Az uniós belépésünk óta több mint tízezer milliárd forint érkezett Magyarországra: ha a hétéves támogatási ciklusokat nézzük, eltelt egy fél (2004–2007) és egy teljes (2007–2013) ciklus. Az elmúlt két évben az előző ciklus kifizetései pörögtek fel. Az aktuális hétéves etap pályázatait csak most kezdik tömegével kiírni, tehát itt legkorábban a harmadik negyedévtől indulhatnak be a kifizetések.

Bár az Orbán-kormány zavartalan átmenetet akart, az uniós források elosztását segítő intézményrendszer átalakítása miatt megcsúsztak a tervek. Amint azt korábban lapunk is bemutatta, elemzők szerint az idei első negyedéves GDP azért lett olyan kiábrándító, mert a gazdaság növekedése oly mértékben függ a brüsszeli pénzektől, hogy ha abban csak kis szünet is akad, akkor az adatok megzuhannak.

Az EU-támogatás a mi olajunk

Eközben sorra tartják a konferenciákat, és publikálják az elemzéseket az uniós belépésünk óta lehívott támogatások hatásának értékeléséről – a kép pedig meglehetősen szomorú. A Hétfa Kutatóintézet, amely kormányzati megbízásból hozzáférhetett a pályázatok kifizetési adataihoz, lényegében alig mért foglalkoztatási (kb. 20 ezer fő) és GDP-bővülést (kevesebb mint egy százalék). Egy múlt heti konferencián az EU vissza nem térítendő forrásokra épülő támogatási rendszere került a támadások középpontjába. Zsiday Viktor alapkezelő, pénzügyi elemző is erről írt egy blogbejegyzésében: szerinte az EU-támogatás a mi olajunk, ami egy dologra jó, hogy segítse egy oligarchisztikus rezsim kialakulását.

Fazekas István

„A hazai gazdaság 2008-2009-től kezdve egy nagyon nagy mértékű, mostanában a GDP éves 4-5-6%-át kitevő pénzesőt kapott, (…) aki ehhez a zsírosbödönhöz közelebb tud férkőzni, az behozhatatlan előnyre tesz szert a többi gazdasági szereplővel szemben, nagy vagyonokat halmoz fel, és érdekeltté válik egy jóval kevésbé demokratikus, oligarchisztikus rendszer fenntartásában (amely szétosztja ezeket az erőforrásokat), pont úgy, ahogy az Oroszországban zajlik, csak ott nem EU-pénz van, hanem olaj.” - írta Zsiday.

Jobb a visszatérítendő?

A vissza nem térítendő uniós források rendszerének egyik legnagyobb ellenségeként aposztrofálta magát a már említett konferencián Zsembery Levente, az X-Ventures Kockázati Tőkealapkezelő vezérigazgatója, aki szerint ezek a támogatások megélhetési feltalálókat szülnek, akik nem a piacról akarnak megélni, hanem egyik pályázattól a másikig lavíroznak, miközben a figyelmüket a pályázással járó adminisztráció köti le. Zsembery a hvg.hu-nak azt mondta, hogy sok cégben ugyanaz a menedzser és a tulajdonos személye, és amikor egy vállalkozás pályázati pénzt nyer, kiderül, sok esetben nincs meg a megfelelő szakmai tudás a helyes elköltésére, a tulajdonosnak nincs üzleti elvárása a pénz felhasználásával kapcsolatban, így a pályázati forrás sok esetben csak felnagyítja a cég gyengeségeit.

A szakember ugyanakkor leszögezi, hogy különbséget kell tenni vissza nem térítendő és visszatérítendő támogatás között, mert utóbbi viszont egy jó lehetőség lehet a forráshiányos cégek előtt. „Az olyan programok, mint a Jeremie, amelynek keretében a pénz befektetett tőkeként jutott el a vállalkozásokhoz tőkelapon keresztül, jó kezdeményezések, mert a vállalkozónak kockázatot kellett vállalnia, végső soron az átadott üzletrésszel fizetett érte. A vállalkozó itt nem abban érdekelt, hogy minél nagyobb forrást szerezzen meg, hanem éppen csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges, hiszen a tőkével egyenes arányosan nő a cégéből feladott tulajdonrész is” – mondta Zsembery, aki szerint fontos különbség, hogy ez esetben az alapkezelő üzleti logika mentén szűri a cégeket, nem pedig a pályázati logika alapján, mint a vissza nem térítendő támogatásoknál.

Két hetük maradt a kockázati tőkéseknek a pénzosztásra

Május 31-én lejár a határidő, ameddig az alapkezelőnek be kell fektetniük a rájuk bízott 131,5 milliárd forintnyi Jeremie-s kockázati tőke legalább 80 százalékát. Az alapkezelőknél maradt összegeket vissza kell fizetni Brüsszelnek.

