Mentőcsomagok világszerte, a tőzsdék inognak, a befektetők félnek © AP

Szorgosan körmölhettek a globális pénzügyi válság krónikásai. A harminc legfontosabb amerikai részvény mozgását követő Dow Jones ipari átlagindex (DJIA) a múlt pénteken 112 éves története legrosszabb hetét azzal zárta, hogy ezer pont fölötti, soha nem látott kilengést produkált, mire 1,5 százalékos esésen megállapodott. Hétfőn aztán a 936 pontos emelkedés állított föl új rekordot, a százalékban kifejezett ugrás pedig 1933-ban volt legutóbb ennél magasabb. Hasonló pályát jártak be a részvényárfolyamok a világ minden tőzsdéjén - lehetőséget adva a mélyponton bátran vásárlóknak a gyors profitszerzésre -, és a mind szédítőbb piaci hullámvasutazás azokat a hangulati változásokat követi, amelyek a nemzetközi pénzügyi válság fordulatait kísérik.

A kedden is folytatódó, helyenként az érthetetlen eufóriát súroló derűlátást az váltotta ki, hogy Európában és az USA-ban is nagyszabású bankkonszolidációt jelentettek be. Az európai kormányok összesen 2000 milliárd euró értékben vállalnak garanciát lakossági és vállalati betétekre, valamint rövid lejáratú bankhitelekre, és juttatnak tőkét a bankoknak, hogy védőfalat húzzanak pénzügyi szektoruk elé, és megpróbálják újraindítani a gazdaságot működtető hitelezést, ami a bizalomhiány miatt szinte teljesen leállt. Washingtonban pedig kedden reggel, a piacok nyitása előtt mondott rövid beszédében jelentette be George W. Bush amerikai elnök, hogy a kongresszus által jóváhagyott 700 milliárd dolláros mentőcsomag első részletét, 250 milliárd dollárt a bankok feltőkésítésére fordítanak. A szóhasználat nem véletlen, hiszen az Európa-szerte a bankkonszolidációval kapcsolatban emlegetett államosítás kifejezés a szabadpiaci dogmához a megpróbáltatások ellenére ragaszkodó Amerikában a szocializmus stigmáját hordozza.

Az USA a lépéssel taktikát váltott. Néhány nappal korábban még arról volt szó, hogy a mentőcsomagból az amerikai pénzintézeteknél rekedt befagyott ingatlanhitelekből, illetve az elértéktelenedett másodlagos jelzálogpiaci értékpapírokból vásárolnak. Ezt a feladat bonyolultsága, valamint a papírok felértékelésének buktatói miatt többen bírálták, de a megoldáson végül a krízis napjaiban száguldó idő lépett túl. A globalizáció ugyanis nemcsak a válságot röpíti a világ egyik sarkából a másikba, a viharba került országok is kénytelenek egymás módszereit másolni, különben a pénz máshova menekülhet tőlük. Az Írország által adott teljes betéti garancia példáját így követte előbb Nagy-Britannia, majd szinte az egész EU, noha korábban kizárták ennek szükségességét. Az Európa nagy részén a második világháború óta példátlan állami beavatkozásnak számító bankkonszolidáció bejelentése pedig az USA-ban is eldöntötte a vitát arról, mi lehet a legjobb módszer a bizalomvesztés feloldására és a befagyott bankközi pénzpiac újraélesztésére.

Az újabb mentőakció pozitív tőzsdei fogadtatása ugyanakkor akár az ellenkezőjébe is fordulhat, ha a gazdaság motorját olajozó hitelezést mégsem sikerül újraindítani. A jegybankok folyamatosan pumpálják a pénzt a piacra, az amerikai Fed pedig hétfőn lehetővé tette, hogy az Európai Központi Bank (ECB), a Bank of England és a svájci jegybank korlátlan mennyiségben jusson valutája ellenében dollárhoz, és azt adja tovább a pénzintézeteknek, ha erre szükség van. A hitelpiac azonban nem kelt életre, sőt, Amerikában azt vették észre, hogy a kisvállalkozások elkezdték a folyószámlájukról kivenni a pénzt, amire reagálva kedden ezekre is kiterjesztették az állami garanciát. Az USA-ban attól is a bankközi piac bénultságának feloldását várják, hogy a legfeljebb hároméves lejáratú új bankhiteleket is garancia védi majd, ha ezt a pénzintézetek - díjfizetés mellett - kérik.

