Molnár Csaba
Molnár Csaba
Tetszett a cikk?

Vaskos sallernak néz elébe a jó ideig a más autójával – a finanszírozó bankéval – közlekedő devizahiteles kolléga, egy egyszerű adategyeztetés során kiderült ugyanis, hogy mégsem milliókkal palizta be a bankja, amikor hitelt adott neki, hogy vehessen új autót. Most tehát nem milliók, hanem csak tízezrek, esetleg pár százezer forint üti a markát. Kemény lesz a kijózanodás, annyi szent.

Az elmúlt hetek konkrét, devizahiteleseket mentő fejleményeit látva visszafizetett devizakölcsöne után csinos kis összegre számító kollégánk elérkezettnek látta az időt, hogy megtegye, amit meg kell tennie ahhoz, hogy nyugodtan alhasson, elmondhassa, rajta nem múlik semmi. Elballagott tehát adategyeztetésre a célbank lízingközpontjába, mert arra emlékezett ugyan, hogy valahol a kamikaze autóvásárlás környékén lakcímet is változtatott emberünk – egyszerűbben: nagyobb lakást vásárolt magának és családjának (csak a történeti hűség kedvéért: azt is hitelből, mi másból, de az szerencsére forinthitel, micsoda bölcs előrelátás). Az persze nem volt meg pontosan, hogy már az új verdával cuccolt át vagy még a régi kisebbel kellett pakolni egész hétvégén évekkel ezelőtt.

Ezúttal felkészültnek gondolta magát, komoly kis pakkal érkezett, vitte ugyanis a hitel- és opciós, az adásvételi, a felelősségbiztosítási és a casco-szerződéseket, valamint az ezekhez tartozó jegyzőkönyveket, előleg- és végszámlákat, nyugtákat, felvásárlási jegyet, előleg bekérő levelet, adásvételi jegyzőkönyvet és különféle díjak befizetését igazoló bizonylatokat, hitelvége igazolást a banktól, törzskönyvet, sőt még az annak idején kapott Allianz Hungáriás "H" betűs országjelző matricát is.

Na, elég hamar kiderült, hogy minderre semmi szükség nem volt.

Igazoltatás a bankfiókban

"Igen, jogosult a visszatérítésre" – kezdte az alapoknál az immár 10 éves autóját akkoriban megfinanszírozó bank lízingközpontjában az alkalmazott. Huhhhhh – eresztette ki a gőzt a hiteles, hiszen annyi mindent hallott az utóbbi hónapokban, még azt is, hogy az autóhiteleseknek egyesével kell alkudozniuk bankjukkal, de aztán kiderült, hogy ez szerencsére nem rá vonatkozik, illetve nem az olyan hitelekre, amilyen neki van/volt. Amúgy meg ezt így, szinte ellentmondást nem tűrően kijelentve hallani azért akkor is jó, ha már egy ideje tudja, hogy jogosult.

©

A központban kifejezetten flott kiszolgálásban volt része, sőt akár VIP-s ügyfélnek is érezhette magát, amennyiben külön helyiségben tartottak fenn a magafajta ügyfelek számára öt (5) pultot – munka, igaz, csak kettő mögött folyt. Ebben a fals tudatállapotban haladt át a várakozó 4-5 "normál" ügyfél között, s alig ért be a különterembe, máris csilingelt a sorszáma. Mondta, miért jött, amire a válasz "na, nézzük, nem olyan bonyolult dolog ez" volt – ezzel tette helyre az alkalmazott első mondatával a tudatállapotot.

Lakcímkártyát, személyi igazolványt kérnék szépen – igazoltatta a bankos hölgy a hitelest, "tényleg, mint a Nyugati aluljáróban a dekásokkal, ők is erre mennek rá". Ja, és a nyáron új személyit is kaptam, mert a régi lejárt – jelezte, hogy lesz dolga a hölgynek. Aki a gyors kattintgatás közepette szinte oda sem figyelve válaszolt: "igen, azt már tudjuk". Nofene, de aztán beugrott, hogy a legutóbb, ősszel volt érdeklődés során ugyancsak a személyijével igazolta magát, s akkor szinte titokban felvezették a kartonjára az új adatot.

Semmi sem lesz az év eleji pénzesőből

Adatok tehát rendben, én vagyok én, akkor kezdjük – indította a kérdésrohamot a kolléga. Elsőre – mikor és mennyit? – néhány dolog (csaknem) egyértelművé vált – nagyjából olyanok, amiket eddig azért már eddig is lehetett tudni. Tértivevényes levélben (ez újdonság, korábban erre a kérdésre még a "hát, nem tudjuk, valószínűleg normál levélben" válasz érkezett) értesítik március 1. és április 30. között, "na, jó, május 10-ig biztosan". "Ha addig nem kap semmit, érdemes bejönni."

