Made in Germany

„Felelősségvállalás egy változó világban - A düsseldorfi székhelyű, tőzsdén jegyzett Rheinmetall AG integrált technológiai konszernként egy olyan vállalat, amely ugyanolyan erős, mint amilyen sikeres nemzetközi szinten, és amely innovatív termék- és szolgáltatáskínálatával számos piacon aktív” – ezek a fókuszcsoportos mintán kitenyésztett szavak fogadják azt, aki felkeresi a Rheinmetall AG (vagyis részvénytársaság) hivatalos oldalát. Mindez egy olyan háttér előtt, ami akár egy MacBook alapértelmezett képernyővédője is lehetne: a Föld bolygó és a csillagok, a felhős égbolton megcsillanó nap.

A gyanútlan látogató elsőre akár azt is hihetné, a Rheinmetall valamiféle energetikai vagy technológiai cég, de a valóságban a Rheinmetall légvédelmi ágyúkban, tankokban, tarackokban utazik és még sok minden másban, ami a védelmi iparhoz kapcsolódik. A cég Németország legnagyobb fegyvergyártója, de ahhoz, hogy ez kiderüljön, tényleg alaposan le kell görgetni az oldalon, a „Rendszerek & Termékek” fül alatt is még csak „Ipar”, „Mobilitás”, „Föld”, „Ég” stb. opciókra kattinthatunk.

Sokáig a komplett német védelmi szektornak is olyasmi volt a filozófiája, mint a Rheinmetall weboldalának:

„csak ki ne derüljön, mit csinálunk mi itt”.

Ez azonban – sok minden mással együtt – az orosz-ukrán háború kitörésével alaposan megváltozott. A Süddeutsche Zeitung úgy fogalmazott, a német hadiiparnak megjött az önbizalma.

Jó befektetés

A Rheinmetall részvényei 2022 januárjában, egy hónappal azelőtt, hogy az orosz tankok megindultak Ukrajnának, 90 euró körül mozogtak. Áprilisban már a dupláját érték, idén stabilan pedig 200 euró fölött vannak, de jártak már 276 eurónál is. Armin Papperger, a Rheinmetall elnök-vezérigazgatója egy interjúban arról beszélt, 300 eurót tart reálisnak, és valószínűleg igaza van, a cégcsoport tavaly kinőtte az MDAX tőzsdeindexet és fellépett a legfontosabb német vállalatokat tömörítő DAX részvényindexbe, a német védelmi ipari vállalatok közül elsőként. A koronavírusból háborúba átcsúszó világunkat jól szimbolizálja, hogy a Rheinmetall éppen egy egészségügyi szolgáltatót váltott márciusban a DAX-on.

A hadiipari óriásnak tavaly 1 milliárd euróval nőtt az árbevétele és 6,4 milliárd euróval a forgalma. 2022-ben felvettek 2000 embert, amivel elérték a 25 ezer foglalkoztatottat, idén ehhez hozzáadnának még 3000-et. Tavaly ősszel megvették az egyik legnagyobb riválisukat, a spanyol Expal Systemst, Magyarországon pedig rögtön három helyszínen is terjeszkednek.

A Palkovics László vezérigazgatósága alatt működő N7 Holding Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Zrt. 49 százalékos részesedése mellett lőszergyárat húznak fel Várpalotán; Zalaegerszegen – Palkovics szülővárosában, az ex-miniszternek kedves ZalaZone autóipari tesztpálya mellett – Lynx összeszerelő üzem épül (ez egy ultramodern páncélozott gyalogsági harcjármű, 218 darabot rendeltünk belőle, ebből 172-őt gyártanak majd Zalában); a budapesti Infoparkban pedig szoftverfejlesztő központot nyitnak majd. Ehhez létrehoztak három magyar leányt, ezek sorrendben a Rheinmetall Hungary Munitions Zrt., a Rheinmetall Hungary Zrt., és a Rheinmetall Electronics Hungary Kft. A magyarországi terjeszkedést nem amatőrökre bízza a Rheinmetall, nemrég leigazolták a Honvédelmi Minisztérium tavaly novemberben előzmény nélkül felmentett államtitkárát, Maróth Gáspárt kelet-európai koordinációs vezetőnek.

