Halmokban áll egyes magyar cégeknél az alapanyag vagy az eladatlan készáru, mert a koronavírus-járvány tetőzési előtti időszakban csak növelték a megrendeléseiket, mivel ellátási zavartól tartottak. A G7 cikkéből kiderül: a jelenség a lakossági pánikvásárláshoz hasonló.

A magyarországi veszélyhelyzet elrendelése utáni napokban volt olyan időszak, amikor egész Szlovákián keresztül a csehországi Brnóig, 93 kilométer hosszan sorakoztak azok a kamionok, amelyek Magyarországra próbáltak belépni Rajkánál – emlékeztet cikkében a G7.

A normál működés mellett a cégek átlagosan nagyjából egyhavi készletet tartanak fenn, vannak azonban anyagok és alkatrészek, melyekből még ekkor is csak töredék áll a rendelkezésükre.

Ezért a szállítások elakadása tényleg komoly kockázat volt.

Ilyesmire viszont tömegesen egyáltalán nem került sor, május elejére pedig lényegében mindenhol normalizálódott a helyzet. Még az Olaszországból rendelő vállalatokhoz is minden eljutott, és már a szállítási idő sem volt extrém magas – írja a lap.

Csakhogy időközben sokat változott a magyar ipar helyzete, és a termelés visszaesése miatt a legtöbb iparágban áprilisban már nem volt szükség annyi alkatrészre, alapanyagra, mint azelőtt. A helyzetet bonyolította, hogy az elakadó szállítások miatt többen is elkezdtek nagyobb mennyiségben rendelni, hogy ne kelljen a hiány miatt felfüggeszteni a gyártást. A G7 szerint különösen azoknál a cégeknél volt ez jellemző, amelyeknél még nagyon pörgött az üzlet, például mert a lakossági rohamvásárlások miatt élelmiszeripari cégeknek szállítottak.

Áprilisban viszont itt is változás állt be, és már ez a szektor sem pörgött annyira.

“Az élelmiszerüzletek forgalma ugyan még az átlagos felett volt, de a márciusi szinttől már masszívan elmaradt, az élelmiszer-ipari termelés pedig egyenesen csökkent” – írta a lap.

A jelenség felgyülemlő árukészletet eredményezett: a G7-nek nyilatkozó termelőcégek azt mondták, hogy a szokottnál is több készlet gyűlt fel náluk, az autóipari beszállítóknál pedig különösen magas a készletszint.

Több cégnél azzal számoltak, hogy a nagy gyártók egyik pillanatról a másikra kezdenek majd el nagyobb mennyiséget rendelni, amit viszont a beszállítók a jelenlegi visszafogott kapacitással nem biztos, hogy azonnal le tudnának nekik gyártani. Épp ezért a holtidőszakban – amikor amúgy sem tudtak mit kezdeni a hirtelen feleslegessé vált munkaerővel és kapacitásokkal – sokan inkább előre termeltek, és most ezeket a késztermékeket raktározzák.

A G7 szerint ennek azonban akár hosszú távú hatása is lehet a magyar gazdaságra, a raktárban álló készleteket ugyanis a jövőben már nem kell újra legyártani, ezek akkor járultak hozzá a teljes gazdaság teljesítményéhez, amikor megtörtént a felhalmozás. Megjegyzik azt is, hogy a 2008-as válság kirobbanását követően például hosszú negyedéveken keresztül a készletek leépítése volt az egyik legfontosabb GDP-csökkentő tényező.