Túlságosan is amerikai mentalitású az európai jelölt – búslakodik a párizsi Le Figaro. Nem mintha Christine Lagarde nem lett volna az, amikor egy chicagói ügyvédi iroda éléről Nicolas Sarkozy elnök hazahívta. Ráadásul Lagarde jogász, míg Krisztalina Georgieva közgazdász mintaszerű szakmai előélettel. A szófiai közgazdasági egyetem elvégzése után tanult a London School of Economicson és a Harvardon is. Azután előadásokat tartott a felzárkózás közgazdaságtanáról szerte a világban: még a pekingi Csinghua egyetemre is eljutott, ahol Hszi Csinping elnök végzett.

Karrierje egyértelműen a washingtoni Világbankhoz kötődik, ahol 1993 óta van állásban a most 66 éves bolgár közgazdász. Emiatt szomorkodik a párizsi Le Figaro, hiszen a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap a neoliberális globális konszenzus két alapvető intézménye volt a kilencvenes években.

Csakhogy Krisztalina Georgieva nem hiába lett az Év Európai biztosa 2014-ben. Jean-Claude Juncker épp szakmai alapon választotta őt alelnökké és a nemzetközi ügyek biztosává. Az elismerést elsősorban azzal érdemelte ki, hogy kiválóan megszervezte az Európai Unió segélyprogramjait Haitin, Pakisztánban és Chilében.

Ettől függetlenül kétségtelen tény, hogy a Világbank határozta meg Krisztalina Georgieva szakmai életét. Egy ideig például Moszkvában vezette a Világbank irodáját. Minthogy kiválóan beszél oroszul, jól megértette helyi partnereit, akiknek a gondolkodását a régión kívülről érkezettek ritkán látják át azonnal, ha Washingtonból érkeznek. Mindez a szakmai oldal, de a Nemzetközi Valutaalap élére kizárólag politikai alapon kerülhetnek vezetők. Vajon miért Krisztalina Georgievát javasolták az európaiak?

Macron mesterterve

A fiatal francia elnök ugyan az üzleti életből jött, de nagyon gyorsan beletanult a politikába. Rájött arra, hogy nagyon sok múlik a személyes kapcsolatokon. Az egyik mentora ebben az a Sarkozy elnök volt, aki jobboldali politikusként támogatta Emmanuel Macron közéleti pályafutását annak ellenére, hogy a Rotschild bankház egykori kiválósága egy szocialista kormányban vállalt gazdasági miniszteri állást.

Az európai választások után a francia elnök tanácsadói mestertervet dolgoztak ki az európai vezetői posztok elosztására. Mi volt a franciák prioritása? Az Európai Központi Bank. Mindenképp a saját emberüket akarták ott elhelyezni, és megakadályozni azt, hogy a német Bundesbank elnöke kapja meg a fontos posztot. Így lett azután Macron javaslatára a német Ursula von der Leyen a brüsszeli bizottság vezetője és Christine Lagarde az EKB elnöke. De miért támogatták az Európai Unió keleti tagállamai – köztük a visegrádi országok – ezeket a jelölteket? Mert ők is kaptak valamit: azért támogatták ezeket a jelölteket, hogy cserébe nekik is jusson egy fontos tisztség, az IMF vezetői posztja. Ezért lett az Európai Unió jelöltje a Nemzetközi Valutalap élére Krisztalina Georgieva. Tőle azt várják, hogy folytassa Christine Lagarde politikáját, vagyis legyen sokkal megértőbb az adós országok problémái iránt, mint a neoliberális iskola amerikai emberei vagy épp a németek a maguk pénzügyi szigorával.

Krisztalina Georgieva megválasztása ugyanakkor még egyáltalán nem biztos. Az amerikaiaknak és az európaiaknak ugyanis már nincsen többségük az IMF-ben, vagyis szükség van néhány más állam meggyőzésére. Erre Hszi Csinping elnök már Hangcsouban figyelmeztette a nagyhatalmakat, amikor ott rendezték a G20-csúcstalálkozót. Kína, Oroszország és más államok gyakran bírálták az amerikai-európai megállapodást a vezetői posztok elosztásáról. Azzal érvelnek, hogy elmúltak azok az idők, amikor Amerika és Európa együtt a világgazdaság két meghatározó tényezője volt.

Ma már a BRICS államok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) súlya sokkal nagyobb a globális gazdaságban, mint amikor az amerikai-európai paktumot megkötötték. Lehet, hogy most megpróbálkoznak egy saját jelölttel, de annak igen nehéz lesz többséget szereznie az uniós jelölttel, a bolgár Krisztalina Georgievával szemben a Nemzetközi Valutaalapban.