Háború négyig

Mindemellett a Rheinmetall a dinamikusan változó magyar informatikai és távközlési szektorba is bevásárolta magát. Tavaly év elején részvényvásárlással és tőkeemeléssel 25,1 százalékos tulajdont szereztek a 4iG-ben, amivel Jászai Gellért cégcsoportjának legnagyobb nemzetközi befektetőjévé léptek elő. A 4iG negyede mellé a jelek szerint egy tanácsadó testületi hely is járt, így 2022 januárjától Armin Papperger Rheinmetall-vezér is a testületet erősíti.

A 4iG és a Rheinmetall, a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt.-vel kiegészülve közös vállalatot is alapított. A Rheinmetall többségi tulajdonában lévő cég célja egyfelől a Magyar Honvédség digitalizációjának elősegítése, másfelől pedig a kelet-közép-európai NATO-tagállamok hadseregei számára korszerű digitális eszközök fejlesztése és forgalmazása.

A nagyívű magyarországi hadiipari befektetésektől nem kevesebbet vár a kormány, mint a jelenleg nem létező hazai hadiipari export felpörgetését. Arról, hogy ennek van-e reális esélye, itt írtunk bővebben.

Új korszak

Míg a magyar miniszterelnök annyira rászokott a háborús retorikára, hogy még húsvétkor is „kolbászhadműveletről” beszél, a német közéletből a történelmi tapasztalat teljesen kiölt mindenféle militáns szólamot. Az utóbbi évtizedek német kormányaiban a hadügyminiszteri pozíció inkább volt olyasmi, amit valahogyan túl kell élni, mintsem egy politikai karrier megkoronázása. Így amikor 2021 végén megalakult az Olaf Scholz vezette német kormány, egyik koalíciós partner sem kapkodott a védelmi miniszteri székért, ami így a szociáldemokraták (SDP) nyakán maradt. Az SPD pedig odaadta a pozíciót egy karrier politikusnak, a biztonságpolitikához nem sokat konyító korábbi igazság-, és családügyi miniszternek, Christine Lambrechtnek. Ez valószínűleg senkit sem zavart volna, ha a Scholz-kormány felállása után bő három hónappal nem tör ki egy, a második világháború óta nem látott mértékű fegyveres konfliktus Európában.

Három nappal az orosz-ukrán háború kitörése után Olaf Scholz elmondta híressé vált Zeitenwende-beszédét a Bundestagban, melyben meghirdette a német kül-, és biztonságpolitikai teljes revízióját. Bejelentette, hogy 100 milliárd euró gyorssegélyt allokálnak a német hadsereg, a Bundeswehr számára, és hogy onnatól kezdve minden évben a GDP 2%-át fordítják majd védelmi kiadásokra, teljesítve ezzel a NATO által elvárt minimum követelményt. A Zeitenwende, vagyis a korszakváltás ugyan döcögősen halad, de a szemléletváltás mindenképpen megtörtént.

Ezt a nagyszabású projektet – Németország újrafelfegyverzését – kellett volna Christine Lambrechtnek levezényelnie, azonban a német sajtó, ellenzék, és választók egybehangzó véleménye szerint erre teljességgel képtelennek bizonyult, így egy rossz optikájú helikoptereztetés és egy rendkívül kínos szilveszteri videó után a kancellár 2023 januárjában leváltotta őt a hadügyminiszteri posztról. Helyére a védelmi és biztonságpolitikai kérdésekben otthonosabban mozgó Boris Pistoriust, korábbi alsó-szászországi tartományi belügyminisztert ültette. A szociáldemokrata politikusnak jobban áll a terepszínű kabát, szót ért a katonákkal, és a védelmi iparral is, jelenleg pedig az ország messze legnépszerűbb politikusa.

Az, hogy Németországban egy hadügyminiszternek ilyen jó mutatói legyenek akár még egy évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Ahogyan az is, hogy a Rheinmetallt „elárasszák az állásjelentkezésekkel” – márpedig erről beszélt idén márciusban Armin Papperger elnök-vezérigazgató a Süddeutsche Zeitungnak. Mint mondta: „A Zeitenwendével és a háborúval nemcsak Európának, de a Rheinmetallnak is új korszak kezdődött”.

