Hiába süllyedt már tavaly év elejére 5 százalék alá a 2022-23-as nagyon magas szintről az infláció, és maradt többnyire ezen az értéken, a lakossági inflációs érzet mutatója lassabban csökkent, és magasabban ragadt, mint a 2022 előtti szint. Jelenleg a hivatalos, a legutóbbi hónapokban 4,3 százalék körül alakuló infláció négy-ötszörösét érzik az emberek – derül ki a GKI Gazdaságkutató elemzéséből.
A lakossági inflációs érzet mutatója a lakosság által az elmúlt 12 hónapra vonatkozó áremelkedést méri, és jelentősen eltér a hivatalos inflációs adatoktól. Ez utóbbi hónapokban 4,3 százalékos volt.
A lakosság és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által mért árszínvonal-változás eltérése erősen ugrált 2018 és 2025 között:
- 2021-ben és előtte átlagosan négy-ötször akkora inflációt érzékeltek az emberek, mint a hivatalos adat,
- 2022 és 2023 nagy részében ez kétszeres érték alá csökkent,
- 2024-re viszont több mint hétszeresre növekedett, majd
- 2024 végére visszatért az ötszörös értékhez és azóta is ezen a szinten maradt.
Fogyasztói árindex és a lakosság által az elmúlt 12 hónapban tapasztalt áremelkedés mértéke, 2018. január – 2025. szeptember
GKI
Ezért, bár a KSH adatai alapján a fogyasztói árindex emelkedése jelentősen lelassult, és tartósan 5 százalék alá került, a lakosság nem ezt érzékeli.
De miért is?
A két mutató közötti különbség egyik oka, hogy az egyes háztartásoknak eltérő az áruk és szolgáltatások iránti kereslete, ezért a hivatalos fogyasztói árindex nem feltétlenül tükrözi minden egyes háztartás költségeit. Másrészt az emberek hajlamosak a saját tapasztalataik alapján érzékelni az inflációt: ha egy adott, gyakran vásárolt termék ára gyorsan emelkedik, de a többiek ára stabil marad, az egész gazdaságra vonatkozóan magasabb inflációs rátát érzékelnek.
Különösen válságok vagy bizonytalan időszakok idején alakul ki erősebb félelem az inflációval kapcsolatban. A lakosság akkor is magas inflációt érez, ha a tényleges áremelkedés nem olyan drámai, de a félelem vagy pesszimizmus hatása erősíti az inflációs érzést. Ráadásul, ha az emberek gyakran hallanak az árak emelkedéséről, hajlamosak nagyobb inflációt érezni.
A GKI szerint ez a mutató az egyes társadalmi csoportok között is másként alakul:
- a legkisebb az eltérés a diplomások és a felső jövedelmi tizedbe tartozók esetében,
- a legnagyobb pedig az alapfokú végzettségűek, két a legalsó jövedelmi tizedbe tartozók, valamint a 65 év felettiek esetén.
A Magyarországon jellemző magas infláció során jobban nőttek az alapvető létszükségleti termékek és szolgáltatások árai, mint a tartós, ritkábban vásárolt termékekéi, és ez jobban érintette az alacsony jövedelműeket, akiknek az aránya éppen a magas infláció miatt nőtt.
Minél kisebb valaki jövedelme, annál nagyobb részét fordítja önfenntartásra, azaz élelmiszerre, a rezsire és a lakhatásra, amelyek hagyományosan árrugalmatlan termékek vagyis akkor is megvesszük őket, ha emelkedik az áruk.
A 30 éves kor alattiak jelentős része otthon lakik, jellemzően nem maguk vásárolnak be, így az inflációs várakozásaik is eltérnek szüleikétől. A másik oldalon az idősek ritkán költenek nagyobb értékű tételekre, például háztartási berendezésekre vagy kocsira, így ezek árváltozása őket nem is érinti.
