Amiben még Afganisztán is lehagy bennünket
Nem feltétlenül jogosak az adórendszer átalakításával kapcsolatban készített tanulmányukat ért kritikák, az egykulcsos személyi jövedelemadót kiragadni az egész rendszerből nem lehet, ám a jövedelem-eloszlás mellett az adóváltozások egyéb dimenzióit – mint például kereslet élénkítését – is érdemes lenne megvizsgálni. E területekről rendkívül kevés nyilvános hatástanulmány áll rendelkezésre. A költségvetési átláthatóság szempontjából mindeközben nemcsak a kelet-közép-európai régió, hanem Afganisztán vagy Albánia is lehagy bennünket. A hvg.hu interjúja Tóth G. Csabával, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. volt kutatási igazgatóhelyettesével, az egykulcsos adó hatásait elemző, nagy port felkavaró tanulmány egyik szerzőjével.
hvg.hu: Elég nagy vihart kavart mind szakmai, mind kormányzati berkekben az egykulcsos adóról Virovácz Péterrel közösen írt tanulmányuk. Talán mindenkinek az jött le annak ismertetéséből, hogy a 2010 óta végigvitt adóváltozásokkal kapcsolatban a felsőbb jövedelmi tizedekbe tartozók jártak jól. Hogyan jutottak erre a megállapításra?
Tóth G. Csaba: A két felső jövedelmi tizedben a nyertesek száma valóban meghaladja kilencven százalékot, míg az alsó nyolc decilisben ez az arány átlagosan 30 százalék. Ez azzal magyarázható, hogy előbbiek esetében az adózók számára kedvező, vagy semleges intézkedések (felső kulcs eltörlése, szuperbruttósítás eltörlése, családi adókedvezmény kiterjesztése) képesek voltak kompenzálni az egyetlen jelentős kedvezőtlen változást, az adójóváírás eltörlését. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a felső két jövedelmi tized tagjai elsősorban nem azok, akiket kiugróan gazdagnak gondolunk, sőt! Ide tartozik mindenki, aki bruttó 217 ezer forintos, vagy annál nagyobb havi jövedelemmel rendelkezik.
hvg.hu: Utóbbi körülbelül a bruttó magyar átlagfizetés.
T. G. Cs.: Így van. A kilencedik tized az átlagbér környékén kezdődik, a legfelső decilis alsó határa pedig bruttó havi 323 ezer forint. Ez azzal magyarázható, hogy a kiugróan magas jövedelmek miatt az átlagbérnél nagyobb jövedelemmel rendelkezők sokkal kevesebben vannak, mint az annál kevesebbet keresők. Ám mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy bár a vesztesek összesen 2,5 millióan, a nyertesek pedig 1,7 millióan vannak, előbbiek éves adóemelkedése (75 ezer forint), jócskán elmarad az utóbbiak adócsökkenésétől (364 ezer forint). Ez az oka annak, hogy összességében az adóreform 444 milliárd forinttal csökkentette a lakosság jövedelemadóját.
hvg.hu: Megtörtént akkor egy értékválasztás az adórendszeren belül, amely kijelenti, hogy mely csoportokat preferálja. A kisebb keresetűek ezek szerint kevésbé tudják igénybe venni a kedvezményeket.
T. G. Cs.: Az nem meglepetés, hogy akinek kisebb az adója, az kevesebb kedvezményt tud felhasználni, aki pedig egyáltalán nem fizet adót, annak lehetetlen adót csökkenteni. Márpedig 2010-ben körülbelül egymillió olyan ember volt, aki készített adóbevallást, ám nem keletkezett adókötelezettsége a kedvezményeknek köszönhetően. Ők értelemszerűen csak a vesztesek, vagy jobb esetben a semlegesek csoportjába kerülhettek. Az adójóváírás eltörlése miatt viszont félmillió alá csökkent a számuk, azaz ennyivel bővült az adóreform eredményeképpen az adózók tábora.
hvg.hu: Mindezek tükrében igen relatív, hogy az egyes csoportok helyzete hogyan változott a korábbiakhoz képest. Ugyanakkor az alacsonyabb jövedelmi rétegek mindenképpen vesztesei lettek a változásoknak, akár így, akár úgy nézzük. Valamilyen kompenzációt kapnak ezek a csoportok?
