A kormányválság viharában Gyurcsány Ferenc elkönyvelhetett egy kicsinyke sikert múlt szerdán. A győzelem mellékhadszíntéren született ugyan, de ígéret voltában sem jelentéktelen: a parlament gazdasági bizottságában egyezség született a párt- és kampányfinanszírozás reformjáról. Ez része volt a kormányfő 2006-os közjogi csomagjának - azon belül is Gyurcsány egyik kedvence -, ám a végszavazás előtt megfutamodtak a szocialisták, júliusban a kudarctól tartva a voksolás elhalasztását kérték. Ezután süllyesztőbe került a kétharmados támogatást igénylő javaslat, hogy 2007 őszén Puch László és Tóbiás József MSZP-képviselők indítványaként bukkanjon fel (HVG, 2007. október 20.). A benyújtás után ez az átdolgozott változat is fiókban landolt, félévnyi porosodás után azonban a múlt héten elővették, s elsőként az éppen az egyébként MSZP-pénztárnok Puch által vezetett gazdasági bizottság tárgyalt róla.

Nem is haszontalanul. Röpke 34 percig tartott az ülés, ahol teljes egyetértésben bizottsági módosító indítvány született a Puch-Tóbiás-javaslat korrekciójára. Egy nappal később zöld utat adott az irománynak a költségvetési bizottság is. Jóllehet a pártok eddig is egymást túllicitálva követelték a közélet megtisztítását - s ebben főképp a kampányfinanszírozás átláthatóvá tételét -, ám a hirtelen jött megegyezési kedv mögött nem ez áll, hanem az Alkotmánybíróság (AB) március 12-ei döntéssorozata (HVG, 2008. március 22.). Akkor a bírák több népszavazási döntése is érintette a pártpénzeket, s a legfontosabbként nem engedték át a Fidesz-KDNP kérdését arról, hogy "Egyetért-e Ön azzal, hogy törvény tiltsa meg politikai hirdetés sajtó és szabadtéri reklámhordozó útján történő közzétételét?" A testület szerint egy ilyen törvény aránytalanul korlátozná a pártok tevékenységét, s a véleménynyilvánítás szabadságát is szűkíthetné.

Márpedig a politikai reklámok betiltásához való fideszes ragaszkodás volt a fő oka a pártpénzreform elakadásának. A márciusi AB-döntések felébresztették tetszhalálából a Puch-Tóbiás-tervezetet, sok tekintetben még útmutatást is adtak a lehetséges alkotmányos megoldásokra, például elfogadhatónak találták a bírák, hogy a pártok - az állami támogatáson túl - csak magánszemélyektől kaphassanak adományt. Bármennyire Orbán Viktor pártelnök slágertémája volt is a politikai reklámok betiltása, most már nem volt értelme kötni az ebet a karóhoz. Megszületett hát a nagykoalíciós megoldás: 1 millióról 10 millió forintra emelik a parlamenti választáson jelöltenként elkölthető összeget, de korlátot is bevezetnek - nevezetesen, reklámra nem mehet jelöltenként 3 milliónál több.

Kellett a sikerhez az MSZP rugalmassága is. A szocialisták nemcsak a 3 milliós limitet fogadták el (amivel a Fidesz továbbra is hirdetheti az olcsó kampány elvét), de lemondtak arról is, hogy most foglalják törvénybe: 2009-ben az idei összeg háromszorosát, azaz több mint 7,6 milliárd forintot osztanak majd szét a pártok között. Ezt ugyanis a Fidesz ellenezte. Nem kell azonban sírdogálniuk a pártpénztárosoknak, a támogatási keret évek óta tartó befagyasztása látszólagos. Kerülő utakon folydogál költségvetési pénz környezetükbe: 2003 óta a pártalapítványok jogosultak állami forintokra (ez összesen több mint 1 milliárd az idén), a mostani javaslat szerint a pártok ifjúsági szervezetei is kapnának pénzt, a parlamenti választási években pedig extra kampánytámogatást fizetne az állam (lásd táblázatunkat). Emellett új forrást jelentene az is, hogy a céges támogatók kizárásának ellensúlyozása - vagy ahogy Puchék indoklása fogalmaz: a társadalommal való "szorosabb interakció megteremtése" - érdekében a kis összegű, évente a minimálbér kétszeresét (most 138 ezer forint) meg nem haladó magánadományok minden forintjához adna egyet az állam.

A nagy összeborulás vesztesei a kisebb pártok lehetnek. Az ő vezetőik úgy érzik, képtelenek milliárdokat összeszedni a parlamenti választási kampányra, különösen akkor, ha - mint 2009-2010-ben várhatóan történni fog - előtte európai parlamenti, utána meg önkormányzati voksolásra is áldozniuk kell. Az SZDSZ és az MDF ezért korábban sokat harcolt, hogy az 1 milliós határt ne tízszerezzék meg, vagy ha már igen, legalább szabjanak alacsonyabb plafont mint az Országgyűlés létszámából adódó 3,86 milliárd forint. Többnyire 1 milliárd körüli határt emlegettek, de Gusztos Péter (SZDSZ) a parlamenti vitában kiegyezett volna 2 milliárddal is.

Mindent összevetve, történelmi lépés lenne a tervezet elfogadása. A közélet rákfenéjeként is emlegetett jelenlegi párt- és kampányfinanszírozás 2009-től teljesen átalakulna: a nagyobb költségvetési apanázsért cserébe szigorúbb lenne a számvevőszéki ellenőrzés, több információhoz jutna a nyilvánosság, s nem utolsósorban másfél évtized törvényhozási kudarcsorozatát lehetne feledtetni. Kérdés persze, hogy a T. Házban is teljes lesz-e az egyetértés, vagy megint közbejön valami, ami miatt zátonyra fut a tervezet. Jó jel azonban, hogy a bizottsági egyetértés már a kormányválság idején született, így talán a törvényjavaslat nem esik áldozatul olyan presztízsháborúnak, amelynek csak az a tétje, sikerül-e Gyurcsány kisebbségi kabinetje idején összekalapálni egy kétharmados törvénymódosítást.

JUHÁSZ GÁBOR