A China Daily beszámol arról, hogy Pekingben a kereskedelmi minisztérium szóvivője sietett cáfolni az amerikai állításokat, és azt hangsúlyozta: a szabadkereskedelem körülményei között is garantálni lehet a nemzetbiztonságot. Korábban Donald Trump csak azért hivatkozott a nemzetbiztonságra a kereskedelmi háborúban, mert a WTO szabályai szerint ezzel a legegyszerűbb megindokolni a szankciókat. De most nem erről van szó, hanem arról az ipari kémkedésről, melyet Kína elképesztő méretekben folytatott az USA-val szemben. Az NSA főnöke kijelentette 2014-ben: ez a világtörténelem legnagyobb anyagi transzfere – ellenszolgáltatás nélkül.

2015-ben az USA megállapodott Kínával 

Megszüntetjük az államilag szervezett ipari kémkedést az USA-ban – ígérték meg Hszi Csin-ping elnök emberei a Fehér Házban nem sokkal azelőtt, hogy a Mennyei Birodalom első embere amerikai földre lépett volna. Senki nem akart hinni nekik Amerikában, de Peking betartotta azt, amit ígért. Hosszú tanulmányban indokolja meg a Wired című, általában igen jól értesült portál azt, hogy miért. Elkapták Kína mesterkémét, Szu Pint, aki kitálalt az enyhe ítélet reményében. Pekingben átszervezték a hírszerzést. Korábban a katonák domináltak, de Hszi Csin-ping elnök megrendszabályozta őket. Helyükre lépett az állambiztonsági minisztérium. Ők kezdték újra az ipari kémkedést – ipari méretekben. Pekingben azután döntöttek így, hogy Trump megindította a kereskedelmi háborút.

A protekcionista gazdaságpolitika előnyös Amerikának 

Ezzel a meglepő állítással szolgál az Econpol Europe kutatóintézet, mely a kereskedelmi háborút elemzi az USA és Kína között. Trump elnökön kívül szinte mindenki más azt állítja, a protekcionista gazdaságpolitika őrültség, mert egy kereskedelmi háborúban mindenki rosszul jár. Nem így van – közlik a kutatók, akik a Deutsche Welle közszolgálati portálnak magyarázzák el, hogy miért jó Amerikának Trump protekcionista gazdaságpolitikája. Mindenekelőtt megnézték a számokat. Az USA 250 milliárd dollár értékű kínai exportot sújt szankciókkal, míg Kína 60 milliárd dollár értékű amerikait. Minthogy az USA deficit óriási a kétoldalú kereskedelemben, ezért nyilvánvaló, hogy a kínaiak nem tudnak olyan megtorlást alkalmazni, mint Washington. A tanulmány szerzői rámutatnak arra, hogy a kínaiak állják a megnövekedett költségek 75%-át, ebből pedig Amerikának 18,4 milliárd dollár haszna keletkezik. De nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy a kínaiaknak az amerikai high tech "importjára" mindenképp szükségük van. Hszi Csin-ping elnök ugyan kiadta a jelszót: támaszkodjunk a saját erőnkre ezen a területen is, de ez egyelőre inkább vágyálom, mint valóság. Marad az ipari kémkedés ...

Trump–Hszi Csin-ping-találkozó Argentínában

A két világhatalom vezetője állítólag kedveli egymást. Legalábbis így értesült a hongkongi South China Morning Post. Elég lesz-e ez egy megállapodáshoz az USA és Kína között Argentínában, ahol a G20 vezetői gyűlnek össze a hónap végén? A kínaiak nagyon meg akarnak állapodni – mondta Trump elnök arra a telefonbeszélgetésre hivatkozva, melyet Hszi Csin-ping elnökkel folytatott. Nemrég Washingtonban járt a kínai hadügyminiszter és Peking első számú diplomatája, hogy tisztázzák a nemzetbiztonsági kérdéseket Trump embereivel. Mike Pence alelnök Szingapúrban fenyegette meg Kínát: ha nem lesz megállapodás, akkor szigorodhatnak, értékben megkétszereződhetnek a szankciók. Az Econpol Europe tanulmánya szerint a jelenlegi szankciók mellett 37%-kal csökkenhet a kínaiak exportja az USA-ba. Ez oda vezethet, hogy az olló zárul, vagyis kisebb lehet az amerikai kereskedelmi deficit 17%-kal.

A nevető harmadik

Ha ketten háborúznak, akkor a kívülállók jól is járhatnak. Ennek a nyilvánvaló igazságnak nézett utána a japán Nomura. Kiderült, hogy a Kína elleni amerikai szankciókból elsősorban Malajzia profitál, de bőven jut Japánnak, a Fülöp-szigeteknek és Vietnamnak is. Washingtonban ugyanis ravaszul állították össze a szankciós listát: olyan áruk szerepelnek rajta, melyek máshol is beszerezhetők, nemcsak Kínában. Sokan profitálnak tehát Trump kereskedelmi háborújából, de egy nagy vesztes van: Kína. Érthető, ha Hszi Csin-ping elnök meg akar állapodni, mielőtt a kereskedelmi háború végképp elfajul. Persze Pekingben is felmerült a gondolat: Amerikán kívül is van élet, de ez már egy másik történet. (via Nomura, South China Morning Post, Deutsche Welle, China Daily)