A nők a bérezésnél a mai napig jelentős hátrányt szenvednek, az Eurostat 2023-as kimutatása alapján európai átlagban a nők 12 százalékkal kevesebbet kerestek, mint a férfiak. Magyarországon ez a különbség 17,8 százalék, ami havonta bruttó 130 ezer forinttal, évente több mint másfél millió forinttal kevesebb jövedelmet jelent. Erre a különbségre tekinthetünk, úgy mintha október 27. után a nők a férfiakhoz képest gyakorlatilag ingyen dolgoznának tovább idén.
A nemek közti bérszakadék felháborodással tölt el, azonnali lépéseket kell tenni ennek felszámolása érdekében. Itt nem kizárólag arról beszélünk, hogy egy nő ugyanabban a pozícióban kevesebb pénzt kap, mint egy férfi, hanem arról is, hogy a nők egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését, biztonságát, szabad döntései lehetőségeit korlátozzuk ezzel, így kiszolgáltatottságba sodorjuk őket
– fogalmaz Csernus Fanni, az Amnesty International Magyarország nemek közötti egyenlőség szakértője.
A bérdiszkrimináció, azaz, hogy egy nő ugyanabban a pozícióban kevesebb pénzt kap azonos munkájáért, mint egy férfi, csak a mögöttes rendszerszintű és strukturális problémahalmaz egyik eleme. Az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra munkavállalóinak több mint 80 százaléka nő.
Emellett a horizontális szakmai szegregáció mellett megfigyelhető a vertikális irány is, a nők sokkal ritkábban és nehezebben jutnak vezetői pozícióba. Ezt alátámasztja az Európai Unió 2024-es kimutatása is, amiben a nemek közötti egyenlőségi index, döntéshozatali és vezetési dimenziójában Magyarország az utolsó helyen végzett. Ez azt jelenti, hogy hazánkban a legnehezebb felsőbb vezetői pozíciók elérése a nők számára az EU államai között.
Sok hátrány éri a nőket
Ráadásul sokszor láthatatlan többletterhek érintik a női nemet aránytalanul. Ilyen például a gyermekgondozás és az otthoni feladatok ellátása. A háztartási és ház körüli munkákban lényegesen többet dolgoznak a nők, mintegy háromnegyedével többet a férfiak átlagánál a KSH friss adatai szerint.
Mindez azt jelenti, hogy a nőknek nemcsak azzal kell szembenézniük, hogy azonos munkáért kevesebb pénzt kapnának, hanem azzal is, hogy jellemzően a választott szakmáik is kisebb pénzügyi megbecsüléssel kecsegtetnek, és a ranglétrán való előrefutásuk is korlátozottabb, de még otthon is jellemzően több feladat vár rájuk.
Az ilyen makroszintű problémák mellett gyakran megfigyelhetők olyan mindennapi jelenségek is, mint például az állásinterjúkon – ritka kivételektől eltekintve – jogszerűtlenül feltett kérdések a gyermekvállalási tervekről, vagy az, hogy a megbeszéléseken hamarabb elveszik tőlük a szót. Emellett az is jellemző, hogy látszólag apróságnak tűnő feladatokat, mint a kávé vagy víz behozatala, rájuk marad, noha ezek egyáltalán nem tartoznak a munkakörükhöz. Ezek olyan mélyen beágyazott rutinok, amelyek sokszor már fel se tűnnek a hétköznapokban, mint a nemek közötti megkülönböztetés elemei, azonban apró tünetei a nők megnehezített körülményeinek.
A probléma komplexitása miatt sokszor kilátástalannak tűnik a helyzet, de tudatos döntésekkel megoldható lenne, amelyben egy nagyon fontos első lépés az új EU-s irányelv
– véli Csernus Fanni. E folyamat elindítására tesz kísérletet az unió.
Nők munkában.
AFP / Daniel Leal-Olivas
Nagy változás közeleg
Az új uniós szabályozás célja, hogy a munkavállalók információhoz juthassanak a bérüket illetően és ne csak feltételezni tudják, hogy igazságtalanul keresnek kevesebbet. Az irányelv 2027-től kötelezi a vállalatokat, jelentések elkészítésére a bérszakadékra mutató adataikról. A szabályozás értelmében a legalább 150 főt foglalkoztató cégeknek 2027 júniusában, a 2026-os évre vonatkozó béradataik alapján kell a számolást elvégezniük, 2031-től pedig már a 100 főnél nagyobb vállalatok is kötelesek lesznek erre.
A jelentések eredményeit egy ellenőrző szervnek kell majd átadni, ami egy központi honlapon nyilvánosságra is hozza majd azokat. Ez azt fogja jelenteni, hogy a munkavállalók kikérhetik a saját és az azonos értékű munkát végző kollégák átlagos bérszintjére vonatkozó adatokat nemi bontásban. Amennyiben pedig ezen adatokban indokolatlan bérkülönbség mutatkozik (a pluszjuttatásokat is figyelembe véve), a munkáltatónak kell majd bizonyítania, hogy nem diszkriminált, és amennyiben a különbség meghaladja az 5 százalékot, és nem igazolható objektív okkal, bérértékelést kell végezni a dolgozók képviselőinek bevonásával.
Nemcsak a már meglévő munkavállalóira kell tekintettel lennie a vállalatoknak, a toborzás során a munkáltató álláshirdetéseinek nemi szempontból semlegesnek kell lenniük. A bértárgyalásokat pedig a jelentkezők számára megkönnyítendő, a bérsávokat előre közölni kell majd, valamint a munkáltató nem kérdezheti meg a jelentkező korábbi fizetését. Fontos szempont lesz a munkavállalói kvartilisek (negyedek) nyilvánosságra hozása is, amelyekből kiderül, hogy bizonyos bérsávokban milyen arányban találhatóak egy cégen belül nők és férfiak. Várhatóan ez a korábban nem ismert statisztika jellemzően az alsó- és alsó-középső kereseti negyedben női dominanciát mutat a cégek többségénél, és ez az arány a felsőbb, vezetői negyedekben erős férfitöbbséget jelez majd. A női munkavállalók számára pedig ez gyorsan egy kulcsfontosságú mutatóvá válhat az álláskeresés során, ugyanis szemléletesen jelzi, hogy mennyire teszi lehetővé egy vállalat a női előrehaladást a cégen belül.
Sok még a kérdőjel
Ugyanakkor Csernus Fanni szerint fontosak lesznek az irányelv magyar jogba való átültetése során a gyakorlati részletek. Egyelőre a jövőbeli ellenőrző szerv mibenléte körül csak kérdőjeleket találunk, az Amnesty értesülései szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium, miután az irányelv nem kötelezte rá, így nem dolgozott ki akciótervet a leendőbeli törvény kapcsán. Csernus kiemeli azonban, hogy fontos lenne mihamarabb a tisztánlátás, mivel – ugyancsak 2026 nyarára kell ratifikálni a törvényt – a cégek számára az első adatgyűjtési időszak már a teljes 2026-os évre vonatkozik, így a késlekedés a cégek számára is megnehezítheti a felkészülést.
Számos kutatás kimutatta, hogy a hasonló már életbe lépett törvények pozitív hatással vannak a cégekben jelentkező munkaerő fluktuációjára, valamint kimutatható, hogy a nemek közötti bérkülönbségek csökkenése közvetlen kapcsolatban vannak a GDP növekedésével, így a patriarchátus elleni harc mindenki érdekének tűnik, azonban, hogy ez hosszú távon elég lesz-e ahhoz, hogy a problémát többé ne tudjuk a szőnyeg alá söpörni, még a jövő zenéje.
