Bár még a csütörtök délelőtti kormányszóvivői sajtótájékoztatón is tartotta magát az a kommunikáció, hogy az IMF-től távol tartjuk magunkat, mint ördög a tömjénfüsttől, pár órával később a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) sajtóközleményben tudatta, hogy a kormány tárgyalásokat kezd a Nemzetközi Valutaalappal „egy új típusú együttműködésről”.

Elemzők garmadája sürgette korábban valamiféle megállapodás megkötését, de a bejelentés olyan hirtelen történt, hogy erről sem a kormánypárti frakciók, sem az NGM dolgozói nem tudtak. De még kínosabb, hogy Orbánék nemcsak az ilyen esetekben a kormánnyal együtt cselekvő Magyar Nemzeti Bankot (MNB) felejtették el előzetesen értesíteni, hanem a másik felet, a Nemzeti Valutaalap amúgy hazánkban tárgyaló delegációját is.

Csak egy biztosítás

MTI / Kovács Attila

A nemzetközi pénzügyi szervezet utóbb kénytelen volt kiadni egy közleményt, hogy ők hivatalos megkeresést nem kaptak, és az Európai Bizottság is forrásaink szerint „zabos volt”, hogy olyan időkben, amikor mindenki a gazdasági koordináció és együttműködés fontosságát hangsúlyozza, Magyarország még csak előzetes informális tájékoztatást sem ad.

Milyen biztosítás?

A sietség feltehetőleg azzal magyarázható, hogy a forint-euró-árfolyam a héten lehorgonyzott a történelmi csúcs közelében és a magyar államkötvények nem teljesítővé válásának kockázata is megközelítette a korábbi negatív csúcsot. Ráadásul joggal tűnhetett úgy, hogy a tendencia folytatódik: az egyik nemzetközi hitelminősítőnél, a Standard and Poor’s-nál mindenpercessé vált a magyar állampapírpiac leminősítése (vagyis, hogy a magyar államkötvényeket a befektetőknek nem ajánlott – köznyelvben: bóvli – kategóriába lökjék), és ezt a kormány már nem merte tétlenül megvárni.

Közben az elemzők találgattak, hogy mit is jelenthet „az új típusú együttműködés”, a kormányzati szótárban más néven „biztosítás” (avagy „lebegő védőháló”), amely „a korábbi hitelmegállapodással szemben nem korlátozza Magyarország gazdasági önállóságát”. Az, hogy a kormány jövő év elejére szeretné az egyezséget tető alá hozni az IMF-fel, arra vall, hogy Matolcsyék szerint az állampapírok  eladhatók (tehát nincs csődveszély), viszont egy ilyennel a tarsolyunkban olcsóbban lehetne az adósságot finanszírozni. Másrészt nagyjából ilyen hosszú az átfutási ideje annak az előminősítésnek is, mely a lengyelek IMF-fel kötött megállapodását megelőzte.

Csakhogy elemzők szerint a magyar gazdaság fundamentumai, és főként a gazdaságpolitika hitelessége messze elmarad a lengyelekétől, így annak, hogy hasonló megállapodás szülessen, vajmi kevés az esélye. Nagyon sok függ attól, hogy mennyire erősödik majd a nyomás a piacok részéről, főként, ha a leminősítés megtörténik, és a hvg.hu számításai szerint most esélyesnek tűnő elővigyázatossági készenléti hitelmegállapodás elégséges lesz-e, vagy ugyanarra a segítségre szorulunk az IMF-től, mint 2008 őszén. A Standard ans Poor's, amelynél az ország negatív figyelőlistára (ami után pár héten belül jön a leminősítés) került, mindenesetre nem kommentálta a kapcsolatkeresést az IMF-fel.

A biztosítás ára

Kérdés, hogy a tárgyalásokat helyes-e Matolcsyra, Orbán jobbkezére bízni, aki még egy nappal a tárgyalások kezdeményezése előtt is durván nekiment a parlamentben a Valutaalapnak, és aki az Európai Bizottsággal is több alkalommal konfrontálódott – nemcsak egyes intézkedések, hanem az elmaradt konzultációk miatt is. A fideszesek kényesen kerülik a témát, de van olyan elemző, aki szerint Matolcsynak nem a mostani az első gazdasági programja, ami megbukott – és lassan le kéne vonni a konzekvenciát.

IMF: nekik is elfelejtettek szólni

AP

Azt, hogy mi veszhet oda a kormány gazdasági intézkedései közül az IMF-megállapodásért cserében, még nehéz megmondani. De a végtörlesztést, az állam szerepvállalását egyes piaci cégekben, illetve az Európai Bizottság elé vitt különadókat aligha nézi a szervezet jó szemmel, és a 2013-ra jósolt költségvetési deficittel is kell valamit kezdeni. A tárgyalások hírére a forint egy kicsit visszaerősödött, de a tőzsde amiatt, hogy a kormány előkészítetlenül mondta be a tárgyalások megkezdését, lefelé korrigált.

