A kanadai születésű John Lamorie és felesége, a tajvani Shelly Wu a papírhulladékot egy teherautóplatóból és fűnyírópengéből készült keverőgép segítségével vízzel és cementtel elegyítette, így nyerte a "papírbetonnak" nevezett építőanyagot. Az eljárás már 1928 óta ismert, elsősorban nagy élőmunkaigénye miatt azonban  mégsem terjedt el az építészetben.

A pár barátaitól kapta az ötletet, majd egyből belevágott a végül egy évig tartó munkába. A felhasznált újságpapír felét diákok gyűjtötték össze, iskolai "jutalompontokért" cserébe. A ház falát szilikon-bevonattal borították, így védve az épületet az esőtől.

(A hírt az MTI-től vettük át, ám a nemzeti hírügynökség szerint a házat szilíciummal vonták be, ami egyszerű félrefordítása a külföldön megjelent eredeti anyagoknak. Az angol silicon szó jelenti ugyanis a szilíciumot, míg az eredeti szövegekben használt silicone kifejezés a szilikont jelenti. A hibát a hírügynökség azóta javította. )

"Nagyon fontos számomra a környezet védelme, különösen a dolgok újrahasznosítása" - mondja az 59 éves férj, aki korábban építési felügyelőként dolgozott. "Régóta bennem van ez az érzés, valószínűleg a hippikorszakomból maradt vissza" - teszi hozzá Lamorie. A tizenhat diákot befogadni képes iskolaépület az eredetileg tervezettnél korábban nyílik majd meg, miután az építési eljárásnak híre ment a Tajvan déli részén található tartományban. Lamorie és Wu most egy papíralapú étterem építésébe vágott bele, ahol azt tervezik, hogy pizzát sütnek majd.