„Mitől félnénk? Azt mondják, akik ott dolgoznak, hogy semmilyen veszélyforrást nem jelent számunkra a lerakó” – mondta a hvg.hu kérdésére egy bátaapáti fiatalasszony. A köznyelven „atomtemetőnek” nevezett Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló a Tolna megyei településen négy évvel ezelőtt épült. Azóta folyamatosan fogadja a Paksi Atomerőműből érkező kis és közepes radioaktivitású radioaktív hulladékot. A falubeliek hisznek abban, hogy biztonságban vannak, és a deponálásért cserébe megyei, sőt országos összehasonlításban is kimagasló körülmények között élhetnek. Az önkormányzat évente százötvenmillió forint támogatást kap a Nemzeti Radioaktív Hulladékokat Kezelő Nonprofit Kft.-től, ami egy négyszáz fős település esetében, ahol gyakorlatilag nincsen más ipar, hatalmas bevételi forrásnak számít.

Bejárat az atomtemetőbe

Stiller Ákos

A falusiak közül 50-60-an dolgoznak a lerakóban, a munkanélküliek száma alacsony, a településen nem is látni közmunkást (noha néhányan állítólag vannak). Az önkormányzat a falubelieknek ingyenesen biztosítja a kábeltévé-szolgáltatást. A rászorulóknak az áramszámláját a település átvállalja. A gyerekek iskolakezdési támogatása mellett pedig 1,2 millió forint vissza nem térítendő életkezdési támogatást, valamint 800 ezer forint szintén vissza nem térítendő házvásárlási támogatást biztosít a helybélieknek.

Más szemmel nézi azonban a Bátaapátiban zajló folyamatokat Jávor Benedek (LMP) a parlament fenntartható fejlődés bizottságának elnöke. Mint azt a hvg.hu kérdéseire válaszolva elmondta, azzal, hogy a létesítmény felépült, a közvéleményben az a hamis kép alakult ki, hogy Magyarországon megoldódott az atomerőművi hulladék tárolása – holott erről szó sincs. A kiégett fűtőelemek (vagyis a legveszélyesebb, legerősebb sugárzású és a legnagyobb tömegben keletkező hulladékok) elhelyezése, illetve kezelése továbbra is megoldatlan. Ugyanakkor Jávor szerint a bátaapáti radioaktív hulladéktárolóval kapcsolatos gondok csak egy része kommunikációs természetű: a hulladék tárolása sem nevezhető ugyanis szerinte ideálisnak.

Jávor Benedek

Túry Gergely

Nem záró rétegek

A helyszíni bejárások tapasztalatai szerint a felszín alatti vízrétegek teljes elszigetelése nem valósult meg, a vágatokban folyamatos vízbejutás van, ami egy esetleges baleset esetén növeli annak esélyét, hogy a sugárzó anyag (a vízzel) mégis kikerül a környezetbe – mondta Jávor. A létesítmény az engedélyei alapján föld alatti tárolásra lett kialakítva, ugyanakkor a valóságban a hulladékokat tartalmazó hordókat (több mint háromezret) jelenleg is egy felszíni épületben tárolják, a gránittömbbe fúrt föld alatti kamrák átadása 2012 végére várható. Mint mondta, a Greenpeace már 2008-ban, a befogadás megkezdésekor felhívta rá a figyelmet, hogy az átmeneti tárolás szabályozatlan körülmények között kezdődött meg (a kiadott hatósági engedélyek nem erre a tevékenységre szóltak), és ugyanezt állapította meg egy tavaly decemberi ombudsmani vizsgálat is.

Jávor arra is rámutatott, hogy közben a tárolás költségszintje is meglehetősen magas: az eredetileg 10 milliárdosra tervezett tározóra 2012 év elejéig közel 70 milliárd forintot költöttek, de a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. tavalyi adatai alapján idén is közel 6 milliárd forintot fordítanak az át-, illetve továbbépítésére, miközben maga a kft. éves szinten 16 milliárd forintos költségvetéssel működik. Annak fényében, hogy itt több százéves tárolásra kell készülni, ez horribilis összegnek tűnik.

