Megéri-e vigyázni a földünkre a befektetéseinkkel is?

Valóban, nem túl biztató azt mondani a befektetőknek, hogyha a 20-30 év múlva esedékes nyugdíjukra takarékoskodnak előre, biztosan nagyon jól járnak a fenntarthatósági célokat követő befektetési alapokkal. De van jobb hírem is: ezek az alapok már most sem rosszabbak a többieknél

– szögezi le Gyura Gábor, a tavaly ősszel alapított HuSif Magyar Fenntartható Befektetési és Pénzügyi Egyesület vezetője, aki korábban több éven át a Magyar Nemzeti Bankban (MNB), illetve az ENSZ környezeti programjában is a zöldpénzügyekkel foglalkozott.

Az utóbbi időben roppant hektikus volt, hogy épp a zöld vagy a fenntarthatósági szempontoknak fittyet hányó, „színtelen” alapok álltak-e jobban, a hozamokat ugyanis folyamatosan rángatták a háborúk, geopolitikai események. A felpörgő hadiipar vagy az energiakrízisre adott azonnali válaszok nem feltétlenül a környezetkímélő célpontok felé terelték a befektetőket, legalábbis a rövidtávú hozamvadászokat semmiképp.

A koronavírus-járvány kitörése utáni egy-két évben viszont még a zöldbefektetések vertek rá a többiekre. Akkoriban sokakban támadt fel a lelkiismeret a földünk állapota miatt, és nőtt az érdeklődés a fenntartható fejlődést szolgáló alapok iránt.

E célok összességét fedi a ma már a csapból is folyó, mégis kevesekben tudatosult ESG rövidítés, ami a környezeti szempontokon (E) túl a társadalmi hasznosságot (S) és a transzparens vállalatirányítási struktúrát (G) is lefedi – gyakori jelenség, hogy egy vállalat eleget tesz az egyiknek, de megsérti a másikat. Ide tartozik például az egészségre káros termékek kerülése, a gyermekmunka elutasítása, a hátrányos helyzetűek alkalmazása, a női vezetők aránya, az átlátható cégbeszámolók vagy a korrupció elleni védekezés. Ez utóbbi igencsak felértékelődhet a következő időszakban Magyarországon, ha az új kormány komolyan veszi azt a vállalását, hogy leépíti a politikai kapcsolatok alapján megszerezhető versenyelőnyt, ami az egész gazdaságot megfertőzte.

A New York-i székhelyű Morgan Stanley befektetési bank több mint százezer befektetési alap teljesítményét elemzi rendszeresen (a medián hozamok alapján), és arra jutott, hogy ha valaki 2018 decemberében elhelyezett száz dollárt zöld, illetve színtelen alapokban, akkor a fenntartható befektetésekkel 162, míg a többiekkel 152 dollárra nőtt a vagyona

– szemlélteti Gyura.

Rövid távon persze nem egyértelmű a helyzet, 2025 első félévében például a zöldalapok voltak a jobbak, a másodikban pedig fordítva. „Szakmailag téves és káros, ami a magyar közvélekedésben meghonosodott, hogy a fenntartható befektetések törvényszerűen rosszabbak lennének” – vonja le a következtetést. „Ugyanakkor az sem szerencsés, ha egy feltételezett hozamelőnnyel ajánlgatjuk a fenntartható befektetéseket” – tette hozzá.

Gyura Gábor

Florence School of Banking and Finance

Nem is népszerűek különösebben a zöldbefektetések Magyarországon. Önmagában pozitív jelenség, hogy míg a koronavírus pusztítása idején – a befektetési alapok állományát tekintve – egyszázalékos volt a „zöld forintok” aránya, ma már majdnem 13 százalék, vagyis minden hetedik forint valamely fenntarthatósági célért dolgozik. Ha azt vesszük, hogy a jegybank statisztikája szerint 2025 végén mintegy 24 ezermilliárd forint feküdt különféle – nemcsak a lakosság számára hozzáférhető – befektetési alapokban, akkor azért nem is olyan kevés a minden hetedik forint, nagyjából háromezer milliárd. Az EU-ban jellemző 50 százalék körüli arányhoz képest viszont ez még mindig soványka.

Csakhogy hiába ébred egy magyar kisbefektető egy derűs reggelen arra, hogy tudatos polgárként a jövőért akar tenni, a folyamat legelején elakadhat. A fenntarthatóság szemszögéből nézve egyáltalán nem egyértelmű a befektetési alapok – egyébként ma már kötelező ć csoportosítása, ember legyen a talpán, aki e káoszban kiismeri magát. A legjobb megoldás, ha az érdeklődő az MNB honlapjának „zöld termékkeresőjét” böngészi. A jegybank az európai uniós szabályozás szerinti, SFDR „becenevű” osztályozást alkalmazza. E szerint a fenntarthatósággal valamilyen mértékben foglalkozó befektetési alapok vagy „világoszöldek” vagy „sötétzöldek”, az előbbi az uniós szabály 8., az utóbbi a 9. cikkelyének felel meg.

A „nyolcasok” figyelembe vesznek ESG-szempontokat, de elsődleges céljuk a maximális hozam elérése, míg a „kilencesek” politikájában a fenntarthatóságot szolgáló befektetés a prioritás és nem a lehető legmagasabb haszon. Szakértők szerint hosszabb távon nekik lesz igazuk. Az MNB honlapján pillanatnyilag 123 valamennyire zöld alap szerepel, de ebből csak kilenc a sötétzöld.