Ramaty intézményrendszer, elfolyó pénz

Váradi Balázs, a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet kutatója már 10 éve az Élet és Irodalom hasábjain közölt egy cikket arról, hogy a nemzetközi szakirodalom szerint egyáltalán nem biztos, hogy jót tesz egy országnak, ha bő támogatáshoz jut. A hvg.hu-nak most azt mondta, úgy látja, az akkori elemzése ma is áll, vagyis minél „ramatyabb” egy ország politikai intézményrendszere, annál kevésbé tud segíteni a „talált pénz” beáramlása. A ramatyság egyik szokásos mércéje pedig például a korrupció szintje.

„Nem biztos, hogy Magyarországnak jót tett az EU-támogatás” – mondja, hozzátéve, hogy csak azért fogalmaz kissé bizonytalanul, mert a gyakorlati összehasonlítás lehetetlen: nem tudjuk teljes bizonyossággal, hol állnánk most a csatlakozásunk után 12 évvel az uniós támogatások nélkül. Az első negyedéves kiábrándító GDP-adatra is azt mondta, „olyan ez, mintha kábítószerfüggők lennénk, és amikor nem jutunk hozzá a szerhez, akkor jelentkeznek az elvonási tünetek. Ám ez nem jelenti azt, hogy a kábítószer fogyasztása jó dolog”

Megoldást egyébként nem nagyon lát a kutató, a szakirodalom a donorországokat szokta arra figyelmeztetni, hogy ne adjanak vissza nem térítendő támogatásokat olyan helyekre, ahol az káros folyamatokat indíthat el, az EU szolidaritásra épülő alapelvei azonban ellentmondanak ennek. A 2021 utáni következő támogatási ciklus tervezése már elindult, és vannak az asztalon olyan javaslatok, amelyek átalakítanák a jelenlegi rendszert (Juncker-terv), de a vissza nem térítendő támogatások továbbra sem szűnnek meg.

Az EU nem kockáztat

Már 2003 körül is lehetett olyan tanulmányokat olvasni, amelyek a vissza nem térítendő forrásokra épülő uniós támogatási rendszert veszélyesnek tartották, és ahhoz hasonlították, amikor egy ország nem képes a rendelkező nyersanyagvagyonából megfelelően profitálni.

Túry Gergely

Balás Gábor, a Hétfa Kutatóintézet ügyvezetője szerint a kkv-k és a közkedvezményezettek szemszögéből nem ennyire rossz a helyzet. Az szerinte is igaz, hogy a beruházói oldalon a vissza nem térítendő támogatások érdemben nem növelik a foglalkoztatást, sem a cégek nyereségességét, de ezt más európai ország vizsgálatai is így találták. Ennek szerinte az az oka, hogy az uniós támogatási rendszer eleve a kockázatok minimalizálására épül. "Csak a stabil vállalkozások rúghatnak labdába, a nagy növekedési potenciálú, de ehhez magasabb kockázatot vállaló projektekkel pályázó vállalkozásoknak esélye sincs."

Szerinte általában olyan projekt kap vissza nem térítendő támogatást, melyet az adott vállalkozás amúgy is megvalósítana, és a vállalkozás a meglévő 3-4 projektterve közül aszerint választ, hogy mire van éppen támogatás, miközbenazt parkoló pályán tartja, amire éppen nincs, de lehet számítani rá, hogy majd lesz. A vissza nem térítendő támogatásoknak a vállalati versenyképességre ugyan alig van kimutatható hatása, de például segítheti az exportpiacra lépésüket.

Arra nézve Balás szerint csak hiedelmek vannak, mérések nincsenek, hogy a vissza nem térítendő támogatások átalakítása pénzügyi eszközökké (hitel, hitelgarancia, kockázati tőke) hatékonyabbá teszi-e a fejlesztési pénzeket. A feltevés az, hogy ebben az esetben jobb, alaposabban átgondolt és előkészített projektekre kérnének támogatást: Balás szerint a közép-magyarországi régióban valószínűleg ilyen feltételek mellett is lehívnák a rendelkezésre álló keretet, de a felzárkózó régiókban már nem biztos, hogy lenne elég pályázó. Balás arra is rámutatott, hogy a vissza nem térítendő támogatások átalakítása visszatérítendőekké elsősorban Nyugat-Európából nézve népszerű, ahol a munkahelyek elvándorlásának csökkenését várják tőle. (A mostani támogatási rendszerben munkahelyteremtésre is fel lehet használni ilyen pénzeket: a multik ennek keretében tudnak támogatott módon munkahelyeket létrehozni - és máshol megszűntetni.)

Ami a korrupciót illeti, kemény adatokon mért kutatások nincsenek a kiterjedtségéről: annyi kijelenthető, hogy egy korábbi európai összehasonlítás szerint a forráskoncentráció az összesített közbeszerzéseknél például az útépítésekre szakosodott Közgép esetében arányaiban nem volt nagyobb, mint pár évvel korábban a Strabag esetében vagy
mint ami más országok piacvezető útépítő társasága esetében látható.

Tehát ne aggódjunk, hogy egy adott kör sokat nyer, arányaiban nem többet, mint más országban a piacvezető.