A Duke Egyetem egyik tanulmánya szerint az ébren töltött időnk során a viselkedésünk legalább 45 százaléka berögzült szokás. Hiába szeretjük azt hinni, a mi kezünkben van a gyeplő, nem is annyira a tudatos figyelmünkkel irányítjuk a cselekedeteinket, hanem a tudatalattink vezérel minket. Mindez csodálatos – ugyanakkor kissé nyugtalanító is.

Információból sosem volt hiány, ha az került az érdeklődésünk középpontjába, hogyan változtathatnánk rajta. Pontosabban fogalmazva: félinformációk tömkelege vesz minket körül, amely szilveszter környékén, az újévi fogadalmak idején kerül előtérbe leginkább. Hallottunk már arról a tévhitről, hogy ha valamit huszonegy napon át rendszeresen végzünk, akkor az már szokássá válik? Ezt valaki csak úgy kitalálta, csakhogy ez a tévhit jelenleg elpusztíthatatlan zombiként kering az interneten.

Szerencsére egyre több a megalapozott, idegtudományon és viselkedési közgazdaságtanon alapuló felfedezés is, amelyek az utóbbi pár évben sok mindent tisztáztak. Egy új szokás hatékony kialakításához öt létfontosságú összetevő szükséges: cél, kiváltó ok, mikroszokás, hatékony gyakorlás és terv.

Ünnepélyes fogadalomtétel

Leo Babauta Zen Habits: Mastering the Art of Change című könyvében egy hasznos tanáccsal lát el bennünket: olyasmit fogadjunk meg, aminek mások szolgálatához van köze! Leo a felesége és újszülött kislányuk érdekében szokott le a dohányzásról. Foglalkozzunk hát kevesebbet azzal, hogy számunkra mit jelent a szokásunk, és többet azzal, hogy az új szokásunkból miképp profitálhatnak a szeretteink!

A kiváltó ok beazonosítása

Ez Charles Duhigg A szokás hatalma című könyvének egyik fontos meglátása: ha nem tudjuk, mi váltja ki berögzült viselkedésünket, sosem fogjuk tudni megváltoztatni, hiszen észre sem vesszük, és már csináljuk is. Ugyanakkor minél konkrétabban határozzuk meg a viselkedést kiváltó pillanatot, annál hasznosabb információhoz jutunk.

A dupla K: kurta és konkrét

Ha az új szokást elvontan fogalmazzuk meg, nem tudunk lendületet venni. Ha túl sokáig tart, akkor az agyunk előbb vagy utóbb megtalálja a módját, hogy a legjobb szándékainkat is szabotálja. B. J. Fogg azt javasolja, hogy az új szokást mikroszokásként definiáljuk, ezt pedig kevesebb mint 60 másodperc alatt meg lehet tenni. A lényeg, hogy teljesen egyértelmű legyen az első egy-két lépés, amely a tényleges szokáshoz vezet.

A mélyreható gyakorlás

Dan Coyle a The Talent Code: Greatness isn’t Born. It’s Grown. Here’s How című könyve írásakor arra kereste a választ, hogy az egyes földrajzi térségekben élők miért tehetségesebbek bizonyos dolgokban, mint a máshol lakók. Brazília: futball. Moszkva: női tenisz. New York: zene. Az egyik kulcsfontosságú tényező, hogy ezeken a helyeken tudják, hogyan kell jól gyakorolni – Coyle ezt „mélyreható gyakorlásnak” hívja, amelynek három összetevője van:

• A cselekvés kisebb mozzanatainak gyakorlása (például nem a teljes szervát ismételjük sokszor, hanem csak a labda feldobását).
• Ismétlés, ismétlés, ismétlés… és ismétlés. Gyorsan, lassan, másképp – a lényeg, hogy ismételjük a cselekvést!
• Végül pedig legyünk tudatosak, vegyük észre, amikor jól megy, és olyankor ünnepeljük meg a sikert!

