Riga központjában áll egy szobor, mely egy mitikus hajadont ábrázol, aki három aranycsillagot tart a kezében. A Milda becenevű alkotás a lett főváros függetlenségi emlékművének az éke, a balti állam nehezen kivívott szabadságát és függetlenségét szimbolizálja. Jövő év elejétől elképzelhető, hogy Mildával nem csak Rigában lehet majd találkozni, hanem Európa más országaiban is: június elején ugyanis az Európai Bizottság (EB) zöld utat adott annak, hogy Lettország jövő év elején az euróövezet 18. tagjává váljon. Így pedig a mitikus hajadon a lett 1 és 2 eurósokon is megjelenhet.
Meglépték azt, amit senki más nem mert
A lettek csatlakozása a közös uniós fizetőeszközt használó blokkhoz elsőre meglepőnek tűnhet. Az ország gazdasága a 2000-es években a skandináv bankok pénzpumpájának és az olcsó hiteleknek köszönhetően jelentősen bővült, Észtországgal és Litvániával együtt a balti tigrisek voltak az Európai Unió (EU) legnagyobb gazdasági növekedést felmutató tagállamai. A lettek 2005-ben az euróhoz kötötték nemzeti valutájukat, a latot, és felkészültek az átmeneti időszakra, mely az euró bevezetésével végződött volna. Ekkor még 2008-as bevezetéssel számoltak, a terveket azonban a 2008-ban eszkalálódó globális válság felülírta.

A szárnyalásnak öt éve vége szakadt, 2008 és 2010 között hatalmasat zuhant a gazdaság teljesítménye, a lett GDP ezen röpke időszak alatt 25 százalékkal zsugorodott. A gazdasági válságot Lettország sem tudta pénzügyi segítség nélkül átvészelni, 7,5 milliárdos eurós EU–IMF-mentőhálóra szorultak (melyet mostanra már visszafizettek, három évvel előbb a tervezettnél). A hitelért cserébe azonban le kellett faragni a kiadásokat, a megszorítások – melyeket az IMF több tekintetben is eltúlzottnak tartott – azonban komoly társadalmi feszültségeket eredményeztek a balti államban. Döntően a szociális juttatások visszavágása miatt az EU legegyenlőtlenebb jövedelmi viszonyai alakultak ki, a kivándorlás felerősödött, tízéves horizontot nézve 13 százalékkal, 2 millióra zsugorodott az ország népessége, a munkanélküliség pedig egy év alatt 7-ről 23 százalék közelébe ugrott. Az ingatlanárak több helyen 70 százalékkal zuhantak. Lettország egy csődközeli állam képét mutatta.
A gazdasági és társadalmi viharok ellenére a lettek ugyanakkor nem a nagyobb önállóság, hanem a "több Európa" irányába mozdultak. Míg Görögország vagy Portugália számára az utóbbi években az euró inkább egy börtönnel ért fel (a versenyképességet nem lehetett a nemzeti valuta rontásával javítani), a lett kormány az eurócsatlakozás mellett döntött. Valdis Dombrovskis miniszterelnök szerint a kilábalás stabil és fenntartható, a lett fizetőeszközt, a latot nem értékelték le, hogy ezzel élénkítsék az exportot, hanem továbbra is kötik az euróhoz. Ez, bár versenyhátrányt okozott a balti államnak, ugyanakkor a gazdasági mélyrepülés ideje alatt sem hagyta elszállni a rengeteg euróban felvett hitel törlesztőrészletét (a lakossági hitelek 90 százaléka euróalapú). A lett kormány, melyet a legjobban dühöngő 2009-es év után 2010-ben újraválasztottak a polgárok, a lat rögzítésének fenntartásával fizette meg a gazdasági válság árát.
Megérte?
A szigorú fiskális politika Ollie Rehn, az EB gazdasági és pénzügyi biztosa szerint kifizetődött, mivel Lettország "erősebb ma", mint a válság előtt, ez pedig példával szolgálhat a többi európai ország számára. Az tény, hogy a lett gazdaság 2011 óta újra növekvő pályára állt, két éve 5,5, tavaly pedig 5,6 százalékos növekedést produkált a balti állam, idén is tarthatják a ritmust a majdnem 4 százalékosra becsült bővüléssel. Emellett a munkanélküliség is csökken, márciusra 12 százalékosra süllyedt a mutató, ez jelentős javulás a három-négy évvel ezelőtti 20 százalékot meghaladó szintekhez képest. Az export is bővül, 2012 utolsó negyedévében a termékek és szolgáltatások kivitele 15 százalékkal emelkedett. Az államadósság is kezelhető szinten, a GDP 40 százaléka körül maradt, a költségvetési hiány pedig a 2009-es 9,8 százalékról idén 1,4-re olvad. Az ország vissza tudott térni a nemzetközi pénzpiacokra és az ország adósosztályzat-besorolását is javították a hitelminősítők. A sokkterápiával a lett gazdaság rendkívül nagy rugalmasságról tett tanúbizonyságot, növelte versenyképességét is, melyet díjaztak a befektetők.
A lettek az eurócsatlakozással helyet kapnak az euróminiszterek asztalánál, és hozzáférnének az EKB biztosította korlátlan likviditáshoz is. Az euró a külföldi befektetőknek biztosíték lehet a stabilitásra Ráadásul paradox módon Lettország az eurócsatlakozással így szuverenitását is bővítheti, a kicsi, nyitott gazdaság ezáltal az őt érintő döntésekbe közvetlenül is beleszólhat.
