Ismerjük a mályvaféléket? Nagy rá az esély, hogy ebben a pillanatban legalább egy olyan ruhadarab van rajtunk, amely az e családból származó rostokat tartalmazza. Ez a rostfajta végigkísérte a történelmünket: a legrégibb lelet egy csaknem 8000 éves, pakisztáni sírból került elő, az ipari forradalom idején aztán nagyon elterjedt, és a mai környezetterhelő textilipar is használja. Természetesen a gyapotról van szó, a világ első számú textilrostjáról.

Európában jól ismerték a birkagyapjút, a pamutot azonban importálni kellett. Talán mivel a középkorban nagyon kevés európai látott gyapotot, különös legenda alakult ki a távoli, ázsiai vidékeken növő, szőrös birkanövényről. A legenda egyik változata a növény és a birka sajátos keresztezéseként írta le: a vaskos szár tetején egy eleven birka ül mindenestül, hús-vér-gyapjú mivoltában. A szár és a köldökzsinór kombinációja hajlékony volt, és a birka le tudott jutni a földig, hogy ameddig elér, legelhessen. A legendát csak a 18. század felé cáfolták meg.

Amikor felveszünk egy farmert, szigorúan véve egy szárított virágból készült nadrágot viselünk. A pamutszálak a gyapot magvából kinövő, hosszú, fehér szőrök. Minden egyes szőr egyetlen hosszú sejtből áll, és egy mag 10-20 ezer ilyen szőrt tud előállítani. Sokféle növény magvain találni bóbitákat vagy szőröket, gondoljunk csak a pitypang híres bóbitájára vagy a gyapjúsásra, de a gyapot magvai egészen különleges tulajdonságokkal rendelkeznek.

A világ összes növényi szőre közül száraz állapotban egyedül a pamutszőrre jellemző a hosszúság, az erősség és a háromdimenziós szerkezet kombinációja, ennek köszönhetően fonallá vagy cérnává lehet fonni. A pamutrost saját súlyánál akár huszonötször nagyobb vízmennyiséget képes felszívni, és nedves állapotban erősebb lesz. Ezért nemcsak ruhákban, hanem kötözőpólyákban, tisztasági betétekben, törülközőkben – és bankjegyekben is – használják.

Termesztése nem igazán környezetbarát

HVG Könyvek

Az elmúlt évben a gyapottermesztésre használt terület nem változott: a világ mezőgazdasági övezeteinek 2,3 százalékát teszi ki. Ugyanebben az időszakban a termelt mennyiség csaknem megkétszereződött az új, intenzívebb termesztési módszerek miatt. A gyapottermesztés ugyanakkor nem igazán környezetbarát, mivel sok vizet, trágyát és növényvédő szert igényel. A gyapot szomjas növény: egy kiló, azaz egy farmer és egy póló előállításához szükséges pamuthoz legalább 10 ezer liter víz kell. Ha csak a rovarirtó szerek forgalmát vizsgáljuk, 14 százalékukat használták fel gyapottermesztéshez (2009-es adat).

Ugyanakkor a kiterjedt gyapottermesztés sokaknak jelent munkát és jövedelmet: a gyapotágazatban több mint 250 millióan dolgoznak, a textilipart is beleszámítva pedig még jóval többen. A kihívás jelenleg abban áll, hogy kevesebb víz és mérgező vegyszer felhasználásával környezetbarát irányba tudjuk-e terelni a termesztést. Nyolcezer évnyi használat után ugyanis aligha valószínű, hogy a pamut hirtelen kimegy a divatból.

A fenti cikk Az élet szövete című könyv szerkesztett részlete. A kötetben Anne Sverdrup-Thygeson kutató magával ragadó módon mutatja be, hogy nyüzsgő sokféleségével miként járul hozzá a természet jólétünkhöz és jóllétünkhöz. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.