Elégséges szigetelés

Tungli Gyula, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő (RHK) Közhasznú Nonprofit Kft. munkatársa a felvetésekkel kapcsolatban azt elismerte, hogy a vágatrendszerben folyamatosan fakadnak mélységi vizek, „felszín alatti vízrétegek" viszont nincsenek. Tangli szerint igazából soha nem volt cél a teljes elszigetelés, a vizek utolsó cseppig történő kizárása.  - Az egy józan mérlegelés eredménye, hogy milyen mértékű izolációt kívánunk elérni. Ahhoz hasonlítható, amikor a gátak magasságát meghatározzák: az ötven évenkénti árvizeket mindenképp ki kell bírnia, de annál jóval magasabbat már nem éri meg építeni. A fakadó víz mennyisége Tungli szerint jóval alatta marad a kamránkénti határértéknek, a vízmennyiséget folyamatosan több ellenőrző ponton monitorozzák.

Monitoring: figyelik a vízmennyiséget

Stiller Ákos

A hvg.hu kérdésére Tungli tagadta, hogy a Vegyépszer Zrt. munkát végzett volna a felszín alatti tárolótérség megépítése során. Azt pedig leszögezte, hogy az RHK Kft. eddig is csak jogerős hatósági engedélyek birtokában végezte minden létesítési munkáját, s ez a jövőben is így lesz. László Zoltán, a tároló telephelyvezetője szerint sincs miért aggódnia sem a lakosságnak, sem pedig a közvéleménynek, annak ellenére sem, hogy a közelmúltban egyes orgánumok tévesen közöltek információkat a tárolóban zajló monitoring rendszer átalakításáról. Mivel, ahogy a hvg.hu-nak mondta: „nem leépítésről, hanem éppen ellenkezőleg, bővítésről, fejlesztésről van szó”.

"Itt nincs olyan veszélyforrás, mint egy erőműnél, üzemanyag ide nem kerül, viszont minden más érkezhet onnan. Így szerszámok, karbantartáskor keletkező hulladékok, széles a spektrum. Majd valamikor, ha leszerelik az erőművet, az abból származó hulladékok is el lesznek helyezve.” Öt éve szállítják a hordókat Paksról, a tárolási engedély 3000 hordóra szól. A felszín alatti tárolót reményeink szerint idén helyezzük üzembe – mondta László Zoltán. Ha változás van, akkor ezt itt azonnal észleljük – mutatta a hvg.hu-nak a radiós monitoring rendszer képernyőit.

Folyamatosan emelik a kihasználtságot

Szerinte az, amitől a közvélemény „tart”, hogy „kimegy” a radioaktív anyag, felesleges aggodalom. Működik ügyeleti rendszer, amely állandóan figyeli az értékeket. A radiológiai ellenőrzés mellett a környezeti, illetve a bányászati vizsgálatok értékeit is több hatóság folyamatosan ellenőrzi. Molnár Péter, az RHK Kft. főmérnöke a hvg.hu kérdésére elmondta azt is, hogy háromévente ellenőrzik a lakosság egészségügyi állapotát (betegségek, halálozás), valamint ötévente a növény- és állatvilágét is. Amikor a továbbépítés megindul az új üregekhez, ismét új mérőeszközöket csatlakoztatnak a rendszerhez. A telep működtetésével kapcsolatos tapasztalatok még frissek, a szakembereik ugyanakkor tanulmányúton vettek részt Japánban, Franciaországban, ahol már régóta működtetnek ilyen depóniákat, hogy az ottaniak tudása is beépüljön a hétköznapokba.

Kilépés után: lekerül a kobak és a cipő

Stiller Ákos

Kereki Ferenc, az RHK Kft. ügyvezető igazgatója a hvg.hu kérdésére válaszolva elmondta, a kutatástól napjainkig a létesítmény mintegy 80 milliárd forint közpénzbe került. Céljuk, hogy a lerakó térfogat-kihasználtságát a jelenlegi 19 százalékról 43 százalékra emeljék, amellett azt is vizsgálják, hogy a „nagyon kis aktivitású radioaktív hulladékok” kezelését hogyan lehet megoldani felszíni tárolókban. Ám ennek kivitelezéséhez szükség van arra, hogy magáról a kategóriáról törvényi döntés szülessen. Ha ez megvalósulhat, jóval kevesebb kamra kiépítése is elég lenne Bátaapátiban.