Szabó Gergely, a Vertis Környezetvédelmi Pénzügyi Tanácsadó Zrt. elemzője az MTI-nek elmondta, hogy az Európai Bizottság (EB) a 2008-2012-es európai szén-dioxid piac sarokszámait szigorúan leszorította, ezzel hatékonyságjavító környezetvédelmi beruházások finanszírozását kikényszerítve az érintett cégektől.

Ugyanakkor Brüsszel nem volt ennyire határozott a kvóták elszámolási szabályait illetően, a kibocsátási jogok jelentős része helyettesíthető más elszámolású, olcsóbb kvótákkal. A magas fokú helyettesíthetőség azzal jár, hogy a kibocsátás-csökkentő fejlesztések nem az EU-n belül valósulnak meg, hanem fejlődő országokban.

Mindez azt jelenti, hogy az EU hiába kötelezi el magát az éghajlatvédelem mellett, a gyakorlati lépéseket lényegében kiszervezi Európán kívülre – mutatott rá a szakértő. Hozzátette, hogy globális szinten, az éghajlatvédelem szempontjából ugyanolyan hasznosak a zöldberuházások fejlődő országokban is, ám az EU saját ökológiai lábnyoma ettől még nem csökken.

Szabó Gergely kifejtette: az unió az éves elszámolásnál tagállamonként különböző mértékben teszi lehetővé, hogy az országon belül működő érintett cégek az ETS-en belül forgó EUA egységeket CER egységekkel helyettesíthessék. A Kiotói jegyzőkönyv szabályozása alá eső CER egységeket bizonyítottan üvegházhatást okozó gázok légkörbe bocsátásának megelőzésével lehet szerezni az ilyen projekteket finanszírozó cégektől, illetve közvetve brókereken keresztül.

A CER-ek jelenleg tonnánként közel 5 euróval olcsóbbak a határidős 22 eurós EUA árfolyamnál, ezért átváltásuk haszonnal jár a szén-dioxidjukkal gazdálkodó cégek számára.

Amíg a legtöbb uniós tagállam, köztük Magyarország 10 százalék körüli helyettesíthetőségi aránnyal kénytelen beérni, addig az EB a közelmúltban 20 százalékos szintet hagyott jóvá Németország számára – közölte Szabó Gergely. Szerinte részben a bizottsági döntés hatására 1,5 eurót esett a hétfőn még 23 eurós, jövő decemberi lejáratú kvótaár.

A nagyobb tagállamok közül a némethez hasonlóan magas helyettesítési aránya csak Spanyolországnak van, de ott a kiotói nyomás olyan nagy, hogy érthető a brüsszeli „engedékenység”. A kiotói nyomás alatt azt kell érteni, hogy Spanyolország kibocsátása a legfrissebb adatok szerint 2005-ben 52,3 százalékkal haladta meg az 1990-es szintet, pedig az emissziós szint a nemzetközi klímaegyezmény szerint 2012-ben legfeljebb csak 15 százalékkal lehet magasabb.

Szabó Gergely kitért rá, hogy október végén véglegesedett az emisszió-kereskedelmi rendszerbe tartozó cégek számára 2008-tól járó kvóták mennyisége. Ezek alapján a több mint 12 ezer cég 2,08 milliárd tonnányi szén-dioxidot bocsáthatnak ki, ez 50 millió tonnával kevesebb, mint amennyi emissziójuk 2005-ben volt. Ezt a hiányt ellensúlyozza az EU németországi cégeknek tett engedménye, azaz ilyen mértékű hiány pótolható olcsóbb kibocsátási egységekből – jegyezte meg az elemző.

További szén-dioxid-hiányt, azaz keresletnövekedést okoz, hogy 2008-tól új iparágak, illetve új létesítmények kerülnek a rendszer hatálya alá, amelyek várható kibocsátási igénye ugyancsak mintegy 50 millió tonna.

Két bizonytalanul megbecsülhető tényező szintén a hiányt fokozza a piacon, mégpedig a fokozatos gazdasági fejlődéssel együtt járó fogyasztásbővülés, és a tagállamok különböző célokkal visszatartott tartalékai.

Magyarországról az ETS 2008-tól kezdődő időszakában 27,42 millió tonnának megfelelő kvótát kap a legkevésbé klímabarát 228 létesítmény, mégpedig olyan ágazatokból, mint az 50 megawatt feletti villamosenergia-termelés, a lakossági és közületi távhő-termelés, a cukorgyártás, a saját célú tüzelőberendezések és ipari hőtermelés, a bioüzemanyag-gyártás, a földgázszállítás és tárolás, a fémércek pörkölése és zsugorítása, a vas- és acélgyártás, cementgyártás, mészgyártás, üveggyártás, tetőcserepek, téglák gyártása, valamint a cellulóz- és papírgyártás. Az ETS jelenlegi, 2005-2007-es kereskedelmi periódusában 229 magyar létesítmény évente átlagosan 31,66 millió kvótát kap.