T. G. Cs.: Itt pontosítanom kell, az átlagbér alatt sem mindenki vesztes. Az ide tartozók körülbelül 30 százalékának csökkent az adója és 70 százalékának emelkedett. Az utóbbiak kapcsán kompenzációról az szja-rendszeren belül biztosan nem beszélhetünk, és érdemben azon kívül sem. Ezt jelzi legalábbis, hogy a TÁRKI kutatásai szerint az elmúlt években növekedtek a jövedelemkülönbségek Magyarországon. Gyakran felmerül, hogy a családi adókedvezmény jövőre tervezett kiterjesztése a munkavállalói járulékokra tompítani fogja az adóreform hatását, ám ez csak részben igaz. Nettó keresetemelkedést hozhat azok számára, akiknek az adóreform hatására nem változott érdemben az adója, vagy enyhén mérséklődött, de a vesztesek számát nem csökkenti.
hvg.hu: A tanulmányt ért kritikákra kitérve: elhangzott az, hogy a jövedelmi helyzet vizsgálata során a háztartási jellemzőkre nem tértek ki.
T. G. Cs.: A háztartások gazdálkodása szerintem is legalább annyit elárul egy ember jövedelmi helyzetéről, mint a saját keresetének alakulása. Ám sajnos nincs olyan teljes körű, a háztartások jövedelmi helyzetét dokumentáló, az szja-változások szempontjából is fontos paramétereket tartalmazó adatbázis, amelyre alapozva mi ezt a vizsgálatot el tudtuk volna végezni. A felvetés tehát ebben az esetben jogos, ám valójában nem a mi kutatásunk kritikája, hanem egy másik vizsgálatot kér számon rajtunk. Tény és való, hogy nagyon hiányoznak azok a szakmailag megalapozott, de ugyanakkor közérthetően megfogalmazott tanulmányok, amelyek bemutathatnák az egyes kormányzati intézkedések pontos hatásait.
hvg.hu: Az általános kritikáknál maradva, többen is felhozták, hogy nem vették figyelembe a bruttó és nettó bérnövekményt az utóbbi években.
T. G. Cs.: Ezzel a kritikával kevésbé értek egyet. Ha arra vagyok kíváncsi, hogy miként hatott az adóreform közvetlenül az adókötelezettségekre, akkor ki kell zárnom minden mást, ami a bruttó béren keresztül befolyásolta azt. Nem állítom, hogy a vállalkozások esetében a bruttó bérek alakulásában nem játszott szerepet az adóváltozás, de ez egyrészt nagyon nehezen mérhető, másrészt jelentőségét tekintve sokkal kisebb, mint mondjuk annak a hatása, hogy miként alakul a cég forgalma, jövedelmezősége, vagy éppen mit gondol az inflációról.
hvg.hu: A munkahelyvédelmi akcióterv esetleges hatásait is ezért hagyták ki a vizsgálatból?
T. G. Cs.: Nem. Mi a jövedelemadó nettó bérre gyakorolt hatását vizsgáltuk és nem a járulékokat. A munkahelyvédelmi akcióterv ráadásul a munkáltató járulékát csökkenti, azaz nincs közvetlen hatása a nettó bérekre. Ellentétben munkavállalói járulékkal, amelynek mértéke másfél százalékponttal emelkedett a vizsgált időszak alatt, miközben eltörölték a járulékplafont.
hvg.hu: A minimálbéresekre kitérve – ők is szóba kerültek a kritikák kapcsán – örök tézisnek tűnik, hogy aki minimálbéren látszik a statisztikákban, az igazából nem is annyit visz haza a hó végén, mint amennyi a hivatalos adatok között szerepel. Mennyire torzíthatják a tanulmány megállapításait a feketejövedelmek?
T. G. Cs.: Bár a közvélekedéssel szemben a feketemunka mértéke nem éri el a foglalkoztatás ötödét, biztos, hogy érdemben befolyásolja jövedelemeloszlást. Az szja-bevallásokból annyi tudható, hogy az egész évben minimálbért keresők száma nem haladja meg a félmilliót, ami jóval kisebb, mint a közbeszédben elhangzó erre vonatkozó adatok.
hvg.hu: Az adójóváírás és a szuperbruttósítás eltörlése milyen hatást gyakorolt az alacsony és magasabb jövedelmi csoportokra?
T. G. Cs.: A szuperbruttósítás eltörlése mindenkinek azonos arányban növelte a jövedelmét, az adójóváírás eltörlése pedig az alsó kilenc jövedelmi tized adóját növelte.
A legfelső tized kivételével a magasabb jövedelműek tehát nem azért jártak jobban, mert őket nem érintette az adójóváírás eltörlése, hanem mert ennek hatását ellensúlyozták az egyéb intézkedések. Az adójóváírást egyébként két szempontból is jogosan lehetett kritizálni: egyrészt nem csak az alacsonyabb keresetűeket segítette, másrészt speciális szabályai miatt volt olyan jövedelemsáv, ahol 70 forint fölé emelte a 100 forint többletjövedelem után fizetendő adót. Ez jócskán visszafogja a munkakedvet.
hvg.hu: Hogyan lehet amúgy értékelni egy adórendszert, mi alapján dönthetjük el, hogy sikeres, sikertelen volt egy átalakítás?