A visszatérés megtervezése

Amikor megbotlunk, könnyen feladjuk. „Ezzel az erővel akár az egész tortát is befalhatom, ha már úgyis ettem egy szelettel.” A szokások kialakítása sem megy elsőre tökéletesen. Kimarad egy pillanat, kimarad egy nap – ez elkerülhetetlen. Ilyenkor azt kell tudnunk, mitévők legyünk. A reziliens rendszerekbe üzembiztos szakaszokat építenek be, hogy ha valami elromlik, akkor a következő helyreállítási lépés nyilvánvaló legyen. A szokásunk is legyen ilyen reziliens rendszer!

Mindez együtt: az új szokás receptje

Az új szokás receptje három összetevőből áll: a kiváltó ok azonosítása, a régi szokás azonosítása, az új viselkedés meghatározása. Lássuk, hogyan működik mindez a gyakorlatban!

A kiváltó ok azonosítása: amikor ez történik…

Határozzuk meg a kiváltó okot, azt a pillanatot, amikor keresztúthoz érkezünk, és alkalmazhatjuk a régi viselkedést, vagy próbáljuk meg a Robert Frost-féle járatlan utat. Minél konkrétabban fogalmazunk, annál jobb. Charles Duhigg szerint mindössze öt kiváltó ok létezik: hely, idő, érzelmi állapot, a többi ember és a reakciónkat közvetlenül megelőző cselekvés. Máris nyilvánvaló, ezek hogyan használhatóak egy adott kiváltó ok meghatározására. Például lehet a kiváltó ok: „Amikor frusztrált vagyok (érzelmi állapot) a heti értekezleten (idő) Bob miatt (emberek), mert közli, hogy nem igazán gondolta végig azt, amire kértem (cselekvés).”

A régi szokás azonosítása: ahelyett, hogy…

Írjuk le részletesen a régi szokást, hogy tudjuk, mivel szeretnénk felhagyni. Ne feledjük, minél konkrétabb, annál hasznosabb! Például (és a fenti példa folytatásaként): „Megkérdezem Bobot, hogy gondolt-e X megoldásra, és remélem, hogy észreveszi a kérdésnek álcázott javaslatot, miközben csupa rosszat gondolok róla.”

Az új viselkedés meghatározása: inkább…

Határozzuk meg az új viselkedést, amely legfeljebb 60 másodpercet vesz igénybe. Visszatérve a példánkhoz: „Megkérdezem Bobot, hogy most milyen ötletei vannak.”

Persze még így sem egyszerű

Az elmélet tehát egyszerű, a gyakorlat azonban korántsem az. Nehéz megváltoztatni a viselkedésünket, továbbá bátorság kell ahhoz, hogy valami merőben eltérőbe kezdjünk, és kellően rugalmasak legyünk ahhoz is, hogy ne adjuk fel akkor sem, ha elsőre nem sikerül tökéletesen.

A változás egyik törvénye az, hogy amint valami újjal próbálkozunk, valahol ellenállásba fogunk ütközni. Ennek leküzdése érdekében kövessük az alábbi lépéseket:

• Kezdjük egy egyszerű dologgal! Ha valakivel másképp akarunk bánni, akkor olyasvalakit válasszunk, aki benne van a buliban, és nem harapja le a fejünket. Vagy válasszunk olyat, akivel úgyis olyan rémes már a helyzet, hogy nincs mit veszítenünk.
• Kezdjük kicsiben! Ne próbáljunk az olvasottakból mindent egyszerre megvalósítani.
• Egyedül nem megy! Érdemes bevonni valamelyik barátunkat vagy munkatársunkat, ellenőrizzük, bátorítsuk egymást, gyakoroljunk együtt, drukkoljunk egymásnak!
• Vissza a nyeregbe! Csakhogy a szokás nem mindig válik be. Kényelmetlenül fogjuk érezni magunkat, amikor eljutunk a „tudatosult inkompetencia” szakaszába. Csakis rendszeres gyakorlással juthatunk a „tudatosult kompetencia” szintjére, amely már jóval kellemesebb lesz.

A fenti cikk Michael Bungay Stanier Szokj rá a coacholásra! című könyvének szerkesztett részlete.

Miért kell vezetőként rászoknunk a coacholásra? Hogyan kerülhetjük el a mikromenedzselés csapdáját? Michael Bungay Stanier nemcsak jól használtható módszert ad, de abban is segít, hogy beépítsük a mindennapokba. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.