S ami még inkább megmutatja a pillanatnyi, honi realitásokat, az említett 13 százalékos arány mellett mindössze 0,04 százalék a sötétzöld alapokba helyezett pénzek súlya, azaz még tízmilliárd forint sincs. Nyugat-Európában ez 1-5 százalék közötti

– említi Gyura, azaz, a szigorúan zöldalapok még ott sem tarolnak. Rosszabb a hazai helyzet a nyugdíjpénztáraknál vagy a befektetéssel kombinált életbiztosításoknál: az előbbiekben még a világoszöld befektetések aránya is csak fél százalék, míg az utóbbiakban majdnem 9, s esetükben a sötétzöldeké is már 0,1 százalék.

Aki most nézelődik, többnyire igen vonzó számokat lát az MNB oldalán feltüntetett sötétzöld alapoknál. Az egyik legelső ilyen, a K&H Bank öko alapok nyíltvégű befektetési alapja például egy évre visszatekintve 33 százalékos hozamot mutat, öt évre visszamenőleg pedig évente átlagosan 5,74 százalékot. Hiba volna persze ebből kiindulni a jövőt tekintve, ráadásul ezt az alapot a viszonylag magas kockázatossága miatt legalább ötéves időtávra ajánlják. A további sötétzöld alapok kivétel nélkül a VIG Befektetési Alapkezelő különféle sorozatai, amelyek zömmel szintén szépen hoznak; található köztük 32 százalékos éves hozamú is. De akad egy olyan, történetesen mérsékelten rizikósnak titulált, külföldi kötvényekbe fektető alap is, amely mínusz 3 százalékon áll, igaz, ennek oka főként a forint árfolyamváltozása.

Ami zavart okozhat a befektetői fejekben, hogy a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) oldalán – amit valószínűleg többen használnak, mint a jegybankét –, más felosztást találnak. A BAMOSZ háromféle kategóriát tüntet fel: nulla (vagyis fenntarthatósági szempontból nem osztályozott), ESG-minősített és ESG-impact. Az ESG nagyjából az uniós szabály szerinti 8-as cikkelynek, vagyis a világoszöldnek, az ESG-impact pedig a 9-esnek, a sötétzöldnek felel meg.

A különféle elnevezések egységesítése remélhetőleg 2-3 év múlva megoldódik, amikorra is az uniós szabály változni fog, pont azért, hogy a „zöld” kategóriák érthetőbbek és egyszerűbbek legyenek

– bizakodik Gyura.

https://hvg.hu/360/20251115_Fenntarthato-fejlodes-2026-Varro-Laszlo-shell-interju

Minősítések ide vagy oda, szakmai körökben is vitatott, hogy egy alap, illetve a benne lévő befektetések mennyire zöldek. Az MNB honlapja szerint a sötétzöld K&H-s öko alap esetében 95 százalék feletti, a VIG-es alapoknál pedig 100 százalékos a fenntartható befektetések aránya. Hogy mi a fenntartható és mi nem, arról az uniós „taxonómia” rendelet alapján lehet tájékozódni, de itt sem minden fekete vagy fehér. (Az USA pedig sokkal lazább, az ottani befektetési alapoknál szabad a vásár, nincs kötelező, zöld kategorizálás.)

Kérdéses például, hogy az újabban felértékelődő védelmi ipart, fegyvergyártást a fenntarthatóság szemszögéből tiltani, támogatni vagy tűrni kell - a sötétzöld alapokban mindenesetre Európában nincs ilyen, sőt, még a színtelen alapoknak is „illik” feltüntetni, ha ebbe a szektorba fektetnek. Átmenetileg elfogadott ugyanakkor fenntarthatónak az atomenergia és a földgáz. Az említett uniós „taxonómia” szabályozáson túl önbevallás, vagyis a vállalatok saját fenntarthatósági jelentései alapján ítélik meg például az élelmiszer- vagy a textilipart. Ezeknél az ágazatoknál maga a gyártási folyamat akár abszolút környezetbarátnak mondható, de a felhasznált alapanyagokkal gond lehet – például, ha a fejlődő világban kizsákmányolással vagy a termőföld kizsigerelésével állítják elő – csakhogy a befektetők nem látják át az egész láncolatot. A társadalmi hasznosság oldaláról is felmerülhetnek kétségek, ha adott élelmiszerek vagy ruhadarabok egészségtelen, pazarló életmódra ösztönöznek.

Aligha tanulmányozzák behatóan a kisbefektetők az elvben a tájékoztatást és az összehasonlíthatóságot szolgáló, a teljes beszállítói láncra kitérő, bonyolult céges fenntarthatósági jelentéseket. Azok publikálása 2024-től Magyarországon is egyre szélesebb körben kötelező, az uniós CSRD rövidítésű irányelv alapján. Ezeket ugyanúgy független szakértők hagyják jóvá, mint a nagyobb vállalatok éves pénzügyi beszámolóit, amelyekkel együtt kell elkészíteni őket. Sőt, a hitelminősítőkhöz hasonló szervezetek ESG-minősítéseket is adnak rájuk. Ám ezzel együtt sincs garancia arra, hogy eltűnik a befektetőket átverő „greenwashing”, amikor egy vállalat hamisan vagy túlzottan ESG-barátnak mutatja magát.

https://hvg.hu/360/20240915_hvg-befektetes-kornyezet-klima-esg