Miközben Magyarország védőhálót kér az IMF-től, Európa egén egyre sötétebb felhők gyülekeznek. A múlt héten Olaszország, azt megelőzően Görögország csőd közeli helyzetéről írtunk. Az elmúlt napokban Spanyolország aggasztó helyzetéről szólnak a hírek: a napokban rekord magasságú – csaknem 7 százalékos – szintre szökött fel a spanyol államkötvények kockázati felára, ami pénzügyi elemzők szerint finanszírozhatatlanná teheti azok visszafizetését. Egyre több elemző veti fel, hogy reálisan számolni kell az euróövezet felbomlásával, és azzal, hogy a jobban teljesítő övezeti országok előremenekülnek, és szorosabbá vonják a költségvetési politika irányítását, elmélyítve a többsebességes Európa gyakorlatát.

Adósmentés, nemzeti multik: lesz-e még?

Kész a Bankszövetség terve a devizahitelesek problémájának megoldására, de csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha a kormány elfogadja őket. Ahogy a hvg.hu megírta, nincs egyetlen csodafegyver, viszont létezik jó példa, amiből a kormány tanulhat: Írországban ugyanis olyan, a bankok és az adósok együttműködésére épülő programot dolgoztak ki, amely minden rétegnek valamilyen eszközzel segített az adóssága rendezésében. A kérdés csak az, hogy a kormány megérti-e, amit egyébként a Bankszövetség is mond: azt, hogy nincs rövid távú megoldás. És hogy az IMF-fel elkezdett tárgyalásokba belefér-e az adósmentő programok kiszélesítése.

Egy héttel ezelőtt a vezető hír az állami vagyonkezelő (MNV) Rába-tulajdonosoknak tett nyilvános vételi ajánlata volt: a 815 forintos részvényenkénti árat a menedzsment a befektetőknek elfogadásra ajánlotta. Az MNV kezében a magánnyugdíjpénztárak államosításának köszönhetően még egy sor részvénycsomag van: kérdés, hogy az állam még kit emelne a nemzeti multik közé, és persze itt is feltehető, hogy az IMF mit szól hozzá.

Rába-ajánlat: a vezetőségnek tetszik

Marton Szilvia

Ha már a nemzeti multiknál tartunk: a horvát ügyészség – csakazértis – gyanúsítottként hallgatná meg Hernádi Zsolt elnök vezérigazgatót a Sanader-Ina-botrányban (Mint ismeretes, Sanadert egyebek mellett azzal vádolják, hogy tízmillió euró kenőpénzt fogadott el Hernáditól, és cserébe lehetővé tette, hogy a Mol irányítási jogot szerezzen az INA horvát állami olajcég fölött.) A MOL a hírre meg se rezdült. Az OTP Bank a héten tette közzé negyedéves jelentését, annak ellenére, hogy nyögi a végtörlesztést és nagyobb társasági adót fizetett be, mint negyedévvel korábban, az elemzők által vártnál magasabb volt az adózott eredménye.

Az eva-saga vége

Hétfőn szavaz az eváról (egyszerűsített vállalkozási adó) a parlament: a héten szappanoperába illő fordulatok nyomán bizonyossá vált, hogy az eva nem szűnik meg, viszont a kulcsa 7 százalékponttal 37 százalékra emelkedik - az Országgyűlés már csak erről a javaslatról fog szavazni. Az érintettek pedig számolgathatnak, hogy így is megéri-e nekik.

Közben a képviselők szinte megostromolták a jövő évi büdzsé, illetve a kapcsolódó adótörvények eddig ismert keretszámait, és egyéni módosítóindítványok dömpingjével árasztották el a parlamentet: az újabb célok mellé pedig általában a szokott módon találnak forrást, vagyis egy adónemből (például az evából) hirtelen magasabb bevételt várnak, persze mindeféle háttérszámítás nélkül. Örömhír a betegeknek, időseknek és fogyatékosoknak, hogy egy fideszes egyéni módosító másfél milliárddal többet adna támogató szolgáltatásokra, és ezzel a közösségi ellátások, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, valamint az utcai szociális munka és krízisközpontok finanszírozására nagyjából sínen lenne – az elvonásról a hvg.hu számolt be elsőként.

A cégek kamarai tagságával kapcsolatban korábban is már számos elképzelés született, most úgy tűnik, felszáll a fehér füst: a vállalkozók regisztrációja válna kötelezővé és a kamarai tagság továbbra is önkéntes maradna. A parlament elé került a csődtörvény is: a tervezetről a hvg.hu a következő napokban mondja el véleményét.