HVG: Több civil szervezet vezetői, köztük ön is, meglehetősen éles hangú nyílt levelet fogalmaztak, amelyben számon kérik, hogyan kerülhetett olyan, a gazdasági reklámtevékenység szabályait módosító törvényjavaslat a képviselők elé, amely lazítaná a dohányreklámozás általános tilalmát. Nem csak rémeket látnak, amikor minden bokorban a dohánylobbit sejtik?

Sz. T.: Egyáltalán nem! Gondoljon bele, a magyarországi Forma-1-futamot az idén július 31-én rendezik meg, holott hagyományosan két-három héttel később szokták megtartani. A hazai szervezők sietségének oka az, hogy még az európai uniós dohányreklám- és dohányipari szponzorálási tilalom augusztus 1-jei életbelépése előtt le lehessen bonyolítani a nálunk Philip Morris név alatt futó világeseményt. Emellett a gazdasági tárca - több ponton módosítva a reklámtörvény szövegét - olyan törvényjavaslatot küldött meg az országgyűlési képviselőknek, amely szerint a "nemzetgazdasági szempontból jelentős" események felmentést kaphatnak a dohánytermékek reklámozásának tilalma alól. Erre mondják azt, hogy gumiparagrafus: a miniszter maga dönthetne arról, kinek adjon felmentést.

HVG: A társadalmi szervezetek nem csupán a tervezet visszavonását, hanem az azt megfogalmazók felelősségre vonását is követelik. A civilek mintha azt sugallnák: a törvényhozókat megvette kilóra a dohányipar.

Sz. T.: Meglehetősen furcsa lépés - pontosabban: visszalépés - ez a javaslat, amikor az unós szabályozás egyértelmű tiltást fogalmaz meg. Ráadásul Magyarország tavaly csatlakozott az Egészségügyi Világszervezet dohányzás-ellenőrzési keretegyezményéhez is, amellyel vállalta a füstölés elleni harccal járó teendőket. Joggal merül föl tehát a kérdés: ki volt az, aki nemzetközi kötelezettségeinkkel ellentétesen, az egészségügyi tárca, a népegészségügyi kormánybiztos és az egészségvédelemmel foglalkozó szervezetek véleményével szembemenve ezt a javaslatot tette le a képviselők asztalára?

HVG: Bizonyára abból indultak ki a gazdasági tárcánál, hogy ha már az egészségügy képtelen mérsékelni a bagózási kedvet, legalább a költségvetés némi bevételhez jusson a "jelentős" események révén.

Sz. T.: Ez a közkeletű, de alapvetően téves vélekedés. A dohányszektorból húzott állami jövedelmek legkevesebb két-háromszorosára rúgnak a dohányzással kapcsolatos veszteségek. 2002-ben Magyarország nemzeti össztermékéből 4 százalék "veszett el" a dohányzás miatt. Évente mintegy 28 ezer ember hal meg a dohányzással összefüggésben lévő betegségben: Magyarország világelső a férfiak tüdőrákos, illetve mindkét nem szájüregi rákos megbetegedéseit tekintve. A korai halálozás miatti családi jövedelemkiesés, a társadalom számára a meg nem termelt jövedelem, illetve a betegséggel járó orvosi költségek együttesen évente 600-700 milliárd forintot meghaladó költséget jelentenek, míg az államnak a dohányszektorból származó adóbevétele ennek körülbelül a harmadára rúg.

HVG: Van-e közvetlen összefüggés például a Forma-1-en megjelenő reklámok és a fogyasztás növekedése között? Kétlem, hogy azért szoknának rá a fiatalok a füstölésre, mert kedvenc versenyautójukra egy cigarettamárka logója van felfestve.

