Amerikában Benjamin Franklin fedezte fel a „villám vonzót” vagy a „Franklin csövet” 1749-ben, míg az elektromosságot tanulmányozta. Tőle függetlenül, Prokop Diviš 1754-ben Európában is feltalálta ugyanezt az eszközt.

A villámhárító többnyire rozsdamentes acélból készül, és fontos, hogy mechanikailag is erős anyagból legyen. Három fő része van: a felfogót az építmény tetejére erősítik. Az építményhez egy villámvédelmileg minősített földelést építenek. A kettőt levezetővel kötik össze. Az eszköz feladata hogy megvédje a felfogó védelmi terébe tartozó területet, azaz házat a villámcsapástól. Ha az építmény közelébe villám csap le, az a villámhárítónak köszönhetően nem a véletlen következtében, hanem előre tervezett és kiépített, biztonságos módon éri el a földet, és onnan megfelelő módon elvezetjük. E nélkül a villám az épület egyes részein, annak anyagtól függően keresztülhaladna, így tüzet okozhat.

A felfogó általában egy acélrúd, megfelelő, villamosan vezető korrózióvédő anyaggal bevonva. A korrózió védelem fontos, hiszen egy rozsdás felületű villámhárító nem vezeti megfelelően az áramot, így a villámot sem képes irányítani, magához vonzani! A felfogót egy mechanikailag megfelelően erős tartószerkezet rögzíti az épület tetejének tartószerkezetéhez. Ehhez kapcsolódik a levezető rész, mely többnyire korrózióvédett acélsodrony, szintén mechanikailag előírt rögzítéssel mind a felfogóhoz, mind a teljes nyomvonalán az épület tartószerkezetéhez. Végül a levezető az épített földelő-rendszer kivezetéseihez csatlakozik.

Ezek felszerelése nem okozhat gondot annak, aki kisebb barkács munkákat egyébként is elvégez otthon. A buktató a felfogó részben lehet, hiszen azt az adott épület paramétereire kell tervezni. Ez az a része a villámhárítónak, melynek köszönhetően ebbe és nem az épület valamely részébe csap bele a közelben kialakuló villám. A levezetőket az épület burkolat illetve burkolat alatti anyagának megfelelő besorolás szerinti távtartókkal és mennyiségben kell elhelyezni a statikai és tűzvédelmi előírások betartásával. Tehát a levezetők rögzítésének módja és a rögzítés anyaga az épület falazatától, és annak burkolatától függ.
A 30 méternél alacsonyabb épületeknél a villámhárító egy 45 fokos védelemkúpot képez, amelynek a földelési sugara megközelítőleg egyenlő a villámhárító magasságával. Magasabb épületeken a védett terület körülbelül 30 méter sugarú lehet.

Egy beltéri, elektronikai cikkeket védő villámhárító gyakorlatilag egy elektromos ingadozást kiküszöbölő készülék, mely már 11-13 000 forintért beszerelhető. Ideális megoldása az elektronikus készülékeinek (számítógép, nyomtató, fax, modem, telefon, televízió, hifi) védelmére az interferenciákkal és a magasfeszültséggel szemben. Egy ilyen energiatakarékos villámhárító 8 csatlakozót és egy megszakítót tartalmaz, így távolról is ill. több készüléket irányíthat egyszerre. A kültéri házat védő villámhárító házilag is felszerelhető, 10 000 forintból az is kijön.