T. G. Cs.: Egy adóreformot több szempontból lehet és kell vizsgálni, a végső értékelés pedig attól is függ, hogy melyik szempont a fontosabb. A vizsgálati szempontoknak, dimenzióknak két fajtája van. Az első csoportba tartozik a jövedelemeloszlásra gyakorolt hatás, ami alapvetően értékválasztás kérdése. Annak az eldöntése, hogy ki, mennyiben járul hozzá a jövedelemadón keresztül a közös kiadásokhoz nem közgazdaságtani kérdés. Nagyon komoly közgazdaságtani hatása van, de ez egy értékítélet. Ezért is nem minősítettük, csupán számszerűsítettük a tanulmányunkban a hatásokat.
A dimenziók másik csoportját már kifejezetten érdemes a közgazdaságtan eszközeivel mérni. Az egyik ilyen a rövid távú keresletélénkítés kérdése. Ez azonban attól is függ, hogy miből "fizetik" az adócsökkentést, hiszen teljesen más a fogyasztásra gyakorolt hatás, ha hitelfelvételből, vagy ha a kiadások lefaragásából biztosítják az intézkedés finanszírozását. Hasonlóan fontos szempont lehet, hogy egy adóreform hogyan befolyásolja a foglalkoztatást, képes-e az állam által kívánatosnak tartott viselkedésre (gyermekvállalás, megtakarítás) ösztönöznie az adózókat, fehéríti-e a gazdaságot, vagy éppen biztosítja-e a várt költségvetési bevételeket.
Ezek mind legitim célok, ám az ezekről szóló viták sokszor teljesen megalapozatlanok. Részben azért, mert kevés olyan tanulmány született az elmúlt években, amely eligazítaná az érdeklődőket ezekben a kérdésekben, részben pedig azért, mert az írások megállapításai nem ragadnak meg a közbeszédben, a nyilvános vitákban.
hvg.hu: Miért kevés az ilyen kutatás Ön szerint? Nem tartják az illetékesek ezt fontosnak?
T. G. Cs.: Ezt nem az én feladatom megítélni. Mi azért számoltuk ki az eloszlási hatásokat, hogy erről megalapozott módon lehessen vitát folytatni. Az MTA tavaly kiadott tanulmánykötetében (Munkaerőpiaci Tükör) is foglalkozik néhány kiváló írás az adóváltozások hatásaival. Ám legyen szó akár az adóreformról, akár más intézkedésről, az érdemi eszmecseréhez és a megfelelő tanulságok levonásához ennél sokkal több szakmailag megalapozott, nyilvános, és nem utolsó sorban a laikus érdeklődők számára is érthető előzetes hatástanulmányra, vagy utólagos értékelésre lenne szükség. Ezek hiányában nem marad más, mint szenvedélyes hitvita.
hvg.hu: Kelet-Európára amúgy jellemző, hogy a nyilvános hatástanulmányokat nem készítik el?
T. G. Cs.: Sok jel utal arra, hogy ebből a szempontból most különösen kedvezőtlen a magyar helyzet, még régiós összevetésben is. Egy márciusban publikált kutatás, mely a Költségvetés Felelősségi Intézet honlapján tekinthető meg, például arról számolt be, hogy nem csupán a kelet-közép-európai országok előznek meg minket a költségvetési átláthatóság szempontjából, de olyan államok is, mint Pakisztán, Afganisztán, Grúzia és Albánia is. Amíg nem látjuk pontosan a kormányzati intézkedések hatását, addig aligha lehet beszélni választói tudatosságról.
hvg.hu: Nem lehet elmenni amellett sem, hogy az szja-t az újraelosztás tekintetében is kell látni. Honnan hová vezetett a változás?
T. G. Cs.: Egy 2010-es kutatás szerint az egész Európai Unióban nálunk volt a második legaktívabb az állam a jövedelemkülönbségek mérséklésében. Azt nem tudjuk, hogy ezt milyen hatékonyan tette, de azt igen, hogy az adókon, támogatásokon és nyugdíjakon keresztül jelentősen csökkentette a jövedelemkülönbségeket. Másrészt viszont az eredeti jövedelemkülönbségek kifejezetten nagyok voltak már akkor is, így a jelentős állami újraelosztás is csak az uniós átlag közelébe tudta ezt mérsékelni. Három év alatt jelentősen csökkentette ilyen irányú aktivitását az állam, ez az, ami tetten érhető az szja-rendszer átalakításában is, és ami összességében a jövedelemkülönbségek növekedéséhez vezetett.
hvg.hu: A többi szempontból értékelve, melyek voltak azok a pozitív, illetve negatív elemek, amelyeket érdemes kiemelni a változtatások közül?