24 órán belül kész volt az ajánlat

Nincs is ebben semmi különös. Háború van, jól megy az olaj, az arany, és a fegyver, bár – annak ellenére, hogy erről a pacifista alaphangulatú Németországban nem szívesen beszéltek – a háború előtt sem ment olyan rosszul a német hadiiparnak. 2018 és 2022 között Németország a világ ötödik legnagyobb fegyverexportőre volt, 4,2%-os piaci részesedéssel, csak Kína (5,2%), Franciaország (11%), Oroszország (16%), és az Egyesült Államok (40%) előzte meg. És bár a mindenkori német vezetés fennen hangoztatta, hogy konfliktuszónába nem küldenek fegyvereket (ezt a gyakorlatot hivatalosan az orosz-ukrán háború miatt törték meg először), jutott – és továbbra is jut – azért a német hadiipari eszközökből erősen megkérdőjelezhető partnereknek, például Szaúd-Arábiának is. Annak a Szaúd-Arábiának, amelynek a jemeni polgárháborúba való beavatkozása 2015 óta több mint 230 ezer emberéletet követelt. (Az utóbbi napokban fegyverszüneti tárgyalások kezdődtek az Irán által támogatott huti lázadók, és a szaúdiak vezette kormánypárti koalíció között, de a jemeni polgárháború továbbra is a „világ legnagyobb humanitárius krízise” az ENSZ szerint.)

A Rheinmetallt tehát nem a hamvaiból kellett feltámasztani, hogy eleget tegyen az új erőre kapó német védelmi politika igényeinek. Armin Papperger ajánlata arról, miként is lehetne elkölteni azt a 100 milliárd eurónyi gyorssegélyt, amelyet a német hadsereg modernizálására szánt a Scholz-kormány, állítólag 24 órával a kancellár beszéde után már az illetékesek asztalán volt. Az, hogy ez a csillagászatinak tűnő összeg hadiipari szakértők és Boris Pistorius védelmi miniszter szerint is legfeljebb arra elég, hogy a vállalhatatlan állapotban lévő Bundeswehrt a víz fölött tartsa, már egy másik cikk témája.

A vállalatot 2013 óta vezető Pappergernek más ötletei is vannak. Március elején belengette, hogy a Rheinmetall kész „kerek 200 millió euróért egy gyárat Ukrajnában felépíteni”. Ebben a üzemben már egy új, – a nagymacskás vonalon maradva – Panther névre hallgató tankot gyártanának, a Rheinmetall tavaly nyáron bemutatott legújabb fejlesztését. Az utóbbi időben sok figyelmet kapó Leopard 2-es gyártásában a Rheinmetall csak junior partner (csak az ágyút gyártják), a fő kivitelező a müncheni székhelyű rivális, a Krauss-Maffei Wegmann (ők csinálnak minden mást).

Papperger úgy számol, hogy az ukrajnai harckocsigyár felépítése nagyjából 12-14 hónapig tartana, aztán még idő felfuttatni a gyártást, mindennel együtt legkorábban 2024 végére tudnának vele elkészülni. 400 tankot gyártanának benne, évente. A Panther egyelőre semelyik országban sincs üzemben, így Ukrajna lehetne a „világ legerősebb harcjárműjeként” hirdetett tank első vásárlója.

Az üzletre még rá kell bólintania a kijevi és a berlini kormányoknak, Papperger március közepén azt mondta, „valószínűleg megszületik a döntés az elkövetkező két hónapban”. Ha a politikusok visszadobják az ötletet, a Rheinmetall Magyarországon húzná fel új gyárát.

