HVG: Mintha az ön személyében a kormány nem is időzített bombát, hanem valóságos aknamezőt telepített volna maga alá. Volt cégének, az Elender Rt.-nek növekedése jórészt kormányzati megrendeléseken múlott. A kinevezése utáni ellenzéki nyilatkozatok fel is szólították: számoljon el cégének az állammal kötött szerződéseivel, illetve vagyonával. Felkészült erre - illetve az elszámolásra? És felkészítette Gyurcsány Ferencet?

K. J.: Az üzleti életben a vagyon gyarapodása a siker egyik mércéje. A miniszterelnök úr és Kuncze Gábor pártelnök úr épp azért kért fel e tisztségre, mert üzletemberként sikeres voltam. Azokban a vállalkozásokban, amelyekben dolgoztam, csupán kisebbségi részesedésem volt; a többi tulajdonos honorálta részesedés juttatásával eredményeimet, amire büszke vagyok. Arra meg különösen, hogy projektvezetőként közreműködhettem a nemzetközi érdeklődést is kiváltó Sulinet programban. Üzleti pályafutásom minden egyes mozzanatával, minden fillérrel el tudok számolni. Akik most az elszámoltatást sürgetik, nyilván azért teszik, mert ez a dolguk. Ez nem korlátoz abban, hogy gazdaságfejlesztési kérdésekben velük is együtt dolgozzam.

HVG: A Sulinet programból úgy 7 milliárd forintnyi állami pénz folyt be a fejlesztő cégekhez, nagyjából annyi, amennyit 1999-ben a PSINet az Elenderért fizetett. 2002-ben aztán a Wallis Rt.-vel közösen olcsón visszavásárolták az Elendert a közben becsődölt PSINettől, majd az idén nagyjából 2 milliárdért ismét eladták, ezúttal az Eurowebnek. Mind az egykori Elender, mind az Euroweb bőven kapott kormányzati megrendelést. Nem lett volna egyszerűbb már a bizottsági meghallgatásokra kiteríteni minden lapot, köztük saját vagyonbevallását?

K. J.: Amikor az Elendert, amelynek szintén csak kisebbségi tulajdonosa voltam, megvásárolta az Euroweb, sajtótájékoztatón ismertettük a részleteket, beleértve a vételárat is. A vagyonbevallásom elkészítéséhez időre van szükségem. Mert ha kifelejtenék akár csak egy biciklit is, rögtön megvádolnának, hogy el akartam titkolni. Minden kötelezettségemnek időben eleget fogok tenni. Nem zavar, ha a zsebemben turkálnak, csak tisztelettel jelezném, hogy valamikor aztán dolgozni is szeretnék.

HVG: 2003 tavaszán Magyar Bálint oktatási miniszter csaknem belebukott abba, hogy tárcája olyannyira testre szabott pályázatot írt ki a Sulinet folytatására, hogy azon ismét csak az Elender-MatávCom kettős nyerhetett. Az eredményt a Közbeszerzési Döntőbizottság meg is semmisítette. Néhány nappal később kipattant, hogy cégtársa, Lepp Gyula, a szintén érdekeltségében álló balatonkenesei Marina-Port jachtkikötő szállodájában vendégül látta a minisztérium informatikai vezetőit, akiket Magyar Bálint később le is váltott.

K. J.: Akárhogy csűrjük-csavarjuk, a Sulinet Magyarország eddigi legsikeresebb infokommunikációs projektje. Ami pedig az inkriminált meghívást illeti, nincs ügy, és nem is volt. Mindössze annyi történt, hogy az Elender tartott egy hétvégi konferenciát, amelyen közoktatási és más ágazati informatikai szolgáltatásokat mutatott be több tucat meghívottnak, így a tárca néhány munkatársának is. Máig nem értem, hogy a miniszter úr miért érezte erkölcsi kötelességének, hogy ezt a vendéglátást számon kérje a munkatársain. Könyörgök: hány államigazgatási szakember hány konferencián vesz rész egy évben, hány kávét, ebédet, vacsorát fogyaszt el, hány vendégéjszakát tölt el?

HVG: Az SZDSZ néhány vezetője az egészségügyi tárca élén is szívesen látta volna önt. Elvégre orvosegyetemre járt, ráadásul megalapította az egészségügyi informatikával foglalkozó Meditcom Kft.-t, amely az ágazat privatizációjába szállt volna be. Mi lesz most ezzel a céggel?

K. J.: Kisebbségi részesedésemet napokon belül eladom. A Meditcom olyan terméket fejleszt, amelyek az egészségügyi informatika robbanás előtt álló piacán lehetnek sikeresek. A reformmal kapcsolatban nem voltak államigazgatási ambícióim. Az volt a célom, hogy bemutassam, az informatika eszközeivel miképp tehető hatékonyabbá az egészségügyi rendszer, miképpen lehet pénzt spórolni benne.

HVG: Nemcsak az egészségügyi, hanem - korábban - az informatikai tárca várományosaként is számon tartották. Akkor azt nyilatkozta, beéri az Informatikai Vállalkozások Szövetségének elnöki posztjával, nem akar miniszter lenni. Ki vagy mi győzte meg arról, hogy mégis kormányzati tisztséget vállaljon?

K. J.: Valóban nem vágytam az informatikai miniszteri posztra. De gazdasági miniszteri ambícióim sem voltak. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr személye, programja, dinamizmusa azonban meggyőző volt, és az a körülmény is vonzó, hogy most lesznek eszközeim mindahhoz, amiért eddig a partvonal mellől harcoltam. Ha elugrottam volna a felkérés elől, talán soha nem bocsátanám meg magamnak.

HVG: Hiába jött az "új gazdaságból", most a "régit" kell felügyelnie. A lassabban megtérülő, olykor egyenesen pénznyelő infrastrukturális fejlesztésekért kényszerül harcolni, akár az informatika rovására is. Hogyan fog majd egy több milliárdba kerülő bekötőút felújításáért érvelni, ha közben arra gondol, annyi pénzből valóságos informatikai forradalmat lehetne végrehajtani?

K. J.: Nincs régi és új gazdaság. Az informatika nem önmagában értelmezendő, hiszen minden egyes ágazat hatékonyságát és versenyképességét segítheti. Ami az infrastrukturális fejlesztéseket illeti, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban nagyon sok pozitív kötöttség van, például az autópályák ügye is, amiről - az építés ütemezését is beleértve - törvény született. A gazdaságfejlesztés eszközrendszerében azonban bőven van mozgásterem, arról nem is szólva, hogy a külgazdaság is visszakerül a tárcához, így mind a magyar export, mind a tőkeimport növelését segíthetem. Tisztában vagyok vele, hogy egy sok évtizede halmozódó strukturális problémákkal terhelt gazdaságot kell funkcionálisan is átvezetni az EU-ba, részben uniós források segítségével. Beiktatásom után Baráth Etele minisztertársammal azért fogunk dolgozni, hogy e támogatások minden centjét igénybe vehessük. Az unió kohéziós alapjai 2007 és 2013 között 331,6 milliárd euró forrást tartalmaznak, ami elképesztő összeg, és amiből minél többet el kell hoznunk! De számítok a magántőke eddiginél erőteljesebb részvételére is az állami fejlesztésekben, a köz- és a magánszféra partnerségének új modellje alapján.

HVG: Draskovics Tibor pénzügyminisztert, még üzletemberként, azért kritizálta, mert az idei megszorításokkal 20 milliárd forinttal csökkentette az informatika kormányzati keretét, Kovács Kálmán informatikai minisztert pedig az ágazat lassú fejlődése miatt. Minisztertársai most felsóhajthatnak, hogy egyik bírálójuk házon belülre került. Vagy további harcok lesznek így is az informatikai fejlesztésekért?

K. J.: Kérem, ne gerjesszen előre személyi konfliktusokat a kormányban! Én 32 évesen leszek tagja annak a testületnek, amelyben olyan tekintélyes személyiségek dolgoznak, mint Draskovics Tibor vagy épp Kovács Kálmán - akit szintén tisztelek, mert a szűkös költségvetési források ellenére kitartóan küzd az információs társadalomért. Nem a miniszterek személyét bíráltam, hanem a politika szempontrendszerét, amely nem kezeli értékén az informatikát. Soha nem egzisztenciális alapon lobbiztunk, hanem a versenyképesség érdekében.

HVG: Elődje, Csillag István arra panaszkodott, hogy az MSZP-képviselők készpénz-automatának tekintették a tárcát, amikor pedig azzal szembesültek, hogy helyi fejlesztési elképzeléseikre nincs elég forrás, siratófalnak. Hogyan fog ellenállni ennek a nyomásnak?

K. J.: A tárca az EU-pénzeken kívül csak költségvetési forrásokból tud táplálkozni, valamint a külföldi működőtőke importjából, amit azonban szintén az elgondolásainkhoz igazítva lehet felhasználni. A minisztérium nem teremt pénzt, de képes olyan gazdaságfejlesztési politikát kialakítani, amely versenyképesebbé teszi az országot, tőkepótlással megerősíti a kis- és középvállalatokat, és dinamizálja a gazdaságot.

HVG: Ez aligha nyugtatja meg azokat a képviselőket, akik a saját választókerületük fejlesztéséért lobbiznak. Nem fél attól, hogy a csalódott képviselők haragja idővel elsodorja?

K. J.: Nem vagyok félős. A helyi igényeket pedig nem szabad szembeállítani a nemzeti fejlesztéspolitikával. A bekötőutak építése, az informatika, az inkubátorházak, a logisztikai központok fejlesztése - és még sorolhatnám - egy egységes értékrendszer különböző elemeit alkotják, ezeket össze kell hangolni. Az pedig kifejezetten tetszik, hogy a képviselők szűkebb környezetük fejlődését szorgalmazzák, mert ezzel élővé teszik a parlamenti vitát, nem elvonttá, ideologikussá.

FARKAS ZOLTÁN

Kóka János

Az egykor az orvosi egyetem padjait koptató vállalkozót az informatikai piacon elért üzleti sikerei tették az ország egyik leggazdagabb polgárává. A Lepp Gyula és Budafoki Róbert által 1990-ben gründolt, előbb kft, majd rt formában működő Elenderbe 1994-ben rokoni kapcsolat révén került, s rövidesen a cég résztulajdonosa és ügyvezetője lett. A vállalat eladásán jól járt, akárcsak visszavásárlásán, majd ismételt értékesítésén. Menedzseri sikerei elismeréseképpen 2000-ben az év informatikai menedzserének választották. 2000 óta elnökségi tagja, 2003-tól elnöke az Informatikai Vállalkozások Szövetségének.