Akár meg is béníthatná az igazságszolgáltatást a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ), ha beperelné az összes olyan intézményt, amely nem tette akadálymentessé középületeit a fogyatékosok jogairól szóló törvénynek megfelelően. Az 1999 óta hatályos törvény ugyanis az esélyegyenlőség jegyében azt írta elő, hogy a középületeket legkésőbb 2005-ig hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékkal élők számára, ám legfeljebb az épületek 30 százalékánál teljesítették a célt. A MEOSZ egyelőre beérte hat próbaperrel - a kipécézett épületek között van például a Fővárosi Munkaügyi Központ, a Fővárosi Kerületek Földhivatala és a VIII. kerületi polgármesteri hivatal.

Áprilisban benyújtott keresetleveleiben a MEOSZ azt kéri a bíróságtól, kötelezze az érintetteket a jogsértő állapot megszüntetésére, azaz az épületek akadálymentesítésére. "Nem kártérítést akarunk, hanem bizonyítani, hogy nem lehet büntetlenül megsérteni a jogszabályokat" - hangsúlyozta a HVG-nek Hegedűs Lajos MEOSZ-elnök. Kártérítést egyébként is csak konkrét személy kérhetne, a mozgáskorlátozottakat, akik nem tudtak bejutni a megnevezett intézményekbe, a perben csak tanúként fogják meghallgatni. Feltéve, hogy beküzdik magukat a tárgyalóterembe - vetette fel az egyébként ügyvédként praktizáló Hegedűs -, hiszen például a Pesti Központi Kerületi Bíróság épülete sem akadálymentes.

A jelek szerint az érdek-képviseleti szervezet nem bízik túlságosan a kormányzati ígéretekben, holott a 2005. január 1-jei határidő lejárta után februárban kormányrendelet rögzítette, hogy március végéig előterjesztést kell készíteni a törvény módosítására. A rendelet 2010 végéig tolta ki a határidőt, mégpedig úgy, hogy ezen belül ütemezni kell az egyes közszolgáltatás-csoportok hozzáférhetővé tételét (mellesleg csak most, a módosítás alkalmával definiálják az akadálymentesség fogalmát is). Az idevágó törvényjavaslat módosító tervezete azonban csak a napokban indult egyeztető körútra a hatóságok között.

A késlekedésre elegendő magyarázat lehet, hogy az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumban (ICSSZEM) mindössze egy ötfős főosztály foglalkozik a becslések szerint legalább 700 ezer fogyatékkal élőt érintő kérdéssel, s csak a kormányrendelet megszületése után kezdték el felmérni, mekkora is a költségvetési szervezetek épületállománya, és mennyi pénz kell ezek átalakításához. A minisztériumok önbevallásán alapuló, teljesen korrektnek még nem tekinthető adatok szerint 1998 és 2004 között 1226 épület akadálymentesítése történt meg 4,8 milliárd forint ráfordítással, 2010-ig pedig további 2769 épületre 26,5 milliárd forintot kellene költeni (lásd táblázatunkat a 98. oldalon). Az önkormányzati tulajdonú, illetve kezelésű intézményekkel együtt a teljes költségigényt pedig legalább 130 milliárd forintra tette a HVG-nek Horváth Péter, a fogyatékosügyi főosztály vezetője.

A költségvetési szervek viszonylag egyszerűen rászoríthatók a feladat végrehajtására, hiszen elegendő ezt előírni, s a 2010-ig tervezett évi 2-3 milliárd forintos kiadás sem a valóságtól elrugaszkodott összeg. A februári kormányrendelet szerint például 2005 végéig akadálymentesíteni kell az informatikai tárca Dob utcai székházát, s a minisztérium tájékoztatása szerint várhatóan júniusban ki is írják a közbeszerzési eljárást a kivitelezésre. Úgy kalkulálnak, bruttó 31,4 millió forintba kerül majd a mozgássérültek által használhatóvá tett személylift, vizesblokk, a lépcsők mellé két darab korlátlift építése, egy bejáratiajtó-csere, illetve rámpa létesítése az épület legfelső szintjén. Szakmai körökben viszont összességében irreálisnak tartják a 2010-es határidő tartását, főleg az önkormányzatok miatt, amelyeknek együttesen évi 20 milliárd forintot kellene áldozniuk az esélyegyenlőség megteremtésére, amihez központi forrást óhajtanának igénybe venni, ám erre nincs sok esélyük. A kormányzat inkább abban bízik, hogy 2007 és 2013 között EU-forrásokat lehet "kiérdemelni" esélyegyenlőségi programokra.

