Miként lehet modernizálni régi házat úgy, hogy a történelmi városrész - városkép - nem látja kárát? - ez dilemma hazánkban is, a műemléképületek átalakítása mesterszintű tervezői feladat, és a hatósági szigor miatt némiképp hálátlan is.

A lisszaboni épület oldalfalai, homlokzati részei használhatónak bizonyultak, ezért azokat nem kellett elbontani, csupán szerkezeti megerősítést, javításokat hajtottak végre; a ház arculatát megőrizték. A belső udvari homlokzathoz már bátrabban nyúlhattak a tervezők, letisztult, modernizált külsőt kapott. Mivel a belső fa- és gipsz szerkezeteket kikezdte az idő vasfoga, a belső átalakítások jelentették a munka dandárját.

Az udvari homlokzat és az enteriőrök is fehérek. Izgalmas belső tereket alkottak a gipszkartonból formált ferde álmennyezettel, a geometrikus falsíkokkal. Látványos belsőépítészeti elemek a tartószerkezet erősítését szolgáló 20x7 centis mennyezeti gerendák is, melyek 41 centiméteres távolságban sorakoznak egymás mellett.
A 280 négyzetméteres épület korszerűsítése mintegy 130 ezer amerikai dollárt emésztett fel.