A jegybank monetáris tanácsa (mt) a várakozásoknak megfelelően nem változtatott a kamatkondíciókon október 21-i ülésén, az alapkamat mértéke marad 6,5 százalék. Ahogy már hónapok óta, kamatemelésre nincs szükség, kamatcsökkentésre pedig nincs lehetőség.
Orbán és Nagy beleszóltak
Még annyira sincs, mint szeptember végén volt. Október elején ugyanis Orbán Viktor miniszterelnök, majd pár nappal később Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter megpendítették, hogy ideje volna egy kamatcsökkentésnek. A kormány álláspontja szerint a magas kamatok ugyanis fékezik a gazdaságot, a 4,3 százalékos infláció mellett pedig egy (több) kamatcsökkentés után még mindig eléggé a pozitív tartományban maradna a reálkamat (az alapkamat magasabb lenne, mint az infláció) a célok (az árstabilitás) eléréséhez.
A kormányzati nyomásgyakorlás után a jegybanknak különösen meg kellett mutatnia, hogy független intézményként nem tűr beleszólást a monetáris politikába. Ennek része a kamattartás, a szigorú monetáris kondíciók fenntartása – a kamatdöntésről kiadott közleményben, illetve Varga Mihály jegybankelnök sajtótájékoztatóján még a korábbiaknál is szigorúbb üzenetek várhatók.
Varga Mihály (j) és Nagy Márton a közgazdász-vándorgyűlésen 2025-ben
Veres Viktor
Az infláció nem annyi, amennyi
A kommunikációnál fontosabb, hogy kamatcsökkentésre valóban nincs tér. Az infláció 4,3 százalékon ragadt, magasan a jegybanki cél (3 százalék) fölött. Jövő év elején csökkenhet 4 százalék alá, és majd csak 2027 elején érheti el a 3 százalékot – márpedig a jegybank előrejelzési horizontja, ahova tekintve a monetáris tanács a döntéseit meghozza, 1,5 év.
Az inflációt ráadásul kozmetikázzák a kormányzati árkorlátozások (jelenleg: árrésstop és több „önkéntes” vállalati árkorlátozás), ezek nélkül a pénzromlás üteme 1-1,5 százalékponttal magasabb lenne.
5,5-6 százalékos tényleges inflációt feltételezve a 6,5 százalékos alapkamat mellett a reálkamat már egyáltalán nem olyan vaskosan pozitív.
Továbbá – ahogy azt a jegybank hónapok óta hangsúlyozza – az árfolyamcsatorna jelenleg kiemelten fontos az infláció tekintetében. A forint árfolyamának gyengülése gyorsan és erősen megjelenik a fogyasztói árakban az importon keresztül. Ellenben a forint elmúlt hónapokban látott stabil erősödése már érzékelhetően dezinflációs hatást fejt ki. A stabil, erős forintárfolyam fenntartásához pedig magas alapkamatra van szükség. Nagy Márton kamatcsökkentést pedzegető megszólalása után a forint árfolyama azonnal megzuhant.
Varga Mihály éves meghallgatása a Gazdasági Bizottság ülésén 2025. október 20-án
Fazekas István
Messze még a kamatcsökkentés
Ugyanakkor a kamatcsatorna alig működik, a gazdasági szereplők jelentős része hozzáfér valamilyen államilag támogatott hitelhez (Otthon Start lakáshitel a háztartásoknak, Széchenyi-hitelek a kisebb vállalkozásoknak stb.). Egy alapkamat-csökkentés nyomására a piaci hitelek valamivel olcsóbbak lennének, ez azonban legfeljebb a költségvetést tehermentesítené valamelyest.
Szintén probléma, hogy az inflációs várakozások rendkívül magas – sem a tényadatok, sem az előrejelzések által nem indokolt – szinten ragadtak. A magas várakozások gerjesztik a tényleges inflációt, horgonyzásukhoz, leszorításukhoz megint csak magas kamatszint és féken tartott tényinfláció szükséges.
Végül, de nem utolsósorban a nemzetközi helyzet továbbra is bizonytalan, az ukrajnai háborúnak – békecsúcs ide vagy oda – nem látszik a vége, a Washington és Peking közti gazdasági háború pedig csak fokozódik.
Az inflációs és egyéb folyamatok alapján egy hazai kamatcsökkentés reálisan legkorábban 2026 elején kerülhet terítékre.
De az elemzői kamatcsökkentési előrejelzések egyre inkább kitolódnak, jelenleg egyre inkább 2026 második fél évét vagy akár csak az év végét valószínűsítik a szakértők.