Nem a szándék hiányzik a perbe fogott józsefvárosi önkormányzatnál - állította a HVG-nek Varga Katalin vagyonkezelési osztályvezető -, csak nagyon nehéz a régi épületek átalakítása. Például a MEOSZ által kifogásolt főépület hozzáférhetővé tétele 2001 óta napirenden van, ám eddig az ajánlkozó nyolc-tíz vállalkozás egyike sem tudta megoldani a bejárati lépcsők rámpázását. Az ajtón túl, az épület belseje felé nyúló lépcsők miatt betarthatatlan a rámpa előírt dőlésszöge, a teljes átalakítás pedig több tízmillió forintba kerülne. Mindazonáltal az elmúlt években akadálymentessé tették az okmány- és az ügyfélszolgálati irodát, a közterület-felügyeletet, és 50-60 millió forintot szánnak az egészségügyi intézményekre. A helyhatóság idei költségvetésében egyébként több mint 100 millió forint szerepel e célra, az összes létesítmény átalakítására viszont ennek a többszörösére volna szükség.

A fogyatékosokat tömörítő érdekvédelmi szervezetek javaslatot tehettek az épületcsoportok akadálymentesítésének ütemezésére, véleményük összegzéséből az egészségügyi, oktatási intézmények, munkaügyi kirendeltségek, gyámhivatalok és az önkormányzati ügyfélszolgálatok kerültek az élre. Az előterjesztésben azonban valahogy átrendeződött ez a prioritási sor. Az oktatási intézmények lekerültek a listáról, mondván, a több mint 5 ezer intézménynek összesen mintegy 46 milliárd forintra volna szüksége, így elegendő az olyan épületek átalakítása, ahová fogyatékkal élő diákot felvesznek. A jövő év végéig az okmányirodák, egy évvel később a gyámhivatalok, 2008 végéig az ügyfélszolgálatok akadálymentesítését ütemezte elő a minisztérium, amely a szociális és egészségügyi ellátás intézményeit a legvégére hagyta: az alapellátás esetében 2010, a szakellátáséban 2012 vége a végső határnap. A kormány saját rendeletében megszabott általános, 2010-es terminus további csúsztatását az előterjesztők a központi és helyi költségvetés "terhelhetőségével" indokolták.

Bár nincs felmérés arról, hogy a fogyatékkal élők mely intézményeket látogatják a legsűrűbben, a rangsor mintha egyetlen rendező elv, nevezetesen a költségigény alapján keletkezett volna. A legelőre sorolt okmányirodák például a Belügyminisztérium tavalyi felmérése alapján a fővárosban 74 százalékban, vidéken 34 százalékban már akadálymentesek, az összesnek a hozzáférhetővé tételéhez viszonylag szerény összeg, 1,5 milliárd forint szükségeltetik még. Az ügyfélszolgálati irodák esetében 50, illetve 12 százalékos a készültségi fok, a további költség 8,4 milliárd forintra tehető. Ugyanakkor a leghátra sorolt szociális és egészségügyi intézményekre összességében több mint 20 milliárd forintot kell költeni.

Nem véletlen, hogy az érdekképviseletek a törvény betartására garanciát kértek - és szankciót. A hatályos jogszabály a keménynek nem tekinthető, a "nemzetgazdaság mindenkori lehetőségeivel összhangban" megfogalmazást használja, az idei kormányrendelet pedig megállt annál a semmitmondó kitételnél, hogy "a forrás mértékét a költségvetési törvényben kell meghatározni". A törvénymódosító előterjesztés tervezete a pénzeket külön előirányzati soron szerepeltetné, és olyan alap létrehozását szorgalmazza, amelyből az összegek pályázattal nyerhetők el. Vagyis szó sincs benne az érdekképviseletek által követelt garanciáról, az esélyegyenlőségre fordítható összeg továbbra is az adott évi költségvetési alku során alakulhat ki. Ez pedig megkérdőjelezi a 2010-ig szóló akadálymentesítési ütemterv komolyságát is.

Ha a törvénybe bekerülnek az egyes épületcsoportokra szóló határidők, azok lejártakor legfeljebb újabb pereket indíthat a MEOSZ. Ettől függetlenül egy másik határidő-mulasztást már most biztosra lehet venni: a módosításra váró törvény szerint ugyanis 2010-re akadálymentessé kellene tenni a tömegközlekedést is, amivel pedig egyelőre a tárcánál "nem foglalkoznak" - kapta a választ az ICSSZEM-ben a HVG.

VITÉZ F. IBOLYA