Ma már az agrárium egyre inkább társadalom- és vidékpolitikai kérdés, mintsem gazdasági tényező - vélekedik a legtöbb szakmabéli. Ennek ellenére ténykérdés, hogy a mezőgazdaság nagymértékben járul hozzá a GDP termeléshez, elsősorban hazánk egyedülálló természeti adottságainak köszönhetően.

Dr. Raskó György agrárközgazdász szerint azonban nincs realitása a legtöbb magyar gazda által áhított jövőképnek: erős külső védelemmel és magas támogatási feltételekkel egyre nagyobb teret nyer hazánk az EU belső piacán. A jövőben mind a külső védelem, mind a velejáró támogatás csökken, s a szektor hazai szereplőinek a liberalizált és globalizált piac diktálta versenyfeltételek között kell majd helyt állnia. Egyelőre a lehetőség adott, a források lehívhatóak. Az akadályt jelenleg nem is a keret szűkössége, hanem az úgynevezett ágazati diszkrimináció jelenti.

Hiába jogosult ugyanis - a felmérések szerint - a jelenleg működő 766 ezer hazai mezőgazdasági háztartásból 210 ezer uniós agrártámogatásra, ha azt nem egyenlő mértékben osztják el közöttük.

Az agrárközgazdász szerint az unió igazságtalanul ’agyontámogat’ néhány ágazatot, miközben másoktól még a korábbi forrásokat is megvonja. A csatlakozás igazi nyertesei a szántóföldi növénytermelők, akik a múlt évben átlagosan 17,4 százalékos árbevétel-arányos nyereséget termeltek.

A tejtermelés és a juhtartás is hasonlóan átlagon felüli jövedelmezőséget biztosít. Jóllehet ezen ágazatoknak komoly részesedése van a GDP termelésben is, a források 90 százalékának lehívása részükről azonban így is túlzás.

Nem ez a helyzet a zöldség-gyümölcs szektorban, ahol a támogatások a minimálisra mérséklődnek, s folyamatosan élesedik a verseny - mondta Dr. Raskó György. Szerinte itt nemcsak standardizált termelésre, hanem minőség-és eredetvédelemre, s nem utolsósorban magas színvonalú agrármarketingre lenne szükség ahhoz, hogy a magyar gazdák ne csak meg, hanem jól is éljenek.

Komoly agrárlogisztikai fejlesztéssel, a termelők szövetkezetbe tömörítésével el lehetne érni, hogy a hazai szektor versenyképessé váljon. Hiába jó minőségű ugyanis a magyar gyümölcs, ha a hazánkba érkező importtermékek jóval olcsóbbak. Egyedül egy megfelelő színvonalú országkampány lenne képes fogyasztókat nyerni magyar termékeknek az uniós piacokon. „Jelentősen javítana a hazai termelők helyzetén, ha az FVM Közösségi Agrármarketing Centrum Kht. bor-, gyümölcsmarketingre, illetve uniós piacok meghódítására fordítaná a jelenleg kiállításokra ’szórt’ milliós nagyságrendű standpénzeket.”

Kovács Barnabás, az AMC ügyvezető igazgatója egyértelműen visszautasítja a fenti kritikát. Mint elmondta a termékcsoportok közül a bort, a hús - és húskészítményeket, a baromfit, valamint a gyümölcs és zöldségféléket kiemelten kezeli a társaság. „Az AMC ugyanis az éves keretprogramot az agrárpiacon érintett társaságok, szakmai szervezetek, termelők javaslatai, illetve a piaci igények alapján alakította ki" - mondta. 2002-2004-ben az alábbi összegeket fordította a kiemelt ágazatok marketingtámogatására:

Látható, hogy a kiemelt programok az egész rendelkezésre álló összeg igen jelentős részét tették ki az elmúlt években, a kiállításokon résztvevő cégek jelentős része pedig szintén a kiemelt ágazatok termékeit viszi piacra, tehát nincs értelme ellentétbe állítani a termékprogramokat és a kiállításokat - hangsúlyozta.

Sajnálatos módon jövőre – tekintettel a keretek szűkösségére – alapítói döntés alapján termékprogramok nélküli szűkített programot hajt végre a Kht.: „Előreláthatóan 720 millió forint áll majd rendelkezésünkre a közösségi marketingprogramok megvalósítására.

Ez az összeg szinte csak arra nyújt fedezetet, hogy csak a már előzetes kötelezettségvállalásokat hajtsuk végre, így egyes területek kiemelt támogatásáról nem beszélhetünk.” Raskó az AMC Kht. érvelése ellenére kevesli a kiemelt programok támogatására eddig fordított pénzt. „Érthetetlen, hogy miközben a piacra jutás elősegítése jóformán az egyetlen WTO - konform támogatás, amelyre a hazai mezőgazdasági vállalkozóknak égető szüksége lenne, mégsem szentelnek elég figyelmet ennek” – hangsúlyozta a szakember.

A rendelkezésre álló nemzeti forrásból Magyarország korlátlan mennyiséget fordíthatott volna agrármarketingre, azonban az értékesítés helyett a termelés ösztönzésére próbált koncentrálni mindenféle burkolt ártámogatással.

