Pápai Csaba: A GML tavaly csatát nyert az orosz állammal szemben Hágában. Messze van még a háború vége?

Tim Osborne: Pürroszi győzelem lenne, ha beérnénk a hágai döntőbíróság 2009 novemberi határozatával. A Jukosz 2003-ban megindult felszámolása során az orosz állam a stratégiai tulajdonos GML vagyonát kisajátította, és értékén alul a Rosznyeftynek továbbadta. A GML 2005-ben egy hágai választottbírósághoz fordult: döntsön az Oroszország által is aláírt 1994-es Energia Charta Egyezmény alapján felvetett kártérítési igényének jogosságáról. A bíróság egybehangzó véleménye szerint hiába mondta fel az egyezményt, az orosz államot köti a külföldi befektetések védelmét garantáló megállapodás. Mostanra elérkeztünk az ügy érdemi részéhez, Hágában már vizsgálják kártérítési igényünket, hogy megállapítsák a GML-t ért kár mértékét.

P. Cs.: Legjobb esetben mire számítanak?

T. O.: Mintegy 100 milliárd dolláros keresettel léptünk fel, de a döntésre akár 2015-ig is várni kell. S még ha a javunkra ítélnek is, előfordulhat, hogy a hágai határozatot követően az orosz állam átfogó vizsgálatot indít a Jukosz-privatizáció ügyében. Az orosz energiaszektorban a kilencvenes évek közepén végrehajtott magánosítás sokak szerint ugyanis hasonló aggályokat vet fel, mint a Jukosz egy évtizeddel későbbi kompenzáció nélküli „visszaállamosítása”. Az orosz gyakorlatot ismerve nem tartom kizártnak, hogy a Hodorkovszkij-féle privatizációs szerződések felülvizsgálata során kiderítik: a Jukosz magánkézbe adásával épp annyival rövidítették meg az orosz államot, mint amennyit a tulajdonosok kártérítésként követelnek. Persze ezzel az érveléssel a nemzetközi színtéren a hágai ítélet tükrében nem sokra mennének.

P. Cs.: Mit tehet a GML, hogy érvényt szerezzen kártérítési igényének?

T. O.: Ha az oroszok a hágai bíróság döntését semmibe veszik, a New York-i Egyezményben lefektetettek szerint fogunk eljárni. Amennyiben az állam a Jukosz-tulajdonosoknak megítélt kártérítést nem fizeti ki, úgy kénytelenek leszünk az egyezményhez csatlakozott országokban, orosz állami tulajdonban lévő eszközökkel szemben érvényesíteni kártérítési igényünket. Az oroszok együttműködési készségét látva azonban reméljük, erre nem kerül sor.

P. Cs.: Az „együttműködés” jelének tartja azt is, hogy a GML hágai keresetének benyújtását követően, még 2006-ban önt 10 milliárd dolláros sikkasztással vádolta meg egy azóta is lezáratlan kirakatperben az orosz főügyészség? Miután a brit külügy tudomást szerzett az ügyről, azt javasolta, ne hagyja el Nyugat-Európát, ha jót akar. Ön mégis utazik, nem fél?

T. O.: Nézze, sem én, sem az oroszok nem tekintik ezt személyes ügyek, így nincs miért félnem. Az orosz állam képviselői együttműködnek a hágai döntőbírósággal, eddig nem mutatták jelét annak, hogy nem veszik komolyan az eljárást. S amíg ők Hágában házhoz jönnek, nekem nem kell Oroszországba utaznom, az EU határain belül pedig nem kell a kiadatásom miatt aggódnom.

P. Cs.: Míg a GML ügyét Hágában félig már sikerre vitte, Hodorkovszkij nyakába újabb pert varrtak. Úgy tűnik, a Jukosz-vezér újabb, évtizednyi börtönbüntetés elé néz. Szabadon bocsátása nem segítené a társaság ügyét?

T. O.: Ahogy már mondtam, a GML hágai keresete tisztán üzleti ügy, amelynek az elbírálását - fonák módon - csak segítené a Hodorkovszkij elleni újabb elmarasztaló ítélet. Egy ilyen döntés ugyanis alátámasztaná állításunkat, miszerint a Jukosz elleni csődeljárás állami megrendelésre készült politikai kirakatper volt. Hodorkovszkij és üzlettársa, Platon Lebegyev meghurcolása a GML malmára hajtja a vizet. Másrészről Hodorkovszkij politikai üldöztetése kezdetén, Leonyid Nevzlin javára lemondott a GML-ben s áttételesen a Jukoszban lévő többségi tulajdonáról. A GML-ben 70 százalékos többségi tulajdonnal rendelkező, fél évtizede önkéntes izraeli száműzetésben élő Nevzlint távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte 2008-ban az orosz bíróság egy Hodorkovszkijéhoz hasonló kirakatperben, végképp ellehetetlenítve a Jukosz érdekeinek oroszországi érvényesítését.

P. Cs.: Ha oroszországi érdekképviseletre nem is, a nemzetközi befektetői közösség szolidaritására csak számíthatnak?

T. O.: Jelen helyzetben nem volna bölcs döntés az oroszországi érdekeltségekkel bíró társaságoktól, ha közösséget vállalnának a GML-lel.

P. Cs.: A vagyoni elégtételen túl milyen hatása lehet a GML számára kedvező hágai ítéletnek?

Az orosz állam 2009 októberében felmondta az Energia Charta Egyezményt, alapjaiban számolva fel ezzel az energiaipari beruházásokat védő egységes nemzetközi garanciarendszert. A Jukosz kisajátítása markánsan példázza azt a putyini törekvést, hogy a kilencvenes évek közepén privatizált energetikai cégeket újra állami irányítás alá vonják, bármi áron. Az alig fél évtizede még a legnagyobb magánkézben lévő orosz olajtársaság bedarálása egyúttal azt is jelzi, hogy az orosz állam akár a személyiségi és tulajdonjogok megsértése, valamint a nemzetközi egyezmények kijátszása árán is érvényt szerez akaratának.

A válság azonban Oroszországot is rákényszerítette, hogy stratégiáját - legalábbis látszólag - újragondolja, s mivel energiaiparának korszerűsítése csak belső forrásból nem megoldható, még egyszer nyisson a külföldi befektetők felé. Az orosz kormány az elmúlt időszakban többször jelezte: felgyorsítaná az ország csatlakozását a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO), ezzel is szavatolva a külföldi beruházások védelmét. A legújabb hírek szerint az EU és Oroszország között december második hetében megrendezendő csúcstalálkozón a felek kétoldalú nyilatkozatot írnak alá Oroszország közel két évtizede húzódó csatlakozásáról.

Az orosz WTO-tagság azonban nem jelent közvetlen garanciát a külföldi befeketők számára, mindössze a tagállamok közötti kereskedelem jelenleginél szigorúbb szabályozását vonja maga után. Az Energia Charta adta keretrendszer nélkül a külföldi befektetők csak az orosz bíróságokon kereshetnének jogorvoslatot az esetleges visszaélésekkel szemben, márpedig azok malmai - ahogy a Jukosz-ügy kapcsán nyilvánvalóvá vált - a személyre szabott állami diktátumok mentén őrölnek. Az unió soros elnökségét jövőre átvevő Magyarország tárgyalási pozíciója ez ügyben kiemelkedően jó. Ahhoz, hogy nemzetközi befolyását megerősítse, Oroszországnak szüksége van a külföldi tőkére. Az EU együttműködésének alapja azonban csak a nemzetközi befektetéseket védő kölcsönös szabályozás lehet, melynek mindössze első, ha mégoly fontos lépése is az orosz WTO-csatlakozás.