Kádár Tamás: Nincs jó válasz

A Kneecap nevű északír raptrió fellépése a Sziget Fesztiválon az elmúlt hetekben társadalmi-politikai vihart kavart – nem a zenéjük, hanem a fellépésük vagy lemondásuk kérdése és az azt követő közéleti reakciók miatt. A közbeszéd ezúttal egyáltalán nem a zenekar eredeti, az ír–brit történelmi feszültségeket bemutató agendájáról, hanem a jelenlegi izraeli–palesztin konfliktus feszülő vonalairól szól. Egyre világosabb, hogy ebben a kérdésben nincs jó válasz – és talán ez a legőszintébb felismerés, amit tehetünk.

A Kneecap nem egy szokványos rapzenekar. Politikusak, nyersek, nyelvük a radikális baloldali kultúrkritika, szövegeikben az angol gyarmatosítás, elnyomás és ellenállás motívumai keverednek, saját északír tapasztalataikból építkezve.

Amikor a Szigeten fellépnek, nemcsak zenét hoznak, hanem a világképüket is, a színpadi megjelenésükbe pedig beépítették a palesztinok melletti kiállást, kvázi sorsközösséget, párhuzamot vonva köztük és az írek között.

2023. október 7-én Izrael történetének egyik legsúlyosabb támadása érte az országot: a Hamász fegyveresei több mint 1200 civilt gyilkoltak meg, nőket, gyerekeket, időseket raboltak el, erőszakoltak meg, mészároltak le otthonaikban vagy éppen a Nova Fesztiválon. Nem lehetett könnyek nélkül végignézni a brutalitást, az embertelenséget, a gyűlöletnek ezt a tobzódását. A tragédia után – egy darabig – a globális közbeszéd is átrendeződött: minden palesztin szolidaritás új megvilágításba került.

A Kneecapre – bár a Szigeten már mindenfajta incidens nélkül 2022-ben is felléptek – idén tavasszal, a Coachella Fesztiválon figyelt fel a világ. Azon a fellépésen „F*ck Israel” feliratot vetítettek a kivetítőre, majd ennek kapcsán előkerültek 2023-as felvételek, ahol Hezbollah-zászlót lenget egyikük a színpadon. Az ezzel kapcsolatos felháborodásra reagálva egyértelműen kommunikáltak (az eredeti szöveget is itt hagyom):

„Let us be unequivocal: we do not, and have never, supported Hamas or Hezbollah. We condemn all attacks on civilians, always. It is never okay. We know this more than anyone, given our nation’s history… (Legyünk teljesen egyértelműek: nem támogatjuk, és soha nem is támogattuk a Hamászt vagy a Hezbollahot. Elítélünk minden civilek elleni támadást – mindig. Ez soha nem elfogadható. Ezt mi talán jobban tudjuk bárkinél, tekintettel nemzetünk történelmére…)

Let us be absolutely clear… We do not give a f*ck what religion anyone practices. We know there are massive numbers of Jewish people outraged by this genocide just as we are… (Legyünk teljesen világosak… Lesz*rjuk, hogy ki milyen vallást gyakorol. Tudjuk, hogy rengeteg zsidó ember ugyanúgy fel van háborodva ezen a népirtáson, mint mi…)

Az izraeli–palesztin konfliktus tragikus 2023–2024-es kiéleződése után a globális kultúra és művészet terepein is, elsősorban Nyugat-Európában és Amerikában egyre több a nyílt állásfoglalás. Egyre kevesebben maradnak „semlegesek”. A Kneecap támogatja a palesztin ügyet, és ezt a támogatást a maguk provokatív módján teszik. Nem véletlen, hogy sokan – köztük rengeteg általam mélyen tisztelt művész és magánember – úgy érezték: a Sziget azzal, hogy nem tiltja le a fellépésüket, maga is politikai állásfoglalást tesz egy olyan kérdésben, amely mélyen megosztja a közvéleményt, Magyarországon is.

A kritikusok szerint ez nemcsak a zenekar üzenete miatt problematikus, hanem azért is, mert az antiszemitizmus új hulláma söpör végig a világon. A Kneecap támogatása egyesek olvasatában beleillik ebbe a képletbe – akár szándékosan, akár akaratlanul. Mások viszont úgy látják: a palesztin nép szenvedésének kimondása nem antiszemitizmus, hanem humanitárius kötelesség. A két értelmezés párhuzamosan létezik – és kibékíthetetlenek.

A Sziget válasza – miszerint mi elkötelezettek vagyunk a művészi szabadság mellett, nem vagyunk és nem leszünk cenzorok – egyértelmű. Ugyanakkor ez a válasz nyilván nem oldja fel az ellentmondást.

Mert hiába állítja egy fesztivál, hogy nem politizál, a fellépői mégiscsak politikai üzeneteket hordoznak. És amikor ezek az üzenetek mély sebeket tépnek fel – akár a saját magam példáján, a holokauszt túlélőinek leszármazottjaként, de ugyanígy a gázai övezetben élő civilek sorsa kapcsán is –, akkor nem lehet elintézni annyival, hogy „ez csak zene”.

Ebben a helyzetben minden döntés sérteni fog valakit. Ha lemondtuk volna a fellépést, az cenzúraként hatott volna, és megerősítette volna azt az érzést, hogy a palesztin szolidaritásnak nincs helye a nyilvánosságban, adott esetben egy újabb antiszemita hullámot elindítva. Ha megtartjuk (és megtartjuk), akkor pedig azok érzik elárulva magukat, akik szerint a Kneecap nem a békét, hanem az egyik oldalt képviseli – egy olyan konfliktusban, amely már így is elviselhetetlenül polarizált.

Hiszem, hogy a Sziget ebben az esetben csak a legmélyebb értékeire támaszkodhat. Semmilyen formában nem toleráljuk a gyűlöletbeszédet, és ez az antiszemitizmust is magában foglalja. Mindezt világosan jeleztük a zenekarnak is. Ugyanakkor továbbra is elkötelezettek vagyunk a szólásszabadság szelleme mellett, amely az elmúlt több mint 30 évben a Sziget egyik fundamentumát képezte.

A Kneecap fellépése egy üzenet is lett: a globalizált kultúra nem tudja, hogyan kezelje a világ igazságtalanságait, miközben teret ad a művészetnek. A közönség pedig nem tudja, hogyan legyen egyszerre szolidáris, érzékeny és mégis nyitott.

És ezért nincs jó válasz. Mert a fájdalom valódi – mindkét oldalon. A halottak nevei nem versenyeznek egymással, de mégis mindenki a saját veszteségéből indul ki.

Schönberger Ádám a szombat.org-on ezt írta: „Bár teljesen érthető a Kneecap és koncertje körüli felháborodás, a megoldás nem az általánosan elfogadott szabadságjogok effajta korlátozása. Ez csak mélyítené a törésvonalakat. Ehelyett tájékoztatásra, párbeszédre és nyílt vitára van szükség. A nyelv és a normatív fogalmak közösségi újratárgyalása elengedhetetlen – különben csak az erőszakos polarizáció marad, amely lövészárokharccá alakítja a közbeszédet. Ha kérhetnék valamit, ezt kérném a Sziget szervezőitől és a tüntetőktől egyaránt.”

Ezen vagyunk.

Budapest, 2025. július 18.

Kádár Tamás