Szomszédok

A tavalyi év egyik legnagyobb hadiipari beruházásánál ellenben szóba sem jött a Rheinmetall. Lengyelország tavaly nyáron jelentette be, hogy több milliárd dolláros védelmi megállapodást köt Dél-Koreával, melynek keretében közel 1000 tankot, több mint 600 önjáró löveget, és 48 könnyű vadászgépet vásáról az ázsiai országtól. Az eszközök egy részét a koreai Hyundai Rotem és Hanwha Defense vállalatok a következő években szállítják le (néhány már tavaly év végén megérkezett), míg 800 harckocsit Lengyelországban gyártanak majd, a koreaiak ugyanis egy komplett gyárat telepítenek az országba.

Lengyelország az orosz-ukrán háború kitörése után a GDP 3%-ára növelte védelmi kiadásait, és fokozatosan Európa egyik legütőképesebb hadseregét építi ki. A Dél-Koreával kötött üzlet az ázsiai ország valaha volt legnagyobb védelmi megrendelése. A másik nagy nyertes az Egyesült Államok, amely Dél-Koreának és Lengyelországnak is szoros szövetségese, a lengyelek által vásárolt vadászgép ráadásul közös amerikai-koreai fejlesztés. A Rheinmetall azért nem tudott versenybe szállni, mert nem tudott volna ilyen rövid időn belül, ilyen komoly képességeket garantálni a varsói kormánynak.

A hadiipari export a külpolitikai befolyásszerzés bevett eszköze. Ha egy ország hadrendbe állít egy importált harcászati technológiát – mondjuk egy bizonyos típusú tankot –, akkor az eszközök javításán, karbantartásán, pótlásán keresztül lényegében kiszolgáltatottá válik annak az országnak, amelyiktől a technológiát vásárolta. Emellett a legtöbb fegyverexport-szerződésnél kikötik, hogy csak az exportőr engedélyével lehet az eszközöket később továbbadni.

A német kormány beleegyezésére volt szükség akkor is, amikor egyes országok olyan Leopard-2-es harckocsikat szerettek volna Ukrajnának átadni, amelyeket már megvásároltak, tehát a saját állományukban volt. Mintha csak akkor adhatnám el a használt Suzukimat, ha beleegyezik a japán állam. Sőt, akkor is szükség volt a német kormány engedélyére, amikor Lengyelország szovjet gyártmányú, MiG-29-es vadászrepülőgépeket szeretett volna Ukrajnának átadni, ugyanis a kérdéses gépeket valamikor a németektől vásárolták.

Ez a gyakorlat teljesen indokolt, semelyik kormány nem szeretné az általa eladott fegyvereket az ellenségei kezében viszontlátni. Ugyanakkor pont ez az a függés, amit a lengyelek, látva, hogy Németországgal még összekülönbözhetnek stratégiai kérdésekben, főleg ami Oroszországot illeti, az elkövetkező 30-40 évre nézve szerettek volna elkerülni – az ilyen beszerzések ugyanis általában legalább ennyi időre szólnak.

A német hadiipar szempontjából mindazonáltal kínos, hogy a közvetlen szomszédjuk fegyverkezéséből maradnak ki. A régóta szorgalmazott összeurópai hadiipari beszerzések korától még elég messze vagyunk.

Leopárdok hazája

A Rheinmetallnak tehát több lett a pénze, a munkavállalója, magasabb a kapitalizációja, és nagyobb a befolyása. Az általuk gyártott fegyverekkel harcolnak Ukrajnában, ezeket javítják is, miközben elképesztő mennyiségű lőszert kell kipumpálniuk, az ugyanis évtizedek óta nem látott mértékben fogy a háborúban. A vállalat részt vesz az új, amerikai F-35-ös vadászgépek fejlesztésében. A Rheinmetallt az utóbbi évben többször is érte kibertámadás, legutóbb április közepén, bár a vállalat szóvivője szerint ez csak a civil üzletágat érintette (beszállítanak többek között autóiparnak is).

Ott még nem tartunk, hogy úgy nézzen ki az ő weboldaluk is, mint a világ legnagyobb hadiipari vállalatáé, az amerikai Lockheed Martiné (a tengeren túli kollégák a direktebb megközelítés hívei, kb. csak a puskaropogás hiányzik az oldalukról), de a német hadiipar imidzse szélsőséges változáson ment keresztül az utóbbi egy évben – gyilkosokból a civilizáció megmentői lettek.