Sz. T.: A rászokás rendszerint soktényezős folyamat: hozzájárulnak a szűkebb és tágabb környezet hatásai, így a család, az iskola, de az utcán látottak is. Hogy melyik tényezőnek mekkora a súlya, nem tudjuk pontosan, de bízvást lehet hagyatkozni a dohánygyárak reakcióira. Aminek a korlátozása ellen nagyon kapálódznak, az bizonyosan hatékony. Így például mindent bevetnek a cigaretta adóinak emelése ellen, utolsó leheletükig ragaszkodnak a reklámokhoz, ugyanakkor "nagylelkűen" támogatják, hogy a kiskorúaknak ne szolgáljanak ki cigarettát a boltokban. Ez utóbbi ugyanis, a gyakorlat azt mutatja, szinte betarthatatlan, míg a dohánytermékek áremelése egyértelműen leszoktató hatású.

HVG: Áremelés? Már most is csillagászati összegeket kérnek egy pakli cigarettáért, mégis több fogy belőle, mint amennyi az egészség szempontjából kívánatos lenne. Vajon milyen magasra kellene még emelni az árakat, hogy az emberek tényleg lemondjanak a bagózásról?

Sz. T.: A Világbank felmérése szerint a cigaretta árának 10 százalékos emelése Magyarországon a fogyasztás 6 százalékos csökkenésével jár, ami a halálozást 1,5 százalékkal csökkenti. Ez jó a társadalomnak és rossz a dohánygyáraknak. Ráadásul az áremelés fokozottan hat a kiskorú füstölőkre és a szegényebb rétegekre - ők jobban meggondolják, hogy a zsebpénzüket vagy szerény jövedelmüket elfüstöljék-e. Ami az árakat illeti, Magyarországon még mindig viszonylag olcsó a cigaretta: tavaly nálunk 2,1 euróba került egy doboz Marlboro, Németországban 3,3, Franciaországban 5, Nagy-Britanniában 6,6 eurót kértek érte. Sőt Norvégiában 7,7 euróért vesztegették.

HVG: Úgy látszik, az ottani keresetekhez viszonyítva ez még sem volt eléggé riasztó: a norvégok tavaly júniustól minden étteremben és kocsmában betiltották a dohányzást.

Sz. T.: Pontosan. Mind több országban próbálják megvédeni a nem dohányzókat a füsttől, és egyre kevesebb lehetőséget adni a rágyújtásra a szenvedély rabjainak. Írországban, Svédországban és Olaszországban, valamint Máltán is tilos vendéglátóhelyen rágyújtani, a közintézményekből és a közterületekről is mindinkább kiszorulnak a bagózók. Az USA-ban, Kanadában és Ausztráliában is mind szigorúbban veszik az egészség védelmét. Például ma már csak kevés légitársaság járatain lehet rágyújtani. Érdekes, hogy a tiltás eszközéhez először a magáncégek nyúltak: rájöttek, hogy a cigarettázó munkatársak a munkaidő egy részét szenvedélyüknek hódolva töltik, ráadásul gyakrabban betegszenek meg, mint nem dohányzó kollégáik.

HVG: A németek viszont máig ellenállnak a füstmentesítésnek, a francia trafikosok pedig utcára vonultak tiltakozásképpen a jövedéki adó emelése ellen.

Sz. T.: Az irány mégis egyértelmű: sehol sem a lazítás felé mozdul a szabályozás. A kocsmatulajdonosok Írországban is elismerték, hogy nem csökkent a forgalmuk, legfeljebb a megrögzött dohányosok két pofa sör között kimennek az ajtó elé rágyújtani. Az írek 90 százaléka támogatta ezt az intézkedést.

HVG: A magyar kormány, amely számos fontos kérdésben nem próbált haladékot kapni az uniós normák bevezetésére, a cigaretta jövedékiadó-tartalmának emelésére derogációt kért. Miért kap ez a kérdés ilyen kiemelt fontosságot?