A lettek – és a többi balti ország – eurócsatlakozásnak a gazdasági mellett politikai vetülete is van: ez pedig az Oroszországtól való minél nagyobb eltávolodás. A bő két évtizede még a Szovjetunióhoz tartozó államok az európai és nyugati országokkal való integrációban látják jövőjük kulcsát, ennek fontos eleme volt a NATO- és az uniós csatlakozás is. Az euróövezetbe történő belépéssel viszont az EU magországaihoz csatlakoznak a balti tagállamok, a közös európai pénz a rendkívül szoros egymáshoz tartozás szimbóluma, a lettek számára ez pedig az identitás szempontjából is igen fontos. Érdemes megjegyezni, hogy a balti államok csatlakozása – Észtország 30 hónapja csatlakozott, Litvánia pedig 2015-ben tervez belépni az övezetbe – a Németország által képviselt szigorú költségvetési politika híveinek táborát gyarapítja, vagyis az eurózóna ennek köszönhetően is a jövőben egyre szigorúbb fiskális szabályokat szabhat és centralizálhatja a tagállami költségvetésekkel kapcsolatos nemzeti döntéseket.
Azért nem fenékig tejfel minden
A zöld jelzés ellenére azonban több problémás pont van az EU harmadik legszegényebb országában, melyre szakértők is felhívták a figyelmet. Először is Lettországnak rendkívül hamar hathatós megoldást kellene találnia a társadalmi, jövedelmi egyenlőtlenségek enyhítésére, mivel – bár egyelőre nem voltak grandiózus tüntetések az életszínvonal csökkenése miatt – jelenleg az ország harmada él nagyon súlyos szociális körülmények között.

Gondot okozhat az is, hogy a munkanélküliségi ráta még mindig magas, azonban közel jár a "természetesnek" tartott 10 százalékos szinthez. A természetesnek vett szint a piaci elvárások és a szovjet rendszerből örökölt foglalkoztatási struktúra közti ellentétekből, illetve a lett oktatási rendszer anomáliáiból – nem megfelelő színvonalú az oktatás – fakad. Vagyis rengeteg olyan munkanélküli van, aki a piacon nem talál magának munkát, a cégek egy része viszont az oktatás színvonala és a rengeteg kivándorló fiatal miatt nem találnak elég képzett munkaerőt. Ez pedig nyomást helyezhet a bérekre, ami inflációs hatással is járhat, erre már az EB is felhívta a figyelmet. Maguk a lettek is tartanak az inflációtól: ők az új pénz árfelhajtó hatását jelölik meg kockázatként, az euró bevezetését a lakosság többsége emiatt nem is támogatja.
Egy másik problémás tényező még a külföldi, elsősorban orosz bankbetétek magas aránya. Ciprus esete mutatja, hogy egy külföldi pénzek által felpumpált bankrendszer, mely az ország GDP-jének többszörösét is meghaladja, milyen veszélyeket hordozhat magában. Lettországban a bankbetétek 49 százaléka orosz kézben van, ám a bankszektor mérete csak az ország GDP-jének 150 százalékára rúg – Ciprus esetében ez 800 százalék felett volt. Rehn szerint a lett bankrendszer sérülékenysége jóval kisebb, mint Ciprusé, ugyanakkor az EB megkérte a lett kormányt, hogy készítsen elő intézkedéseket, melyekkel a külföldi betétek okozta kockázatokat kezelni lehet.
A lett eurócsatlakozás minden buktatója ellenére példával szolgálhat arra, hogy gazdasági válság idején a szigorú költségvetési politika milyen eredményeket szülhet. Lettország és a balti államok esete abból a szempontból egyedi, hogy ezen országok jelentős intézményi és strukturális reformokat vitték végig a válság előtt, ez pedig előnyükre vált 2008-ban és azt követően is. Mindez egy befektetőbarát gazdaságpolitikával párosulva az egy-két évig tartó hatalmas zuhanás után már újra gazdasági növekedést produkál. És bár a szociális következmények egyelőre riasztóak, a gazdasági fellendüléssel erre a területre is több forrás juthat.
Magyarországnak csatlakozási céldátuma sincs jelenleg, és a kormány nem is áll a közös pénz pártján. Az viszont tanulságos lehet, hogy konzekvens, hiteles (ortodox) gazdaságpolitikával egy posztszocialista uniós tagállam válság idején is beléphet abba a klubba, amely egyre inkább magát az EU-t jelenti. Persze nem holnap. Ehhez két évet el kell tölteni az euró előszobájában, az ERM II-ben. Ám Lettország következetessége a magyarok számára is megfontolandó lehet.
| A maastrichti kritériumok |
| Az 1993-ban életbe lépett maastrichti szerződés értelmében az eurót bevezetni szándékozó uniós országok kötelesek több feltételnek is megfelelni. Az államháztartási hiány nem lehet több a GDP 3 százalékánál, az államadósság nem haladhatja meg a 60 százalékot – vagy csökkenő pályán kell lennie, közelítve ezt az értéket. Emellett még az inflációs cél sem haladhatja meg több mint 1,5 százalékkal a három legalacsonyabb inflációt felmutató ország átlagát és a hosszú távú kamatszint 2 százalékpontnál jobban nem haladhatja meg az ugyancsak három legkisebb inflációval rendelkező ország átlagát. Az eurózónához történő csatlakozás után is kötelesek a tagállamok betartani ezeket a feltételeket, vagy szorgosan munkálkodni azok elérésén, ellenkező esetben szankciók érhetik őket, melyek kiszabására azonban eddig nem akadt példa. A nagyobb tagállamok, különösen Németország és az EB most azon munkálkodnak, hogy ezeket a kritériumokat a nemrég elfogadott szorosabb gazdasági kormányzás tükrében valóban betartassák, és a szankciók is húsba vágóbbak legyenek. |
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakkal!