Az orosz-ukrán gázháború során Moszkvában az volt a legszembeszökőbb, hogy az ország politikai vezetése Dmitrij Medvegyev elnököt és Vlagyimir Putyin kormányfőt is beleértve milyen aktív személyes részt vállalt egy látszólag gazdasági probléma megoldásában, és teljesen nyilvánvaló, hogy a viszály hatalmas erkölcsi és anyagi veszteséggel járt az orosz fél számára függetlenül attól, jogosan járt-e el és igaza volt-e.

A politikusok szerepvállalása ezúttal a nagy nyilvánosság előtt zajlott. Medvegyev fogadta az illetékesek jelentéseit, s maga tiltotta meg a szállítás megindítását, amikor Ukrajna a megfigyelőkről az EU közvetítésével elért, s Moszkva által már aláírt megállapodáshoz kiegészítéseket fűzött. Putyin pedig odáig ment, hogy külföldi újságírókat hívott Novo Ogarjovói rezidenciájára s maga támasztotta alá – részben korábban soha nyilvánosságra nem került – érvekkel Moszkva álláspontját, s mindketten tárgyaltak az EU tisztségviselőivel, valamint az érintett országok vezetőivel.

E szerepvállalásról Moszkvában csak találgatások láttak napvilágot, de valójában senki nem érti valós okait. Annyi nyilvánvaló, hogy Oroszország számára a kőolaj és a földgáz eladása politikai kérdés, hiszen ez az orosz gazdaság legfőbb bevételi forrása, és ezért az országnak első rangú érdeke, hogy megbízható partnernek tekintsék.

A Szovjetunió széthullása nyomán azonban úgy alakult a helyzet, hogy a tranzitvezeték-rendszer – amelyen az Európának szállított gáz 80 százaléka áthalad –, az egykor ugyancsak a Szovjetunióhoz tartozó Ukrajna tulajdonába került, amely egyrészt élesen oroszellenes és a Nyugat felé orientált politikát követ, s amelyet másrészt a belső harcok súlyos gazdasági helyzetbe juttattak s szinte megbénítanak. Viktor Juscsenko elnök és Julija Timosenko egyaránt bármi áron magának akarja megszerezni a gázprobléma megoldásának érdemét, de a tranzit ügyében eltérő nézeteik és szándékaik mögött számos forrás szerint közvetlen anyagi érdekek is állnak.

Ami az orosz fél anyagi vesztességeit illeti, Vlagyimir Putyin ezeket közel egymilliárd dollárban jelölte meg hétfőn azzal, hogy ezt követelni fogja azoktól, akik felelősek a történtekért, s ezen minden bizonnyal Kijevet értette.

Vélhetően sokkal súlyosabb azonban az erkölcsi veszteség, amely hosszabb távon nyilván anyagi következményeket is von maga után. Oroszországtól, a híres orosz medvétől Európa mindig is, de különösen a szovjet időkben erősen tartott, s ez a Szovjetunió széthullása után talán nagyon lassan már csökkenő félelem az augusztusi kaukázusi konfliktus nyomán újra feléledt, majd a gázszállítás leállításával kiéleződött. A gazdasági érdekek mellett bizonyára ez a másik fő oka annak, hogy Moszkva megpróbál szerephez jutni az ukrajnai tranzitvezeték ellenőrzésében.

Noha Moszkva ezúttal jó előre felkészült a várható fejleményekre és tájékoztatta európai partnereit is, az EU mindeddig elkerülte, hogy állást foglaljon a baráti Ukrajna, vagy a gázszállító Oroszország mellett, amely az európai gázszükséglet mintegy negyedét fedezi, de Andris Piebalgs energiaügyi biztos hétfőn már kijelentette: ha ezután még problémák adódnak a szállításokkal, az EU megnevezi a felelősöket.

Emellett teljesen nyilvánvaló, hogy Európa mindezek után az eddiginél jóval eltökéltebben lát hozzá alternatív gázforrások kereséséhez, és határozottabban és egységesebben közelíti majd meg a Nabucco vezeték tervét is, s mindez hosszabb távon nyilvánvalóan jelentősen szűkíti Oroszország gázpiaci lehetőségeit.

Bár Oroszország Németország legfőbb földgázszállítója, az orosz-ukrán gázvita nem okozott különösebb fennakadásokat Németországban, az ellátásban semmilyen korlátozásra nem került sor. Az orosz szállítások jelentős része az ukrajnai tranzit "elakadása" miatt elmaradt, Oroszország azonban valamivel több gázt szállított Németországnak a fehéroroszországi vezetéken keresztül. Az országban felhasznált földgáz 37 százaléka Oroszországból, 26 százaléka Norvégiából, 18 százaléka pedig Hollandiából származik, míg 15 százalék hazai termelésű gáz. Értesülések szerint az ország az elmúlt napokban valamelyest növelte a norvég, illetve a holland beszerzéseket. Emellett pedig megfelelő tartalékokkal rendelkezik, a készlet nagysága legkevesebb 40 téli napra elegendő.

A kialakult válság ugyanakkor jelentősen felerősítette azokat a követeléseket, amelyek szerint szükség van a beszerzési források, illetve a tranzitútvonalak további diverzifikálására. Így erősödött a korábbi Schröder-kormány által Moszkvával közösen elhatározott, a tervek szerint a Balti-tenger mélyén húzódó gázvezeték megépítésének támogatása, mint ahogy a korábbinál hangsúlyosabb támogatást kapott a Nabucco vezeték építésének terve is. A korábbinál nagyobb hangsúlyt kaptak az alternatív energiaforrások alkalmazásával kapcsolatos követelések is, legyen szó akár a szénről, akár az atomenergiáról, nem utolsósorban pedig a megújuló energiaforrások kifejlesztéséről.

