A térség még mindig nem heverte ki azt a hitelmámort, amelyben a válságot megelőzően úszott. A három éve húzódó másnaposságnak azonban komoly következményei lehetnek a feltörekvő Európa számára az IMF szerint. A magyar IMF-tárgyalásokat is vezető Christoph Rosenberg a valutaalap blogján írt beszámolójában a probléma dimenzióit Japán elvesztegetett évtizedéhez hasonlítja.

Az elmúlt három év alatt a régióban 3 százalékról 13 százalékra ugrott a nem teljesítő hitelek aránya, melyek túlnyomó többségben ingatlankölcsönök. Mostanára a Balkán és a Baltikum egyes részein is elérte a bedőlő hitelek aránya ezt a magasságot, hasonló veszélyeket rejtve - tartós hitelhiányról, csökkenő eszközárakról és fedezet-értékekről, gazdasági paralízisről szól a pesszimista forgatókönyv.

Az IMF szerin erre megoldást kínálhat egy agresszív hitelrendezés, amely ugyan veszteségeket okozna a pénzintézeteknek, ám újraindíthatná a hitelezést. Ennek legfőbb akadálya azonban maguk a bankok, amelyek inkább a kivárásra, az adósságok továbbgörgetésére és átütemezésre törekszenek, mintsem szektortársaikkal szemben önmaguknak okozzanak versenyhátrányt. A bankok csak együtt fognak fellépni, és csak akkor, ha ehhez a kormányzatok megteremtik a megfelelő jogi és adókörnyezetet, megkönnyítve az adósságok átértékelésének folyamatát.

A veszteségek leírásának Európa feltörekvő országaiban sem szabadna tabunak lennie, írja Rosenberg, aki szerint a szabályozási környezet jelentős átalakításra szorul ugyan, de a végeredményt tekintve megéri. A túlzott állami beavatkozás azonban kerülendő - az IMF szakértője szerint a kiterjesztett árverési moratórium és a kötelezővé tett veszteségleírások (Magyarország mindkettővel élt) aláássák a hitelezői kultúrát és a szerződéses környezetet.