Amikor 2002-ben az uniós kísérleti projekthez kerestek panelépületet a városban, éppen az ő házukra esett a választás. Már az első fűtési szezonban sikerült 85 százalékkal csökkenteni az energiaigényt. A szomszédos panelházak lakói továbbra is nagyságrenddel többet fizetnek a távfűtésért – egy 60 négyzetméteres lakás havi fűtésdíja 18-20 ezer forint.

A Solanova-házban ugyanez havonta átlagosan négyezer forint kiadást jelent. A felújítás során a passzívház-technológiát alkalmazták. A falakra 16, a tetőre 30 centiméter vastag szigetelőanyag került, passzívház-nyílászárókat építettek be és hővisszanyerős szellőztető berendezést telepítettek minden lakásba.

A melegvíz előállításához 70 négyzetméteres napkollektoros rendszert építettek ki a földszinti előtetőkön, ezzel a melegvíz-hőigény a felére csökkent. A havi fűtés- és melegvíz-költség így együttesen tartósan hétezer forint. A felújítás óta egy lakó sem értékesítette lakását, ragaszkodnak energiatakarékos otthonukhoz. „A szegénységünk lett a szerencsénk” – idézi fel a kezdeteket a közös képviselő.

A Műegyetem munkatársai olyan panelházra vadásztak, amelyben eddig nem történt átfogó felújítás. Balkonok sem lehettek a házon. A válogatás után két épület maradt versenyben; költséghatékonyság miatt végül nem a 60 lakásos, hanem a Lajos király körúti paneltömb került ki győztesen.

A döntően uniós és állami támogatásból megvalósult projekthez a helyi önkormányzat 30 millió forinttal járult hozzá. Lakásonként mintegy 4,5 milliót igényeltek a munkálatok, a tulajdonosoknak lakáskassza-megtakarítás formájában 300 ezer forinttal kellett beszállniuk a fejlesztésbe.