Japán távolabbról szemlélte a válságot, a tőzsde megérezte a bajt © MTI

Az Atlanti-óceán mindkét partján nehéz feladat elé állítja a kormányokat a bankkonszolidáció levezénylése. A tulajdonszerzés az eddiginél nagyobb felelősséggel jár, noha mindenütt hangsúlyozzák, hogy az állam afféle csendestárs lesz, a pénzintézetek működésébe nem akar beavatkozni. Új helyzet állt elő a nagyfokú cselekvési szabadsághoz szokott bankok számára is, amelyek különösen a Wall Streeten berzenkedhetnek az állami partner ellen. A hírek szerint még a magukat stabilan tartóknak sem volt választásuk. A beavatkozás szükségességét - korábbi elutasító álláspontját feladva - mégis elfogadó Henry Paulson amerikai pénzügyminiszter ugyanis közölte velük: a lépésre az egész pénzügyi szektor biztonsága érdekében van szükség. Így aztán a legnagyobb, 25-25 milliárd dolláros tőkeinjekciót éppen a válság lehetőségét kihasználva felvásárlásokkal terjeszkedő Citigroup, Bank of America és JP Morgan Chase kapja.

Miközben az USA és az EU igyekszik körülbástyázni magát, és Kína a külvilág felé kevésbé nyitott pénzügyi rendszere, Japán pedig az 1990-es összeomlást követő másfél évtizedes stagnálást kísérő óvatossága miatt távolabbról szemléli a pénzpiaci vihart, az a nagy tömbökön kívüli országokból elragadhatja a sebezhetőbbeket. Az első áldozat a bankszektora lenullázódásával és valutája elértéktelenedésével szembesülő Izland, amelyet az államcsőd szele is megérintett. A kétségbeesés furcsa döntéseket szült: a NATO-tag Izland Oroszországba menesztett küldöttséget pénzügyi gyorssegélyért, és a halászai védelmében az EU-tagságot mindeddig elutasító Rejkjavíknak hirtelen megjött a kedve nem csupán a csatlakozás, hanem az euró átvétele iránt is.

A válság áttételes hatását, illetve a fejlett országok önvédelmi intézkedéseit megszenvedhetik a fejlődő és a feljövőben lévő országok. A recessziós félelmek miatt a harmadik világ bevételeinek jelentős részét adó nyersanyagok ára már esésnek indult, és a washingtoni székhelyű Nemzetközi Pénzügyi Intézet (IIF) friss előrejelzése szerint a feljövőben lévő piacokra áramló nettó tőkemennyiség a tavalyi 900 milliárdról jövőre 560 milliárd dollárra eshet. Ez főleg azokra az országokra jelent veszélyt, ahol - a költségvetési deficit vagy a folyófizetésimérleg-hiány, esetleg mindkettő elszaladása miatt - nagy a gazdaság külsőforrás-igénye, mint a kelet-közép-európai új EU-tagok közül a balti államokban, Magyarországon vagy Romániában.

A bankkonszolidáció elégedetlenséget is kelt, mert azokat menti meg - még ha a segítségért feltételeket szabnak is -, akik spekulációikkal a válságért felelősek, miközben Amerikában például a felelőtlenül nyújtott (és persze felvett) jelzáloghiteleiket fizetni nem tudók házait sorra árverezik el. A morális deficit ellensúlyozására várható, hogy a pénzügyi szektor újraszabályozása indul el a fejlett országokban, de vannak - mint például Gordon Brown brit miniszterelnök -, akik az 1944-ben életre hívott és a dollár aranyra válthatóságának 1971-es megszüntetésével kivégzett Bretton Woods-i rendszerhez hasonló nemzetközi megállapodást sürgetnek. Ettől a pénzpiaci transzparencia növekedését, a krízisek kilengéseinek tompítását remélik. A globalizáció uralta új világhoz viszont a most mutatkozónál jóval nagyobb erőfeszítéssel lehet csak nemzetközi szabályokból rendet alkotni, a hatékony együttműködésre a hét vezető ipari ország sem mutat jó példát, az amerikai Bretton Woodsban létrehozott rendszer két alapintézménye, az IMF és a Világbank pedig elveszítette korábbi befolyását.

NAGY GÁBOR