T. G. Cs.: A kereslet-élénkítés szempontjából biztosan nem volt szerencsés a válság közepén ekkora adócsökkentést végrehajtani. A szakirodalom szerint ilyen körülmények között ez amúgy sem a leghatékonyabb eszköze a gazdaság élénkítésének, a törlesztő részletek emelkedése pedig különösen visszafogta a lakosság fogyasztását. Erre még az is rátett egy lapáttal, hogy általánosságban éppen azoknak az adója emelkedett, akik a jövedelmükből többet költenek fogyasztásra, és azoknak csökkent, akik arányaiban kevesebbet vásárolnak, és többet tesznek félre.
A foglalkoztatás növelése sem várható önmagában a jövedelemadó átalakításától, hiszen leginkább az alacsony keresetűeket lehet munkára ösztönözni a nettó jövedelem emelésével, ám az e körbe tartozók többségének nőtt az adója. Az adójóváírás eltörlésével azonban jelentősen csökkent a többletjövedelem után fizetendő adó (marginális adókulcs), ami érdemben növelheti a bevallott jövedelem nagyságát, fehérítve ezzel a gazdaságot. Ebbe az irányba hathat az elkülönülten adózó jövedelmekre vonatkozó adókulcsok egységesítése is. Amíg a különböző jövedelmek (például osztalék, ingatlan bérbeadása) különböző kulccsal adóztak, az arra ösztönözhette a jövedelemtulajdonosokat, hogy a legalacsonyabb kulcs kiválasztásával minimalizálják az adójukat. Ezeket az adókulcsokat is egységesen 16 százalékra változtatták. A fehérítő hatás azért is fontos, mert a Kelet-Közép-Európában végrehajtott adóreformokat vizsgáló kutatások is azt állítják, hogy a változtatások legfőbb eredménye a feketegazdaság visszaszorítása volt.
hvg.hu: Mennyiben változott az szja súlya és szerepe a teljes adórendszert tekintve? Milyen tendencia figyelhető meg?
T. G. Cs.: Az látszik, hogy a társasági adónak és az szja-nak a közbeszédben sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint amekkora a súlyuk az adórendszerben. Előbbinek 3-4 százalék az aránya az adóbevételeken belül, utóbbinak valamivel nagyobb, közel 10 százalék. Az említett két adó mérséklését az új vállalati adók bevezetése, az általános forgalmi adó és a járulékok megemelése biztosította. Ezzel magyarázható, hogy mára a társadalombiztosítás járulékokból és az általános forgalmi adóból is több mint kétszer nagyobb bevételre tesz szert a kormány, mint személyi jövedelemadóból.
hvg.hu: Ha még jobban levágjuk az szja-t, akkor már nem kell hatalmas pénzösszegeket megmozgatni, hogy ezt pótolni kelljen?
T. G. Cs.: A sokat emlegetett 9 százalékos szja-kulcs bevezetése további 600-700 milliárd forinttal csökkenti a bevételeket, ez a lépés azonban addig nem értékelhető, amíg nem tudjuk, miből finanszírozzák. Ha járulékokból pótolják, akkor az például nem befolyásolja jelentősen a munkát terhelő elvonásokat, de teljesen más a helyzet, ha az intézkedést újabb adók bevezetéséből, vagy a kiadások lefaragásából biztosítják.
hvg.hu: Ha végkövetkeztetést kellene vonni a tanulmányból, akkor mi lenne az?
T. G. Cs.: Tanulmányunk végső állítása, hogy a jövedelem nagysága erősebben befolyásolta az egyes emberek adókötelezettségének változását, mint a nevelt gyermekek száma. Másrészt viszont reményeim szerint arra is sikerült felhívnunk a figyelmet, hogy sokkal több olyan vizsgálatra lenne szükség, amely mindenki számára érthetően bemutatja az egyes kormányzati intézkedések hatásait.
Tóth G. Csaba |
Tanulmányai során közgazdász, később szociológus diplomát szerzett, közben egy évig Indiában tanult politológiát. Az Ecostat Gazdaság- és Társadalomkutató Intézetben dolgozott 2007-től gazdaságkutatóként, majd a közgazdasági osztály vezetőjeként. 2010-ben átigazolt a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-hez, ahol 2011-től 2013 márciusáig kutatási igazgatóhelyettesként dolgozott. Azóta költségvetéssel kapcsolatos elemzéseket ír a Privatbankar.hu gazdasági portálra, emellett PhD-hallgató a Debreceni Egyetemen. |
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!