Prések és rések

Sajátos forrásfelszabadítási akcióba kezdett a kormány, amikor a nyár végén szembesült azzal, hogy a korábbi elkötelezettségek miatt jövőre úgyszólván lehetetlen az államháztartás megengedhetetlenül nagy hiányát csökkenteni. Először az idei deficitcél szállt el, s ezzel a jövő évi bázis: a januárban megálmodott 4,6 százalékos aránya helyett a bruttó hazai termék (GDP), 5-5,3 százalékát kitevő hiány várható 2004-ben. Mivel a 100 milliárd forintot meghaladó különbséget nem egyszeri és véletlen tényezők okozták, hanem részben tervezési hibák - például a forgalmi adókból származó bevételek túlbecslése -, részben pedig a költségvetésen kívüli, külső meghatározottságok - így az államadósság után fizetendő kamatkiadásoknak a jegybank monetáris politikájából is következő felduzzadása -, e tétel automatikusan megterheli a jövő évi büdzsét is.

Nagyjából 300 milliárd forintos elkötelezettséget jelent 2005-ben az immár törvényben is rögzített autópálya-program. Mindenképp kipréselendő summának tekinthető az uniós pénzek lehívásához szükséges, 90 milliárd forintos - társfinanszírozási - költségvetési hozzájárulás. A pénzügyi kapcsolat az EU-val önmagában is szaldórontó tényező: a 210 milliárd forintra rúgó befizetések a költségvetési kiadásokat növelik, a velük szembeállítható, összességében 324 milliárd forintos EU-források tekintélyes részét - az agrárpiaci és területalapú támogatásokat - viszont közvetlenül a termelők kapják. Ily módon csaknem 140 milliárd forint uniós pénz kerüli ki az államháztartást. Deficitnövelő tényező a kormánynak az ország NATO-tagságából következő vállalása, a honvédelmi kiadásoknak a GDP 1,8 százalékára - az idei 351 milliárd forintról nagyjából 400 milliárdra - emelése is. Politikai természetű kényszert jelent a beígért adócsökkentés és az is, hogy a 2006-os választások megnyerésére készülő, igazságosabb államot hirdető Gyurcsány Ferenc miniszterelnök aligha kezdheti pályafutását lakossági megszorító intézkedésekkel. Szűkíti a kormány mozgásterét az a Brüsszelnek májusban tett ígéret is, miszerint az államháztartás hiányát évente 0,5 százalékkal mérsékelve Magyarország 2008-ra teljesíti az euró bevezetésének feltételeit.

A soktényezős játszmában először a nemzetközi kötöttségek szorításából szabadította ki magát a kormány. A NATO-vállalás dacára a honvédelmi tárca kiadásai 288 milliárd forintra csökkennek, amit Draskovics Tibor pénzügyminiszter a múlt heti kormányülés után azzal indokolt, hogy "a méretében és szerkezetében megreformált" hadsereg lehetővé teszi a kiadások "alacsony szinten" tartását. Lazít a kormány az euró bevezetését alátámasztó konvergenciaprogramon is: az államháztartás jövő évi hiánya a GDP 4,1 százaléka helyett annak 4,5-4,7 százaléka, az államadósság (pontosabban a némiképp más szemléletű maastrichti hiánymutató, a kormányzati szektor adóssága) pedig 57,9 százalék helyett 58,6 százalék lesz (lásd táblázatunkat a 109. okdalon). Csupán szépségtapasz, hogy a májusban meghirdetett deficitcsökkentési ütemre - évi 0,6 százalékos új vállalásával - legalább szimbolikusan rálicitált a kormány. E tempóval 2008-ra még kétségkívül leszorítható a hiány a GDP 3 százalékára - bár inkább csak matematikailag.