Az orosz-ukrán gázvita politikai vetülete, hogy kimondatlanul is megrendült a bizalom Oroszország, mint megbízható szállító és Ukrajna, mint fő tranzitország partneri hitelképessége iránt. Mindennek eloszlatása - legalábbis orosz részről - most mindenekelőtt Vlagyimir Putyin orosz kormányfőre vár, aki pénteken érkezik Berlinbe.

Az OMV osztrák gáz- és olajipari konszern kedd reggeli közleménye szerint az első gázmennyiség néhány napon belül érkezhet meg a baumgarteni elosztóközpontba azután, hogy orosz részről felújították a szállításokat.

A szlovák határ közelében fekvő létesítményen keresztül 1974 óta folyik orosz gáz részben Németország, részben Szlovénia és Olaszország, illetve Magyarország felé. Ausztria is innen csapolja le a maga szükségletét: éves felhasználásának 51 százalékát - a korábbi években 60 százalékát - orosz gázból fedezi. A baumgarteni elosztóba évente 47 milliárd köbméter gáz áramlik, most napok óta nullán állnak a nyomásmérők mutatói.
A gázszállítás kimaradása rövid távon nem okozott komolyabb gondokat az alpesi országban, nem kellett szigorú korlátozásokat bevezetni. Az OMV a válság kirobbanásakor közölte, hogy a tározókban 1,7 milliárd köbméter földgáz található, amelyből - a hazai kitermeléssel és a nyugat-európai importtal kiegészülve - három hónapig fedezni lehet a lakossági fogyasztást.

A kialakult helyzet kezelésére a gazdasági miniszter vezette energia-elosztó tanács a múlt héten mindazonáltal intézkedéseket vezetett be, elsősorban önkéntes alapon. Egyfelől szabályozta a nagyfogyasztók csúcsidőben történő gázfelhasználását: az érintett mintegy száz vállalatnak most hétfőtől egymás közötti egyeztetéssel és lépcsőzetes beosztással ki kell "nyújtania" a felhasználást a nap egészére, hogy elkerülhető legyen a torlódás a fogyasztási csúcsidőszakokban. A tartalékok "optimalizált" igénybe vétele a nagyfogyasztók részéről hivatalos közlések szerint zökkenőmentesen zajlik. Másfelől arra ösztönözte az áram- és hőtermelő erőműveket, hogy - szintén önkéntes alapon - álljanak át más fűtőanyagra, ami jelentős részben meg is történt. Reinhold Mitterlehner tárcavezető múlt heti tájékoztatója alapján az energia- és iparágazat gázellátása két hétre volt biztosított a tartalékokból.

Egyelőre még nem tudni, hogy az orosz gázszállítások kiesése miatti károkat - többletköltségeket - kik fogják viselni, de a szakértők véleménye az, hogy a termelők és az ellátók bizonyosan áthárítják majd a fogyasztókra, legalábbis részben.
Ausztriában évente hozzávetőleg 8 milliárd köbméter földgázt használnak fel. Ennek durván egyötöde jut a háztartásokra, az ipari üzemek, illetve az áram- és távhőtermelő egységek egy-egy harmaddal részesednek a fogyasztásból. A felhasznált mennyiségnek csupán 18 százalékát tudja az ország hazai forrásokból fedezni, a többit importból oldja meg.


Teljesen felkészületlenül érte a gázszükségletét lényegében teljes egészében importból fedező Szerbiát a gázstop. Bár az országban a téli időszakban napi 10 millió köbméter gáz fogy, hiányzott a tartalék. Az udvarnoki (Banatski Dvor) gáztározóból mindössze 500 ezer tonna gázt lehetett volna kivenni, ami a vezetékrendszer üzemképes állapotban tartásához sem elég.
Tetézte a bajt, hogy - miközben a fogyasztás nagyobb részét a lakossági igények adják - nyolc olyan hőerőműve van Szerbiának, amely csak gázzal működtethető. Ezért több nagyváros lakótelepei fűtés nélkül maradtak mindaddig, amíg két-három nappal a gázcsapok elzárása után meg nem érkezett az első magyar, majd a német gázszállítmány.
Szerbia napi 5 millió köbméter gázt vásárolt (2 milliót Magyarországtól, 3 milliót Németországtól), s 1000 köbméteréért 500 dollárt fizetett. Ez 50 dollárral több annál, amit Oroszország 1000 köbméterért számláz, de Dusan Bajatovic, a Srbijagas vezérigazgatója szerint a körülmények miatt indokolt.
Szakemberek egyértelműen a politikusokat teszik felelőssé a kialakult helyzetért - az udvarnoki tározó feltöltéséhez ugyanis politikai döntés és megfelelő költségvetési összeg kellett volna, de az évek óta hiányzik. Dusan Bajatovic szerint az, hogy ipari üzemek szüntették be a munkát, hőerőműveket kellett gázolajra átállítani, s nagyon megnőtt - a fűtés miatti - az áramfogyasztás, összességében sokkal nagyobb anyagi veszteséget okozott Szerbiának, mint az a 21,8 millió euró, amibe az udvarnoki tározó feltöltése és üzemképes állapotban tartása került volna.