Nagy szolgálatot tettek Magyarországnak a vezető államok jegybankjai a múlt héten végrehajtott radikális kamatcsökkentéssel. Ezekhez a kamatokhoz igazodik ugyanis a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Magyarországnak nyújtott, 17 hónap alatt igénybe vehető 12,3 milliárd eurós készenléti hitele, amelyből a múlt csütörtöki igazgatósági döntés után 4,9 milliárd euró azonnal hozzáférhetővé vált.

HVG

A gigakölcsön hírére - amely az Európai Bizottság és a Világbank hiteleivel együtt összesen 20 milliárd euró - Orbán Viktor Fidesz-elnök az Inforádióban kifakadt: ezt "még unokáink is nyögni fogják". Pedig mind közül ezt a legkevésbé, az IMF-hitel első részlete momentán 2,71 százalékkal kamatozik, és a későbbiek is viszonylag olcsóak, 1, illetve 2 százalékpontos kamatfelárral. Ezzel szemben euróhitelre 9 százalék kamatot kellene fizetni. Vagyis ez a legolcsóbb forrás, amelyhez Magyarország hozzájuthat, még azt bekalkulálva is, hogy a kölcsön jutaléka 0,25 százalék, vagyis majdnem 32 millió euró. Ami pedig a nyögést illeti, azt máris elkezdhetjük, mivel az államháztartás finanszírozhatósága végett a kormány olyan költségvetési változatot nyújtott be az Országgyűlésnek, ami vetekszik a 2007-es megszorítások szigorával (lásd grafikonunkat, táblázatainkat). Nyögni tehát nem a nemzetközi szervezetek új segélycsomagja miatt kell, hanem a 2002 nyara és 2008 szeptembere között 7,7 ezermilliárd forintról csaknem 16 ezermilliárdra duzzadt államadósság miatt.

HVG

Az értelmezési zavarhoz maga a kormányfő is hozzájárult, amennyiben a megállapodást beharangozó televíziós interjújában azt hangsúlyozta, ezt a pénzt "nem költjük el", nem növeljük vele a hitelállományt, csak stabilizáljuk a helyzetet. Hasonlóképpen nyilatkozott az Európai Bizottság kölcsönéről Veres János pénzügyminiszter is: Magyarország csak a végső esetben használja fel. A végső eset azonban közeleg, hogy mennyire, az éppen a hitelekhez kapcsolódó dokumentumokból derül ki igazán. Az uniós pénzügyi tanács elé került javaslat szerint Magyarország külső adóssága - a banki-vállalkozói szektor pénzigényét is beleértve - megközelíti a hazai össztermék (GDP) 100 százalékát, és 2009 végéig az állam, valamint a bankrendszer mintegy 20 milliárd euró külső forrásra szorul. A nemzetközi szervezetek által nyújtott mentőcsomagot éppen ekkorára kalibrálták, vagyis az államháztartás és a bankok a jövő év végéig akkor is kihúzzák, ha egyetlen eurócent újabb forrást sem vonhatnának be. A felügyeleti és jegybanki figyelmeztetések dacára az olcsó devizahitelekkel operáló bankok külső adóssága a brüsszeli dokumentum szerint a GDP 35 százalékára nőtt, nagyobb, mint az állam devizaadóssága, amely a GDP 30 százalékára rúg.

HVG

Békeidőben mindkettő különösebb gond nélkül finanszírozható: bár az államadósság csak súlyos kamatfelárral, a bankszektoré pedig például az anyabankok kölcsöneivel. De most háborús idők vannak, a finanszírozási csatornák bedugultak. Az IMF-kölcsön csak a meglévő hitelek kiváltására, szükség esetén új források bevonására, illetve a valutatartalékok növelésére fordítható, nem lehet szabadon elosztani, hiába keltenek itt-ott ilyen illúziót akár a politikusok, akár a lobbisták. A kölcsön azt hivatott ellensúlyozni, hogy a külföldi befektetők összességében több mint 1250 milliárd forintot vontak ki októberben a magyar pénzpiacról, ezen belül az általuk birtokolt állampapír-állomány a hónap elején mért 3300 milliárdról november 6-ára 2600 milliárd alá esett. A 3 százalékpontos jegybanki kamatemelés és az IMF-hitel hírének hatására az október 22-23-án tapasztalt mélypont óta a forint 5-10 százalékkal erősebb, a magyar államadósság kockázati felára csaknem a felére apadt, az állampapírhozamok 150 bázispontot estek - utalt a kölcsön piaccsillapító hatására az IMF-hez benyújtott szándéklevél részleteit feltáró tájékoztatón Simor András jegybankelnök. Ennek dacára a Moody's és a Fitch leminősítette Magyarország devizában és forintban kiadott államkötvényeit, a forint azonban e hírekre már alig rezdült meg.

Az IMF-fel kötött és az Európai Bizottsággal előkészített megállapodás részeként több törvényt is meg kell alkotni (lásd táblázatunkat a 8. oldalon), ami nem lesz sima ügy. A pozitív adóslistára vonatkozó javaslatot például a múlt héten a költségvetési bizottsági ülésen csak a szocialista képviselők találták vitára alkalmasnak, és az adatvédelmi biztosnak is súlyos aggályai vannak vele kapcsolatban (lásd cikkünket a 109. oldalon). A jövőbeni költségvetési kiadásokat brutális kalodába záró plafontörvény módosító indítványait pedig a Fidesz és a KDNP nem szavazta meg.

Az öt részletben lehívható hitelhez mellékelt gazdaságpolitikai program teljesítéséről negyedévente be kell számolni az IMF-nek, az ennek feltételeit tartalmazó technikai megállapodás 2009 szeptemberéig rögzíti az államadósság maximumát és az államháztartás elsődleges (azaz kamatfizetéseket nem tartalmazó) egyenlegének célértékét. Az előbbi a mai, mintegy 16 ezermilliárd forintról 2009 szeptemberéig csak 860 milliárddal nőhet. Amennyiben az államadósság bármely mérési pontban 300 milliárd forinttal meghaladja a megjelölt értéket, vagy a makrogazdasági feltételek romlanak, konzultálni kell az IMF-fel a megfelelő gazdaságpolitikai válaszlépésekről, és ez a teendő akkor is, ha az infláció kívül esik az előre meghatározott sávon. A kormányzati prognózis 2009-re 4,6 százalék, és az IMF azt várja, hogy az áremelkedés a jövő év végén ne legyen nagyobb 4 százaléknál. Az Európai Bizottság újabb szempontokkal egészítheti ki az összehangolt programot, amire néhány napot még várni kell. Brüsszel a döntés után kezdi meg a kötvénykibocsátás megszervezését a Magyarországnak szánt 6,5 milliárd eurós kölcsön forrásainak előteremtésére, amelynek kamatozása az aktuális hároméves euribor plusz 2 százalék lesz, és az első részletet decemberben lehet lehívni. A stabilizációs manőver harmadik résztvevője, az 1 milliárd euróval bekapcsolódó Világbank elsősorban a pénzügyi rendszer működésének javítását és a foglalkoztatás növelése érdekében meghozandó reformokat kívánja hosszú lejáratú kölcsönnel támogatni.

Ha lassabb léptekkel, mint riválisai, a magyar kormány is nagyjából ugyanazt az utat járta be eddig, mint nyugat-európai partnerei. A krach kitörése óta garantálta a betétek biztonságát, jegybankja bekapcsolódott a napi pénzügyi műveletek menedzselésébe, és az IMF-pénz egy részét, 600 milliárd forintot a nagybankok megsegítésére teszi félre. Önmagától erre nem voltak euró-százmilliárdjai, mint például Németországnak és Franciaországnak. Azt azonban elérte - amit Simor a HVG kérdésére külön is hangsúlyozott -, hogy a Magyarországon működő külföldi tulajdonú bankok közül nyolc-kilenc tett "felelősségteljes elkötelezettségéről" nyilatkozatot, vagyis arról, hogy tovább hitelezik a magyar ügyfeleket, így a tőkeemelési és a garanciaalap nem nekik szól (lásd Mutatványszámok című cikkünket a 11. oldalon). Ennek ellenére az IMF-hitel ötödének bankügyi bespájzolására a Fidesz és a KDNP is felhorkant, azt feltételezve, hogy a pénzből a kormány a külföldi tulajdonban lévő bankok feltőkésítését kívánja elérni. Azokról a bankokról van szó - áll a KDNP közleményében -, "amelyek konjunktúrájuk idején talicskával tolták ki a pénzt az országból, most, a pénzügyi válság idején pedig a magyar kormány segítségével a legarcátlanabb módon ismét Mari nénit és Józsi bácsit fosztják ki". Ilyen szélsőséges bankellenes kirohanást nem tett parlamenti párt, amióta a MIÉP kihullott a parlamentből.

Míg Nyugat-Európában a politikusok vállvetve igyekeznek megbirkózni a válsággal, Magyarországon erre nincs esély. A Fidesz és a KDNP a megszorítások ellen és egy monumentális gazdaságélénkítő programmal kampányol, azóta, hogy Orbán Viktor pártelnök október 22-én a Budapesti Értéktőzsdén tett látogatásán 10 milliárd eurós - összességében 2600 milliárd forintos, csaknem a GDP egytizedére rúgó - növekedési csomaggal állt elő, amelynek fele uniós forrásokból, fele adócsökkentésből állna össze. Bármily tetszetős is az ajánlat, van egy bökkenője: az adócsökkentést sem az Európai Bizottság, sem az IMF nem támogatja, utóbbi ezt már szeptemberben leszögezte, amikor lezárta a Magyarországgal folytatott, szokásos éves konzultációt. "A költségvetés konszolidációja minden máshoz képest meghatározó jelentőségű előfeltétel" - hangsúlyozta a bruxinfo.hu-nak adott interjújában Joaquín Almunia, az unió gazdasági és pénzügyi biztosa is. Egyben utalt rá, hogy Magyarország a válság kirobbanásáig nem tette rendbe államháztartását, ezért nem vethet be olyan gazdaságserkentő eszközöket, mint a fegyelmezett fiskális politikát folytató tagállamok.

Sőt egyelőre monetáris eszközöket sem vethet be. Miközben a világ jegybankjai - az Európai Központi Bankot és az amerikai Federal Reserve-t is beleértve - összehangolt kamatcsökkentéssel igyekeznek ösztönözni a beruházásokat, fékezni a gazdasági visszaesést, a Magyar Nemzeti Bank a forintot ért támadás óta tartja a 11,5 százalékot. Az általános pénzhiány következtében a kereskedelmi bankok sem annyira a hitelezéssel, sokkal inkább a betétgyűjtéssel vannak elfoglalva, ma már a 6 százalékos euró- és a 13 százalékos forintkamat sem ritka. Ezekből olyan hitelkamatok következnének, amelyeket csak azok vállalnak, akik kényszerhelyzetben vannak. Az sem vigasz, legfeljebb figyelmeztetés, hogy a bebukott Izlandon az alapkamat 18 százalékos, és gyakorlatilag kettős - hivatalos és piaci - árfolyam alakult ki. Ráadásul az IMF-megállapodásban rögzített inflációs célok prolongálják a magas magyarországi kamatszintet - ha nem is a mostanit. A megszorításokkal operáló büdzsé és a szigorú monetáris politika hosszú hónapokra jegeli az egész gazdaságot, az IMF prognózisa szerint a növekedés csak 2011-ben éri el a 3 százalékot. A 2006 és 2010 közötti időszak összességében súlyos depressziót jelent: a keresetek vásárlóereje átlagosan 7-10 százalékot veszít értékéből - attól függően, mit hoz a ciklus utolsó éve -, szemben a megelőző négy évben mért csaknem 30 százalékos növekedéssel. A kettő átlaga sokkal rosszabb teljesítmény, mint ha a bérek, nyugdíjak, szociális juttatások egyenletesen, csak a gazdaság teljesítményének függvényében növekedtek volna.

FARKAS ZOLTÁN