Jóllehet a közvetlen jövedelem és ártámogatásként, illetve egyéb bujtatott jogcímeken kapott pénzeket az unió fokozatosan szüntette meg az egyenlő versenyhelyzet miatt. Ezzel is indokolható, hogy a sertés- és a baromfitenyésztők jelenleg alig részesülnek szektoriális támogatásban, ami a jövedelemhelyzetük abszolút és relatív értelemben történő romlását eredményezte – mondta Raskó.

Ehhez nagymértékben járultak hozzá a rendkívül szigorú állategészségügyi- és állatjóléti intézkedések, illetve agrárkörnyezet-védelmi előírások, amelyek kihatottak az állatlétszámok alakulására: szinte alig volt olyan időszak az utóbbi két évben, amikor a csökkenő tendencia megtört. Az állomány csökkenése, Raskó szerint tehát azzal is magyarázható, hogy bizonyos hatóságok mereven ragaszkodnak a jogszabályok szó szerinti betartásához.

Egy 320 kocás törzstenyészettel rendelkező cég inkább a kevés támogatás lassú kifizetésére panaszkodik. A nevét elhallgatni kívánó tulajdonos szerint nem elég, hogy a hazai támogatás mértéke töredéke a tagországokéhoz képest, még a kifizetések üteme is többszörösen alulmúlja az átlagot. „ A magyar sertéstenyésztőnek azzal az uniós árral kell felvennie a versenyt, amelybe belekalkulálták a hazaihoz képest négyszeres, s ráadásul időben kifizetett földalapú támogatást.”

Az alultámogatottság mellett tehát sokkal súlyosabb versenyhátrányt okoz a magyar mezőgazdaságnak, hogy a támogatások kifizetése időben sokat csúszik. Már pedig az idő pénz, akár faktorálással, akár átmeneti finanszírozó hitellel, akár tagi kölcsönnel hidalja át az esedékesség és a tényleges kifizetés közötti időszakot – hangsúlyozta. „Kétszer ad, aki gyorsan ad - tartja a közmondás. Kétszer vesz el, aki kevesebbet, késve ad, és sajnos a magyar mezőgazdasági támogatások gyakorlatára ez utóbbi az igaz – tájékoztatott.

A kft. a mai napig nem kapta meg a 2004-2005-ös gazdálkodási évre járó agrár-környezetgazdálkodási támogatást, habár a kifizetési határozat már egy hónapja megérkezett. Nem jobb a helyzet az uniós forrásokat illetően sem: a SAPARD esetében például kilenc hónapot várt a cég az elszámolás benyújtásától a támogatás folyósításáig. A támogatás összegének finanszírozása milliós nagyságrendű kamatterhet jelentett, pedig ez egy egyszerű problémamentes beruházás volt – emlékezett vissza.

Tovább súlyosbítja a gazdák helyzetét a múlt évben bevezetett áfa-arányosítás, amely még azt a kevés támogatást is csökkenti, amely megilletné a gazdákat. Nemcsak a támogatott beruházások áfáját kell arányosítani, hanem az előzetesen felszámított áfát teljes árbevételhez viszonyított arányának megfelelően is. Az áfa-arányosítás közel kétmillió forint többlet költséget jelentett a fent említett mezőgazdasági vállalkozás számára az idei évben. A jelentősebb földterületen gazdálkodónál ennél kedvezőtlenebbül alakulhat a helyzet, mivel a terület alapú támogatások is arányosítandók.

Tízmillió forint +ÁFA összegű beruházás alakulása áfa arányosítással és anélkül:

Tízmillió forintnál 544 ezer forinttal többe kerül a beruházás a mezőgazdasági vállalkozó számára, s a hazai társfinanszírozás összegének 80 százalékát, a 989 ezer forintot pedig visszaveszi az állam. Egy magyar mezőgazdasági vállalkozónak a fenti beruházás 9, 89 százalékkal többe kerül, mint a szomszédos országokban. Vannak, akik számára azonban némi vigaszt nyújthat, hogy jövőre megszüntetik az amúgy uniós előírásokat is sértő áfa arányosítást.

A pénzügyi tárca szerint nem ütközik az EU előírásaiba a jelenlegi szabályozás, ezért nem is készül arra, hogy az egyébként 2006. január 1-jétől megszüntetni tervezett áfaarányosítási szabályozókat visszamenőleges hatállyal módosítsa . – értesült lapunk.

Az áfa-arányosítás megszüntetése után marad még jó néhány szükséges intézkedés a szektor helyzetének javítása érdekében. Dr. Raskó György szerint a magyar gazdáknak fel kell vennie a kesztyűt a tagországokbéli versenytársaikkal. A jövőben korszerűbb technológiát, profi agrármenedzsereket kell alkalmazniuk, miközben export-orientált piaci termelést folytatnak.

Ezek eredményeképp 5 év múlva várhatóan 30-40 ezer egyéni gazdaság és 8 ezer társas vállalkozás marad életképes, s a mintegy háromszázezer főnyi őstermelő nagy hányada pedig kiszorul az árutermelésből, ezért a gazdasági társaságok adják majd az agrár GDP kétharmadát.

Raskó komoly növekedési potenciált lát a magyar élelmiszergazdaságban, melynek kivitele évente 10-15 százalékkal emelkedhet, miközben a behozatal növekedési üteme évi 8-10 százalékra csökken. Piac- és versenyorientáltabb közös mezőgazdasági politika következtében 2009-ben pedig várhatóan megjelenik majd az egyedi farmtámogatás (SPS) Magyarországon.

Salgó Andrea