Jogi szabályok nincsenek rá; hat éve, az induláskor nem is gondoltak erre a lehetőségre; a politikusok és a közgazdászok még a felvetést is abszurdnak minősítik, ám a gazdasági sajtó, valamint a valutapiaci elemzők mostanában azt találgatják: elképzelhető-e, hogy szétessen az európai pénzügyi unió, és a tagországok egy része odahagyja az eurót? Roberto Maroni olasz munkaügyi és szociális miniszter például szívesen látná újra fizetőeszközként a lírát. Egy közvélemény-kutatás szerint a németek 56 százaléka sírja vissza a márkát, amikor pedig a minap a Stern magazin azt közölte, hogy Hans Eichel pénzügyminiszter és Axel Weber, a Bundesbank elnöke megvitatta az euró "visszacserélésének" lehetőségét és a "poszteuró" időszakról egyeztettek, a két szakember hiába nevezte abszurdnak az értesülést - a piacok idegessé váltak. A véleményszondázások azt is kiderítették, hogy a hollandok által az EU alkotmányára kimondott nemben is szerepet játszott a gulden iránti nosztalgia.

HVG

Az EU-alapokmány körüli mizéria (HVG, 2005. június 11.) csak gyorsította az euró süllyedését, hiszen a 12 tagország közös valutája az utóbbi egy hónapban 6, az év eleje óta pedig összesen 10 százalékkal gyengült a dollárral szemben. A tavaly még rekordmagasságokat döntögető euró alól azonban mégsem annyira politikai, mint inkább gazdasági okokból látszik kicsúszni a talaj. A közös valuta egyenzakóból egyre inkább kényszerzubbonnyá válik, mivel árfolyama - illetve a mögötte álló kamatláb - mást jelent a dinamikusan növekvő Írország és Spanyolország, illetve a recessziót elkerülni igyekvő Francia-, Német- és Olaszország számára. A stabilitási paktumot gyengítik a Párizsnak és Berlinnek adott engedmények, és a korábbi, viszonylag kis eltérések helyett kezd szétnyílni az euróövezet egyes tagállamai által kibocsátott államkötvények közti kockázati prémium ollója is. A közös valuta bevezetése előtt ebben nem volt semmi kivetnivaló, ám most szokatlannak - jóllehet pénzügyileg logikusnak - minősítik, hogy az olasz államkötvény némettel szembeni "felára" az utóbbi két hónapban a két és félszeresére nőtt.

Az euró és a dollár közti kamatkülönbség átfordulása - az irányadó rövid távú amerikai kamatláb egy év alatt 1-ről 3 százalékra emelkedett, eurózónabéli megfelelője viszont 2 százalék maradt - szintén hatással van a keresztárfolyamra. Éppúgy, mint az USA és az EU gazdasági teljesítményének és konjunktúrakilátásainak eltérése. Joaquín Almunia, az EU pénzügyekért felelős biztosa a minap egy interjújában azt fejtegette, hogy az euróövezetben a növekedés minden feltétele adott: az elfojtott kereslet, az alacsony kamatok, a stabil árak és a jó vállalati eredmények. Az uniós pénzügyi hatóságok visszafogott bizakodását azonban az ellentmondásos német és francia makrogazdasági adatok nem támasztják alá.

Három hónapon belül másodszor esett vissza áprilisban a német export, amely eddig ellensúlyozni tudta a lanyha belföldi keresletet. Franciaországban pedig áprilisban zuhant az ipari termelés, miközben az előző hónapban elkönyvelt 2,3 milliárdról 3,2 milliárdra nőtt a kereskedelmi mérleg hiánya. A tagországok így az Európai Központi Bankra (ECB) mutogatnak, és azt szeretnék, ha a frankfurti intézmény kamatot csökkentene. Jean-Claude Trichet, az ECB francia elnöke azonban egy madridi nyilatkozatában azt üzente mindazoknak, akik kamatvágással adnának lendületet a gyengélkedő euróövezetnek: az olcsó hitel nem oldhatja meg Európa valamennyi gazdasági problémáját. Trichet szerint ehelyett a növekedést és a munkahelyteremtést átfogóan ösztönző gazdaságpolitikára, a versenyképességet, az áru- és munkaerőpiac rugalmasságát javító reformokra és költségvetési szigorra van szükség.

Alapvetően derűlátó véleményt formált viszont az amerikai kilátásokról Alan Greenspan, az USA jegybankjának szerepét ellátó Fed elnöke múlt csütörtöki kongresszusi meghallgatásán. Úgy vélte, a hatalmas kereskedelmi hiány, az "elhanyagolható mértékű" lakossági megtakarítás, valamint a spekulációs elemekkel teli ingatlanpiaci fellendülés jelentős kiegyensúlyozatlanságot hordoz ugyan magában, ám a gazdaság "meglehetősen biztos lábakon áll". Jelezte azt is, hogy újabb kamatemelésre lehet számítani, amire a Fed monetáris politikát meghatározó nyíltpiaci bizottságának június végi ülésén kerülhet sor. Greenspan optimizmusa - valamint a kedvező amerikai gazdasági adatsor - újabb lendületet adott a hetek óta, az euró esésétől függetlenül is erősödő dollárnak, amely hétfőn kilenchavi csúcsra ugrott az európai valutával szemben.

Az euró és a dollár "gazdái" azonban nemcsak saját valutájukra, hanem a jüanra is figyelnek. A külső mérlegüket rontó és piacukat politikailag kényes módon elárasztó pekingi exportoffenzíváért - amelynek újabb jeleként Kína kivitele májusban 30 százalékkal múlta fölül az egy évvel korábbi mértéket - ugyanis a kínai valuta alulértékeltségét okolják. Bár a múlt héten Greenspan is közelinek nevezte a jüant a dollárhoz rögzítő árfolyam módosítását, Pekingben ismét azt hangsúlyozzák, hogy a kommunista párt által kiemelkedő fontosságúnak tartott stabilitás jegyében a valutarezsim bármilyen reformja csak óvatosan, az általuk meghatározott menetrend szerint - és semmiképpen nem külföldi nyomásra - következik majd be. A legfrissebb hírek szerint egyébként Pekingben azt fontolgatják, hogy a dollár helyett egy - a dollárt, az eurót és a jent is magában foglaló - kosárhoz kötik a jüant.

A közgazdászok által elkerülhetetlennek vélt lépés időzítése körüli találgatások azért erősödtek meg, mert a vészesen duzzadó amerikai kereskedelmi hiányért a szakértők szerint 25-40 százalékkal alulértékelt jüant okoló Washingtonban nő a politikai nyomás a szankciókra. A szenátus júliusban szavazhat a republikánus Lindsey Graham és a demokrata Charles Schumer által nagy egyetértésben beterjesztett javaslatról, amely elfogadása esetén ultimátumot intézne Pekinghez, hogy hat hónapon belül jusson megegyezésre Washingtonnal a jüan felértékeléséről. Ellenkező esetben az USA 27,5 százalékos vámot vetne ki a Kínából származó importra. Törvényt tervez a képviselőház is, amely "árfolyammanipulációnak" - és ezzel "tiltott exporttámogatásnak" - minősítené a rögzített jüan-dollár kurzust, s a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabálykönyvének egyik szakaszára hivatkozva dömpingellenes szankciókat írna elő Kínával szemben. Más kérdés - figyelmeztették a politikusokat az óvatosabb közgazdászok -, hogy mindkét törvény sértené Kína jogait és szuverenitását, és ellentétben lenne a WTO szabályaival is.

NAGY GÁBOR, VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL