Az emberek sokszor nagy ötleteket dobnak sutba, ha azok nem szerepelnek egyetlen forgatókönyvben sem, vagy nincsenek megfelelően tálalva - mutat rá Robert J. Shiller Narratív közgazdaságtan című könyvében. Részlet.
A gurulós bőrönd csak az 1990-es években vált népszerűvé, amikor a Northwest Airlines pilótája, Robert Plath megalkotta a kerekeken guruló, és merevített (de betolható, és elrejthető) fogantyúval ellátott Rollaboard bőröndjét.
A bőrönd egy korábbi verziójával Bernard Sadow 1972-ben még igen gyér sikert aratott. Az ő találmányát bőrszíjjal kellett húzni, ami korántsem volt tökéletes megoldás, mert a bőrönd gyakran az oldalára billent. A kerék nélküli bőröndökhöz képest azonban mégiscsak hatalmas újítás volt. Sadow mégis csak nehezen tudta elfogadtatni a találmányát a piacon. Vajon miért?
Ha még távolabb kezdünk el keresni a szabadalmak történetében, egy hasonló ötleten alapuló, kerekeken guruló utazóláda ötlete már 1887-ben felmerült. Csakhogy egyetlen ilyen termék hirdetését sem találni a kor napilapjaiban.
Később bukkantam csak rá egy 1951-es cikkre, amelyben John Allan May számolt be arról, hogy 1932 óta küzdött, hogy valaki legyártsa és forgalmazza a kerekes bőröndjét. May a következőket írta:
"Kinevettek. Pedig teljesen komolyan gondoltam a dolgot. Mindenki kinevetett. Bárkinek említettem is a kerekek további alkalmazási lehetőségeit, úgy tűnt, mindenkit hidegen hagyott az ötletem. (Miért ne használnánk ki maximálisan a kereket? Miért nem szereltünk még kereket az emberekre is? […]) A kerekes bőrönd ötletét 125 csoportnak és nagyjából 1500 személynek adtam elő. A nejem anno 1937-ben unásig hallotta tőlem. Az egyetlen ember, aki valaha is komolyan vett engem, egy feltaláló volt, aki akkortájt egy utcában lakott velem. A gond csak az volt, hogy őt sem vette komolyan senki sem."
Sohasem fért a fejembe, miért nem terjedt el a kerekes bőrönd ötlete, méghozzá villámgyorsan. Azt gyanítom, leginkább azért nem, mert nem volt elég elegáns. Majd jött Plath találmánya, és a korábban nevetségesnek tartott kerekes bőrönd hirtelen stílusossá vált. A bőrönd 1991-es újsághirdetésében a Rollaboard narratívájában a repülés kapta a főszerepet, amit az 1990-es években még sokkal elegánsabb dolognak tartottak, mint manapság:
"Pilóta tervezte, és a legtöbb légitársaságnál kézipoggyászként vihető fel a repülőre. A beépített kerekeknek és a visszatolható fogantyúnak köszönhetően könnyedén végigguríthatjuk a reptéren, felvihetjük a gépre, és végighúzhatjuk az üléssorok között."
A járványt tovább táplálta, hogy a társaságok légi személyzete is Rollaboard bőröndre váltott, és az utasokat lenyűgözte, ahogyan ezek az elegáns alakok végigvonultak a reptéren, könnyedén maguk után húzva a bőröndjeiket. 1993-ra a hirdetésekben is kamatoztatták ezt a szokatlan hírverést, és már úgy utaltak a gurulós bőröndre, mint ami "világszerte a légi személyzet kedvence”.
Talán csak ennyi kellett ahhoz, hogy egy több mint százéves jó ötlet hirtelen terjedni kezdjen.
A fenti cikk Robert Shiller közgazdász Narratív közgazdaságtan című könyvének szerkesztett részlete.
Hogyan befolyásolják a döntéseinket és a viselkedésünket a lényegtelennek tűnő történetek? Robert Shiller Nobel-emlékdíjas közgazdász Narratív közgazdaságtan című könyve rendkívüli áttörés, mivel a gazdasági narratívák eddig ismeretlen világát tárja fel. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
Öt évtizede Steven Spielberg A cápával megteremtette, két évre rá barátja, George Lucas a Csillagok háborújával megerősítette a nyári bombasiker intézményét. A vakáció idején korábban olyan filmeket mutattak be, amelyektől nem vártak kirobbanó eredményt.
A világ valaha élt leggazdagabb emberének nevét Nyugat-Afrikán kívül szinte senki nem hallotta, de mi a helyzet a többiekkel?