Na, ebben biztosak lehetnek, nem jövök, repülök – gondolta a kolléga abban bízva persze, hogy ez nem történik meg. A címegyeztetés mindenesetre hasznos volt, bár a Magyar Posta részvétele az ügyletben még hordoz egyfajta kockázatot. Az mindenestre egyből világos lett, hogy a korábban szivárogtatott januári (ez ugye már bő két hete nem is kérdés), de inkább februári pénzesőből már semmi nem lesz. Több szempontból sem, de erről majd később.

És abban már benne lesz, hogy mennyit kapok? "Abban benne." Jöjjek és hozzak nagy táskát? "Azt még nem tudjuk, még kidolgozás alatt van a folyamat, hogy készpénzben kapja meg a bankban, vagy átutalással a számlájára. Ha utalás lesz, akkor biztosan nyilatkozni kell a bankszámláról." Azaz meg kell adni a bankszámla számát, értem. "Még mi sem tudunk szinte semmit, de legyen nyugodt, amint lesz információ, tájékoztatunk." Hát, megnyugtató, tényleg.

Az is kiderült, hogy lehet kekeckedni a bank számításaival szemben, de szigorúan írásban. A levél kézhez vételétől számított 30 napon belül írásban – azaz postai levélben, emailben, faxon vagy személyes továbbítással – meg kell indokolni, hogy mi nem tetszik. Ezt a bank szakérti és ugyancsak írásban válaszol. Ha ezután sem tetszik az elszámolás, úgy az MNB lép a folyamatba, mint békéltető. Mondjuk, a korábban ismertetett képletek ismeretében nehéz elképzelni, hogy az átlagos magánhiteles este otthon a konyhában köpködős ceruzával kiszámolja, hogy mennyi is jár neki, ‘oszt protestál, hogy nem is annyi az annyi.

Letaglóz a banki alkalmazott

Nagyjából itt tartott az információszerzés, amikor az amúgy korrektül szinte semmit nem mondó banki alkalmazott látszólag csak úgy mellékesen olyan sallert vitt be a kollégának, hogy napokig kábán szédelgett tőle: "de nem nagyon érdemes ennyit belefeccölni, nem lesz akkora összeg, csak pár havi díj körül". Mi vaaan? Hát az csak, az csak ..., na ne. Pár havi díj, amikor korábban tényként jelentek meg millió körüli visszatérítések, de legalábbis több százezres talált pénzek az átlagos hitelek esetében is. Pár havi díj a díja annak a pusztító őrlődésnek, amit azóta kénytelen elviselni, hogy kijöttek az első, a devizahitelesek kimentéséről szóló hírek?

Képünk illusztráció
©

Ezután még megtudta, hogy több százezer hitelszerződést kell átszámolniuk, hogy már most is sokan érdeklődnek, de senkinek nem tudnak ennél többet mondani. Meg azt is, hogy a végtörlesztettek is kekeckedhetnek, de nekik csak 10 ezer forintért vizsgálja a bank a számításokat, meg hogy, ha nincs igazuk, ez a 10 rugó is ugrik, meg hogy bármilyen információhoz a hitel- vagy lízingszerződés jobb felső sarkában található, kézzel írott szerződésszám szükséges, rendszám alapján nem tudnak sem keresni, sem információt adni.

Ezek – az egyébként fontos – új információk már csak ködösen jutottak el az agyáig, úgy érezte magát, mint Boka János elnök, amikor Janó, a tót gondnok elárulta neki, hogy hamarosan bérház épül a szeretett grundon. Kitámolygott az előtérbe, leszívott pár ezret az amúgy is bőven negatívban tartózkodó bankszámlájáról – idegen bankból, emelt díjért, lássuk, mire megyünk ketten –, majd kifordult a bankból és hagyta, hogy csak vigyék a lábai, maga is alig tudta, hogy merre.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
A fele sem épült meg a kormány által beígért uszodáknak

A fele sem épült meg a kormány által beígért uszodáknak

Nagy Blanka otthagyta a Momentumot

Nagy Blanka otthagyta a Momentumot

Eljönnek a magyarok gyerekeiért – fenyegetőzött Beregszászon egy maszkos férfi

Eljönnek a magyarok gyerekeiért – fenyegetőzött Beregszászon egy maszkos férfi