A kényszerek hatására százmilliárdokat felszabadító innovációt hajt végre a kormány a fejlesztési politikában; a beruházásoknak a forráshiányból következő átütemezése helyett a magánszektorhoz fordul segítségért. Az autópálya-építésre és üzemeltetésre például visszatér a koncessziós megoldáshoz (HVG, 2004. október 9.). Bár ezzel valóban tehermentesíti a jövő évi költségvetést, évtizedekre elkötelezi magát: az M5-ös esetében 27, az M6-os első szakasza esetében 22 évig fog fizetni az állam - úgynevezett rendelkezésre állási díj címén - az úthasználatért. "A jövő évi autópálya-építés, az M0-s utat leszámítva, már a magántőke bevonásával zajlik, így a tervezett 300 milliárd forint körüli kiadásokból a költségvetésnek csak az előkészítő munkálatokat és az M0-s egyes szakaszainak építését kell finanszíroznia" - mondta Draskovics, aki az új módit a lízingeléshez hasonlította. Hasonló technikára, a már meglévő autópályáknak vagy azok egyes szakaszainak koncesszióba vételére is igyekszik rávenni a sztrádaépítő cégeket, amiből tekintélyes pluszra számít a kormány. A költségvetés tervezetében 137,6 milliárd forinttal szerepel "az autópályák finanszírozási rendszerének változásából adódó" bevétel.

A kormányzat és a magántőke partnerségén alapuló beruházásként épül meg két, egyenként 700-700 elítélt befogadására alkalmas új börtön és 11 diákotthon is. Az előbbi 70 milliárd forintot meghaladó projekt. A börtönöket magánberuházók tervezik, építik, üzemeltetik, sőt kötelezettséget vállalnak a fogvatartottak ellátására, munkához juttatására is. Az épületek tulajdonjoga 18 év múlva száll az államra, amely addig az általa "vásárolt" szolgáltatás ellenértékét fizeti ki. Az Universitas-program keretében összesen 52 milliárd forintos beruházással épülnek fel az új kollégiumok, a projekt futamideje 20-24 év, ezalatt az állam várhatóan összesen 175 milliárd forintot fizet ki - a kollégiumok üzemeltetésének díját is beleértve.

A "vagy elhalasztani, vagy évtizedekig fizetni" dilemmáját átélve az utóbbira voksoló kormány ezzel a technikával a korábbi évekét jócskán meghaladó politikai és költségvetési kockázatot vállal magára. És hagy az utódaira; bár a 4-5 kormányzati cikluson átnyúló konstrukcióra az államadósság egyre növekvő terhei miatt amúgy is aggódó ellenzék aligha adja áldását. Ebből adódóan minden egyes beruházási és koncessziós szerződés gyaníthatóan országgyűlési vizsgálóbizottság elé kerül, éppúgy, mint ahogy az egyik példaként emlegetett M5-ös-beruházással történt. Az időrabló pályázatok, új szerződések kialkudása vagy a régiek átalakítása önmagában is veszélyezteti a törvényben meghatározott autópálya-beruházások menetrend szerinti folytatását.

A "lízingtechnika" alkalmazása nélkül is fölöttébb sok kockázatos elemet tartalmaz a költségvetés. A központi intézmények az idén már többször megkurtított kiadásaiknak is csupán 95 százalékát költhetik el, és a 6 százalékos jövő évi béremelés fedezetét is maguknak kell előteremteniük (lásd Zsebre menő előirányzatok című írásunkat a 108. oldalon). Reálértékben tehát 10 százalékos vagy azt meghaladó csonkítást szenvednek el; kérdés, képesek lesznek-e betartani az előirányzatokat. "Erre nem azért van szükség, mert válság volna, hanem mert ez a pénz másutt jobban hasznosul" - indokolta Draskovics, közvetlenül is összekapcsolva a hagyományos fűnyírótechnikával megspórolt 95 milliárd forintot a személyi jövedelemadó csökkentésével kieső, 100 milliárd forintra becsült bevétellel. Az államigazgatásnál kisebb szorítást fognak érezni az önkormányzatok, amelyek kiadásai összességében 8 százalékkal nőnek. A folyó áras GDP 8,8 százalékos bővülésével csaknem lépést tartó, a jövő évi büdzsében szinte kiemelkedően jó pozíció árnyoldala, hogy a kormányzati többletpénzek egy része a létszámleépítést segíti, illetve a kistérségi szerveződéseket premizálja.

