóan - az állami cégek vagyonkezelése, reorganizációja a feladata. Noha a tavalyi tulajdonoscsere után az MBV a honlapján kötelességtudóan feltüntette az új irányt, vagyis a megmaradt cégei értékesítését, a jelek szerint nem könnyű az elszakadás a vagyonkezeléstől.

Ami a parádi bevásárlás magyarázatát illeti, az érvelés jogi részével nem lesz gondja az MBV-nek: miután a 208,3 millió forint jegyzett tőkéjű üvegmanufaktúra részvényeiért mindössze 7 millió forintot fizetett, az üzlet "nagyságrendje" miatt saját hatáskörben dönthetett. Az persze más kérdés, hogy a valóban jelképes vételárhoz az idén több mint 200 millió forint veszteség és 380 millió forintot meghaladó kötelezettségállomány is tartozik. A salgótarjáni üveggyárban, amely az MBV-nek köszönhetően tulajdonossá avanzsált parádi konkurensében, mindenesetre nagyszabású, legalább 2006-ig ívelő és immár a két céget érintő reorganizációs terveket szövögetnek. Petrilla György, az ST Glass idén márciusban kinevezett vezérigazgatója azt fejtegette a HVG-nek, hogy az idén együttesen mintegy 4 milliárd forintnyi árbevételt (ebből az ST 3-3,5 milliárd forintra, Parád hozzávetőleg 1 milliárd forintra számít) és közösen 500 millió forint veszteséget tervező két üveggyár az együttműködéssel jövőre akár 10-15 százalékkal csökkentheti a költségeit. Az alapanyag-beszerzésnél vagy például a szállításnál nagyobb megrendelőként ugyanis jobb pozíciót harcolhatnak ki - véli Petrilla -, továbbá az összehangolt piaci fellépéssel, pontosabban egymás piaci kapcsolatainak kiaknázásával a két cég árbevétele akár 10 százalékkal növelhető.

A mindezek következtében 2005-re nullszaldóval, majd 2006-ra már pozitív üzleti eredménnyel kecsegtető cégek pedig jobb eséllyel dobhatók majd piacra - véli a vezérigazgató, aki egyébként a kilencvenes évek elején az MFB jogelődjének volt a munkatársa, majd a Földhitel- és Jelzálogbank Rt. vezérigazgató-helyetteseként tevékenykedett.

Az öblösüveggyártást az utóbbi két-három évben az egyre nagyobb mértékű koncentráció jellemzi, mivel csak a nagyok tudják felvenni a versenyt a nyugat-európai, amerikai piacokra betört ázsiai, főként kínai cégek óriási kapacitásaival és dömpingáraival szemben. Kétségtelen, hogy a kínai üveggyártók áraival nehéz versenyezni: míg például a parádi és a salgótarjáni kézzel megmunkált kelyhek átlagosan 4 dollárba kerülnek, ugyanez gépi gyártással 2 dollárt kóstál, a kínai versenytársak viszont beérik 70 dollárcenttel is.

Az elképzelés gyengéje - túl azon, hogy az ÁPV-nek nincs ideje megvárni, amíg beérik az üveggyári reorganizáció - az, hogy a gyengélkedő társaságokra mind ez idáig külön-külön sem akadt vevő. Az évi mintegy 2 millió kézzel gyártott kelyhet és egyéb díszüveget készítő parádi manufaktúrából idén tavasszal vonult ki végleg a céget 1997-től 92 százalékban tulajdonló Wallis Befektetési, Gazdasági Tanácsadó és Vagyonkezelő Rt. A Wallis első lépésként tavaly 56 százalékot Nagy Imrének, az üveggyár vezérigazgatójának adott el, aki továbbra is látott fantáziát a parádi manufaktúrában (Nagy Imre a Wallis tulajdonlása alatt bedőlt Hajdú-Bét Rt.-ben is megfordult). A maradékot idén márciusban egy magánszemélyekből álló fóti vállalkozás, az Expert 89 Kft. vette meg azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Nagy Imrével közösen egy tőkeerős társaságnak értékesítik tovább a névérték alatt megszerzett részvényeket. Kivonulását a Wallis azzal indokolta, hogy a - 90 százalékban amerikai és japán piacokra exportáló - parádi üveggyárat erősen sújtja a dollár gyengülése, amire ráerősített a minimálbér lendületes emelése is: mindezek következtében a 2000-ben még nyereséges vállalkozás veszteségesbe fordult.

A "tőkeerős társaság", az ST Glass az idén már túlesett egy privatizációs kudarcon: a márciusban nyilvánosan meghirdetett részvénycsomagra egyetlen ajánlat sem érkezett. A tavaly 1,2 milliárd forint veszteséget elkönyvelt cég konszolidációját az állami tulajdonos vállalta magára: júniusban előbb 630 millió forintra csökkentették az 1,8 milliárd forint jegyzett tőkéjű társaság tőkéjét, majd az MBV és cégei 600 millió forintot adtak össze az ST Glass tőkeemelésére. A 600 milliónak azonban csupán a felével rendelkezhetett a cég, a többit adósságai rendezésére fordította. Emellett a gépi üveggyártáson kívül kézi megmunkálással is foglalkozó salgótarjáni társaság feladatként kapta, hogy tavalyi 3 milliárd forintos árbevételét az idén 3,5 milliárdra növelje úgy, hogy közben veszteségét 350 millió forintra csökkentse. Ezt az ST - a jelek szerint huszáros fordulattal - az ugyancsak megroggyant parádi üveggyár hátán próbálja meg teljesíteni. Csak az MBV év végéig tervezett értékesítési pályázata során derül majd ki, hogy a merész üzleti döntést - a két veszteséges gyár összetolását - miként értékelik a befektetők. Annyi azonban már most is bizonyos: ha az MBV és vele az ST továbbra is állami tulajdonban kénytelen dekkolni, az ÁPV-től "megduplázott" mentőakciók támogatására aligha lehet számítani.

MINK MÁRIA