A gáz- és áramszámlák alapvetően két tételből állnak: az energiahordozó díjából és az energiahordozót házhoz vivő rendszer használati díjából. Ez utóbbival kapcsolatban jelent meg két, a továbbiakban komoly változást hozó miniszteri rendelet.

A Fellegi Tamás szignóját viselő két NFM-rendelet a villamos energia, illetőleg a földgáz rendszerhasználati díjának a megállapításáról szól. Leginkább arról, hogy az eddig miniszteri hatáskörben lévő jogosítványokat a Magyar Energia Hivatal (MEH) veszi át.

Az összesen mintegy 25 oldalas jogszabálymódosító irat lényege, hogy az eddigi ármegállapító hierarchiát az EU 3. energiacsomag követelményeinek megfelelően rendezi át. Farkas Zoltánné, a MEH Gázár Előkészítő Osztályának vezetője ezzel kapcsolatban a hvg.hu-nak úgy fogalmazott, hogy "az uniós regula érvényesítése a szabályozó hatóság függetlenítése miatt vált esedékessé".

Továbbra is a miniszteré az utolsó szó?

Bánkuti András

Úgy tudjuk, a két rendelet kihirdetése előtt parázs vita alakult ki amiatt, hogy a miniszter korábbi joga elvesztését szó nélkül hagyja-e vagy sem. Idén tavasszal, amikor ez a kérdés először előkerült, az uniós jogharmonizáció elégnek bizonyult arra, hogy az új szabályozás ellenvetés nélkül átmenjen a szakmai előkészítésen, de most, az utolsó pillanatban, úgymond, "előjöttek más megfontolások is".

Minisztériumi forrásból úgy tudjuk, e "más megfontolások" leginkább abban foglalhatók össze, hogy a miniszter mégsem akart lemondani egészen az "ármegmondó" jogáról. Állítólag a politikai döntés is megszületett arról, hogy mégse a MEH állapítja majd meg a rendszerhasználati díjak aktuális árát, hanem annak joga marad a miniszternél. Végül a szabályozás mégis EU-konform lett. Fellegi Tamásnak továbbra is maradt azonban néhány eszköze arra, hogy lényegében azt mondhassa lakossági áram- és gázár ügyében, amit csak akar.

Az ármegállapítás ugyanis éppen amiatt maradt macerás, mert az ebben számított különféle díjelemek technikailag más-más helyen számolódnak. A rendszerhasználati díjat kihirdeti a MEH, az egyetemes szolgáltatói díjat (vagyis: a termék díját) a miniszter mondja meg (igaz, ezt ugyancsak a MEH számításaira alapozva teszi, de azt vagy figyelembe veszi, vagy nem - és évek óta az utóbbi a gyakoribb), az egyéb, beépülő költségeket pedig az aktuális villamosenergia-  és gáztörvény állapítja meg.

Mindebből az is látszik, hogy a kormány továbbra is érvényesítheti "sajátos", például szociális szempontjait. Az érvényben lévő ármoratórium tehát technikai értelemben fenntartható, függetlenül attól, hogy a rendszerben belül az egyes költségek és árak hogyan változnak. Az is erősíti a kormányzati pozíciót az ármegállapításnál, hogy a MEH elnökét a miniszterelnök nevezi ki. Jelen esetben Horváth Pétert Orbán Viktor bízta meg.

Majd a bíróság?

Az a sajátos magyar helyzet alakult most ki, hogy miközben az EU 3-as energiacsomagja csak a rendszerhasználati díjszámítás függetlenségét mondja ki, a gáz és áram díja továbbra sem igazodik feltétlen a piaci mozgásokhoz. Igaz, az EU azért nem szabályozza a "termék árat", mert nem is feltételezik, hogy az ne a piaci árak függvényében változzon.

A villamosenergia-szolgáltatókra más veszélyek is leselkednek. A parlament előtt van például Lázár János fideszes frakcióvezetőnek az a javaslata, amely tartós tartozás esetén sem engedi meg a szolgáltatónak, hogy rendszeréről lekapcsolja a nem fizető fogyasztási helyeket. Bencsik János energiapolitikai államtitkár élesen bírálta párttársa javaslatát, de vitájuk végső kimeneletéről sokat elárul, hogy Bencsik megbízatásáról a múlt héten lemondani kényszerült.

A most kihirdetett, 2012 január elsejétől hatályba lépő miniszteri rendeletekkel kapcsolatban ráadásul az a generális probléma is fennmaradt, hogy mivel a MEH nem kapott rendeletalkotói jogosítványt, a rendszerhasználati díjjal kacsolatos döntéseit legfeljebb határozatként jelentetheti meg. Ezt pedig bíróságon bárki megtámadhatja.