Változatlanul kockázatos a bevételi oldalon az általános forgalmi adó (áfa), illetve a kiadások között a költségvetés által fizetendő kamat tervezése is. Az előbbin az idei büdzsé augusztus végéig 88 milliárd forintot, szeptemberben további 23 milliárdot bukott. A hivatalos magyarázat az, hogy az uniós csatlakozás óta az importált termékek után nem a vámhatóság veti ki az áfát, hanem az adózó állapítja meg utólag, önbevallással, ezért tűnnek el - időlegesen vagy végleg - a milliárdok. Ezt, valamint a szerény bérkiáramlásból következő szolid lakossági költekezést figyelembe véve a 2 ezer milliárd forintot meghaladó áfabevétel meglehetősen feszített tervnek látszik (lásd táblázatunkat a 111. oldalon).

A kamatkiadásokra az ideinél kevesebbet, 880 milliárd forintot kalkulált be a Pénzügyminisztérium (PM). Draskovics abban bízik, hogy az infláció gyors és már az év elejétől látványos csökkenését a jegybank az alapkamat mérséklésével honorálja. Ám korántsem biztos, hogy a ma még 7 százalék körüli infláció egy csapásra 5 százalék közelébe esik vissza. Mert bár az idei fő árfelhajtó tényezőnek - az áfa idén január 1-jén bekövetkezett emelésének - a hatása jövőre már nem érződik, jöhetnek újabbak. A kormány 4,5 százalékos előrejelzésével szemben 2005-re 5 százalékos inflációt prognosztizáló GKI Gazdaságkutató Rt. például a földgáz lakossági árának 10, az áraménak 7 százalékos növelésére számít, s a közlekedési vállalatok tartós forráshiánya miatt ezek tarifáinak emelését is aligha lehet elkerülni.

Az egészségbiztosítási alap idei, várhatóan 380 milliárd forintos hiányát jövőre 40 milliárddal tervezi megkurtítani a PM. A gyógyításra-megelőzésre fordítandó kiadások inflációt meghaladó növekedése mellett a gyógyszerkassza ismét alultervezettnek látszik a maga 258,4 milliárd forintjával - ami nagyjából az idei előirányzatnak felel meg. A speciális beszerzésű gyógyszerekre szánt külön keret 25 milliárd forint, szemben az idei 22,8 milliárddal. Megtakarítást vár a büdzsé az irányított betegellátási modell legfeljebb 5 millió lakosra történő kiterjesztésétől, jóllehet Medgyessy Péter miniszterelnök távozása óta a szisztéma ma már csak az egészségügyi reformmal augusztusig megbízott, majd a PM közigazgatási államtitkárává kinevezett Radnai György támogatását élvezi.

Forrásteremtő manővereivel a kormány több tízmilliárd forintot szabadított fel munkahelyteremtő és a fiatalabb korosztály életét megkönnyítő programok elindítására, az adótörvényekkel pedig elkezdte a jövedelmek óvatos, inkább csak jelzésértékű átcsoportosítását a rászorultabbak javára (HVG, 2004. október 2.). Ma már a lakossági fogyasztás 3 százalékos bővülésére lát lehetőséget a PM 2005-ben, holott a konvergenciaprogramban még ennél szerényebb cél szerepelt. A büdzsé kockázataira pedig 100 milliárd forintot különít el, amelyhez csak akkor nyúl hozzá, ha a költségvetés "lefutása" az előzetes számítások szerint alakul - amire egyébként ebben az évtizedben még nem volt példa.

FARKAS ZOLTÁN