Sz. T.: Elhatározott lépés volt 2002-ben a jövedékiadó-emelés, amit a kormánynyilatkozatok egészségvédelmi okkal magyaráztak. A két választási forduló között, amikor a Fidesz a vártnál kevesebb szavazatot kapott, a kormány bejelentette, mégis türelmi időt kért az EU-tól, hogy ne kelljen a jövedékiadó-tartalmat az 57 százalékos uniós szintre emelni a csatlakozáskor, csak később, 2008-ban. Azután a Medgyessy-kormány sem akart szembemenni a dohányosokkal, és nem vonta vissza ezt a lépést.

HVG: Ilyen befolyásos réteg lenne a dohányzóké? Nem inkább dohánygyárakat akart mondani?

Sz. T.: A 2,6 millió rendszeresen dohányzó állampolgár az éppen hatalmon lévő vagy éppen kormányra törő pártot emlegeti a cigaretta-áremelés miatt. Persze az is kézenfekvő feltételezés, hogy a pártokat támogatják a dohánygyártók, s tegyük hozzá, hogy ez Magyarországon nem törvényellenes. Ha pedig az lenne, bizonyára megtalálnák annak kerülőútját, miként tehetnének szert befolyásos lobbistákra. Gondolja meg: még az agrártárca is lobbizott azért, hogy 1991-től kezdve fokozatosan megszűnjön a nyers dohányra kivetett importvám.

HVG: Tavasszal indult az Európai Bizottság kampánya Segítség - A dohányfüstmentes életért szlogennel. Mennyit profitálhat Magyarország a 72 millió eurós költségvetésű lebeszélőprogramból? Egyáltalán: lehet-e olyat mondani, ami egy dohányost leszokásra késztet?

Sz. T.: Minden tagországnak jut a kampányból: a magyar tévécsatornákon most kerülnek adásba a dohányzás elleni reklámfilmek, rendezvények, információs anyagok terjesztése szolgálja a felvilágosítást. Ahogyan nem egyetlen káros impulzus vezet a rászokáshoz, ugyanúgy számos tényező együttese érheti el, hogy a dohányosok komolyan le akarjanak szokni. Az amerikai közegészségügyi szakemberek szerint jó néhány esztendőn át évente lakosonként 1-3 dollár kiadás kell ahhoz, hogy sikeres legyen a dohányzás elleni küzdelem.

HVG: Ha jól számolom, akkor Magyarországon ez legalább 2 milliárd forintot jelentene.

Sz. T.: Összeszámoltuk, hogy 2004-ben mennyi jutott nálunk a dohányzás elleni küzdelemre. Akkor apait-anyait beleadva eljutottunk 100 millió forintig. Ebből 60 millióba került a "Ciki a cigi" nem túl nagy hatású tévés reklámkampány. Így az, hogy Magyarországon az utóbbi tíz évben 20 százalékkal csökkent az egy főre jutó cigarettafogyasztás, zömében az áremeléseknek köszönhető. Azért sem tulajdoníthatom még részben sem a felvilágosítás sikerének, mert szintén egy korábbi felmérésből kiderült: a háziorvosok kétharmada meg sem kérdezi a beteget, hogy dohányos-e, nemhogy megpróbálná lebeszélni. Pedig a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, akkor a legfogékonyabbak az emberek erre, amikor valami bajuk van.

GÁTI JÚLIA

Szilágyi Tibor

Számos szakkönyvet és cikket írt, illetve fordított magyarra a dohányzás elleni küzdelemről, amit belgyógyász orvosként szűkebb szakterületének választott. Szakértőként dolgozott már a Világbanknak és a Nyitott Társadalom Intézetnek, valamint az Egészségügyi Világszervezetnek is. Egy évet töltött a Sydneyi Egyetemen, ahol a dohányipari multik hozzáférhető belső dokumentumainak magyarországi vonatkozásait kutatta. 2002 szeptemberében kapott felkérést egy nemzeti dohányzásellenes stratégia kidolgozására, amelyet már letett az Egészségügyi Minisztérium asztalára.